ex Ponto

Naoya Hatakeyama Nyomvonalak című jelenlegi kiállításának (Tracing Lines / Yamate-Dori, Taka Ishii Gallery) bevezetője egy három évvel ezelőtti tárlatához (Draftsman’s Pencil, The Museum of Modern Art, Kamakura, 2007) írt előszavából idéz.

Indulás, keressünk vonalakat, melyek metaforaként szolgálnak a városban. Fényképeimnek vajon nem “a természet ceruzájaként” [sic] kellene-e működniük? Így hát azzal kezdem, hogy visszakövetem a város vonalait ezzel a ceruzával. Olyan kettős vonalakra kellene bukkannom, amelyeken mind az ember, mind a természet mozgatta ceruza végigment. Valahol e kettős vonal mentén megjelenhet valami, ami mindaddig rejtve volt, aminek segítségével kulcsot találhatnánk egy metaforához, mely otthonunk bejáratához vezet majd minket. E lehetőség keresésére fogom használni ezt a ceruzát.

Ennek a riportfilmnek a legvégén pedig azt mondja, hogy a fényképezésnek nem sok köze van a múlthoz. Hanem egyfajta remény a jövőre.
(.flv file letölthető itt, 63,4 MB)

Visszalapozva a 1000 Words Photography magazin #01 summer 08 számához, ott közölt sorozatához pedig azt írja:

Korunkat mindenféle múltból érkező fény világítja be, mely a legsötétebb sarkokba is besüt. Olyan, mint egy építészeti beltér, teljes egészében lassítóüveggel beüvegezve.
Nincs árnyék; minden kegyetlenül ragyog.

Naoya Hatakeyama: River 2
River Series, 1992-93

Művei elsősorban itt, aztán meg például itt, ott, amott és amott, emitt, amott vagy amottan. Lime Works című albumáról itt.

az elmúlt időszak négy legfontosabb kortárs kiállításából háromban a kiállítók nem használtak „műtárgyakat”, hanem a médiaművészet eszközeivel rendezték be a steril tereket. Az a múzeum, amely pedig nem reflektál, nem ad megfelelő teret a művészet kortárs törekvéseinek (amelyet láthatóan egyre kevésbé érdekel a „műtárgy”), az halálra van ítélve.

– tolmácsolja György Péter szavait Bardóczi Sándor (Az elKÉKülőben lévő SZÉPMŰről).

Közben Fajó János kortársunk egy 2000-es írásában ezt olvasom:

A kritikusoknak ma is vannak tévedéseik, jobban mondva, csak tévedéseik vannak. A mai trend az, hogy a műalkotás ne legyen tárgy, ne lehessen eladni. Aki ma nem installáció (show)-párti, az a gyűlöletes műkereskedelem oldalán áll, és mint ilyen, kiközösítendő!

– Fajó János: Rögeszméim – eszméim rögei: Hagyományról, kompetenciáról, Vince Kiadó, 2009, 96. o.

Halálos ítélet, kiközösítés, ismerősen cseng.

“Az egyenes, a derékszög és a kör uralmának vége.” Ijedtében Vadas József (aki Kassákról könyvet írt) merte ezt írni az Élet és Irodalomban. Ez szerintem nemcsak erkölcsi kérdés, hanem szakmai ostobaság is. Olyan, mintha a geometria vagy a sárga, piros, kék színek, vagy teszem azt, három magánhangzó haláláról papolnánk.

– Fajó, uo., 165. o.

Vannak, akik papolnak. Van, aki alkot. Műtárgyakat. Például az egyik legfontosabb jelenlegi kortárs kiállítás résztvevői. Az óbudai Vasarely Múzeum Konkrét fotó, fotogram című pazar válogatásán BÖLCSKEY Miklós, CSÁBI Ádám, CZEIZEL Balázs, Pierre CORDIER, Inge DICK, EPERJESI Ágnes, ERDÉLY Miklós, FELEDY Balázs, Winfred EVERS, Thomas FREILER, GYARMATHY Tihamér, Heinz HAJEK-HALKE, Heinrich HEIDELBERGER, Lucien HERVÉ, Karl Martin HOLZHÄUSER, HÜBNER Teodóra, Gottfried JÄGER, Herwig KEMPINGER, KEPES György, KEREKES Gábor, Miroslav KOVAL, LENGYEL Lajos, Franz LINSCHINGER, LŐRINCZY György, MAURER Dóra, MEGYIK János, Uwe MEISE, Antoni MIKOLAJCZYK, MOHOLY-NAGY László, Sabine RICHTER, Józef ROBAKOWSKI, Jaroslav RÖSSLER, Jack SAL, SZELÉNYI Károly, TÜRK Péter és VESZPRÉMI László művei láthatók. A fentiek után különösen szórakoztató elolvasni róla azt a kritikát, mely így kezdődik:

Nem kell hozzá túl nagy merészség, hogy kijelentsük, a konkrét fotó és a fotogram pillanatnyilag nem tartozik a kortárs képzőművészet legérdekesebb vagy legaktuálisabb megnyilvánulási formái közé.

– Mélyi József: Szép esszé, Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 24. szám, 2010. június 18.

Merészség, az máshoz és másnak kell.

Ma a konzervativizmushoz több bátorság kell, mint tegnap az avantgardizmushoz kellett. [...] Korlátolt kispolgárok hiszik, hogy itt bármiről is le lehet maradni: egyet kivéve, önmagunkról.

– Fajó, uo., 167. o.

Talán a gazdagságról van szó, ami másfelől nézve fényűzés.

Ilyen esszészerű kiállítást rendezni manapság tulajdonképpen luxus.

– Mélyi, uo.

Uwe Meise: Fotoelektrogram (1990)
Diplomamunka Gottfried Jäger tanítványaként.
Meise még ugyanabban az évben meghalt…
vö. Sugimoto új, közel húsz évvel későbbi Lightning Fields sorozatával.

A fenti névsorhoz pedig két megjegyzés: 1) a külföldiek közül több viszontlátható ezen a konkrét fotográfia weboldalon; 2) mint ebből az NKA döntésből kiderül, Lengyel Lajosról (1904–1978) monográfia készül a Magyar Fotográfiai Alapítvány kiadásában. Várjuk.

Miután a Trió lezárult, holnap, pénteken este 18 órakor Hiány címmel csoportos kiállítás nyílik a Nessim Galériában, melyen öt fényképem szerepel.

Az általunk célba vett hiány-fogalom [...] valami pozitívra utal.
A kiállításon [...] a magyar fotográfia széles spektruma képviselteti magát az érett mesterektől kezdve a fiatal ígéretekig. Lesz itt cianotípia és hagyományos eljárás, elektrografikai munka és kísérleti eljárás is.

– írja a galéria bevezetője.

Teljes névsor: Barta Zsolt Péter, Czigány Ákos, Cseh Gabriella, Frankl Aliona, Herendi Péter, Kemenesi Zsuzsanna, Kerekes Gábor, Krulik Ábel, Ladislav Postupa, Minyó Szert, Robitz Anikó, Vékás Magdolna, Zina Mihailovna.

Látható július 30-ig, hétköznapokon 14:00–18:30 óra között.
1061 Budapest, Paulay Ede u. 10.

Ladislav Postupa: Karrier (1966)
A kiállítás rangidős darabja.

Rövid ideig, május 5-ig még látható Torben Eskerod és Trine Søndergaard Belső ösvények című kiállítása a Nessim Galériában. Eskerod fotói egy római temető sírköveiről nagyítanak ki portrékat az elhunytakról. Az arc sokszoros áttételen keresztüli átlényegülése, gyász, névtelenedés és remény – megrendítő sorozat. Megismerhető itt vagy ott, avagy albumban.

Torben Eskerod: a Campo Verano sorozatból (2007)

Søndergaard kontemplatív fejábrázolásait korábban már méltattam, és itt látható monokróm portréinak ugyanez jár. Ld. portfolióban (.pdf, 547 KB) vagy albumban.

Trine Søndergaard: Monochrome portraits sorozatból (2009)

A fény dán hullámai című kiállítás-páros másik része, mely már lezárult a Budapest Galériában, szintén egy közös témát közelített meg két változatban: a tájat. Per Bak Jensen kedvéért ide is érdemes volt ellátogatni, majd pedig összességében értékelni a dán anyag igényességét.

Per Bak Jensen: Grass Field (2008)

Két cikk ugyanerről:
Fürth Eszter: Páros ellentétek
Jerovetz György: Táj, emlék, valóság

Júlia művei is láthatók azon a csoportos kiállításon, amely Keramik-Cuvée címmel nyílt Gmunden “kerámiavárosban”, Ausztriában.

Nyitva május 2-ig. Szerdától vasárnapig 10–17 óra, minden hónap 1. szerdáján 10–21 óra között. K-Hof Galéria, Kammerhof Museen Gmunden.

(Ez a galéria ad régóta helyet azoknak a konkrét művészeti kiállításoknak, amelyeket a közelmúltig, 25 éven át Josef Linschinger szervezett. 2006-ban egy pazar konkrét fotográfiai anyagot láthattunk itt. Linschinger gyűjtéséből áll össze a budapesti Vasarely Múzeum KÉP / VERS, vizuális és konkrét költészet című jelenlegi időszaki tárlata. Mint az NKA legutóbbi fotóművészeti támogatásaiból kiderül, itt is készülődik egy konkrét fotográfia, fotogram kiállítás.)

Júlia művei a Keramik-Cuvée-n: fotogramok, porcelán reliefek, installációk és keresztút.

(more…)

Sok nagy fotóst lehetne a képei kapcsán szellemi elődökként említeni. Köztük leginkább Rodcsenko kegyetlen és tudatos képkompozícióinak letisztultsága és Moholy-Nagy lehengerlő, légies geometrizmusa jut eszembe.

– írja drMáriás Robitz Anikó fényképeiről a napokban az A.P.A.-ban zárult kiállítása kapcsán. A kései híradásra legyen mentség, hogy nemsokára újabb tárlata nyílik, de erről majd később.

A szellemi elődökhöz vehetjük a kortárs klasszikus Konok Tamást éppúgy, mint a Robitz kapcsán leggyakrabban emlegetett – idén száz éve született – Lucien Hervé alias Elkán Lászlót, aki 2007-ben halt meg. Ez egyszersmind Robitz első kiállításának éve. Az Örökmozgóban.

Lucien Hervé képein egyszerűen rend van ott, ahol bármi is lehetne. Amit látunk, nemcsak rendben van, hanem “a rendben” van. És amikor azt mondom, hogy “rend”, akkor nem valami halott és mozdulatlan struktúrára gondolok, hanem olyasmire, ami a szüntelenül mozgásban lévő anyagból születik.

(Varga Mátyás: Közös rend: Lucien Hervé kiállítása, in: Nyitott rítusok: Kortársunk-e a művészet?, Vigilia Kiadó, Bp. 2008, 184. o.)

Robitz pontosan ehhez az örökmozgó “anyaghoz” megy egy határozott lépéssel közelebb, mint Hervé.

Robitz Anikó fényképe (2009)

Továbbiak itt, ott, amott és emitt.

Mindenfajta emberi építmény közül az egyik leggyönyörűbb a világítótorony. Épület, mely csakis azért épült, hogy a hullámverésnek ellenállva hordozzon egy fényt, mely nem világít meg semmit, csak mint önmaga van. Egy ilyen világítorony üzenetét fejtegeti Varga Mátyás karácsony körül írott egyheti netnaplója, Jean-Pierre Abraham világítótoronyőr Armen című naplójának nyomdokain. Legyen újévi útjelzőnk.

dec. 21. Még van hó… – “‘Egyben biztos vagyok: ahhoz, hogy újra megtaláljuk azt a fényt, amit gyerekkorunkból ismerünk, minden nap azon kell lennünk, hogy a legnagyobb bizonytalanságban éljünk.’”

dec. 22. Armen, Armen… – “Tetszik nekem ez a fajta nagyon emberi láthatatlanság. Azon gondolkozom, hogy miből van, hogy mi köze ahhoz, amit jobb híján valóságnak nevezünk. Rejtőzködés-e, vagy úgy sincs más választás, mint hogy az ember nem áll fény elé?”

dec. 23. Minimum (ennyi) – “Amikor hajnalban a világítótorony optikáját tisztítják, egyszercsak esni kezd a hó. Aztán takarítanak, megfoghatatlan ünnepi készülődés vesz erőt rajtuk. ‘Már kétszer is jártam a konyhában – írja este –, hogy kávét igyak, és hogy megnézzem a kisuvickolt barométert. Ezek a fények elrejtenek valamit. És jól tudom, hogy a lámpám lángja árnyékok szorításából jön elő.’”

dec. 24. La tempesta di mare – “Pál meg – ha jól értem – azt mondja, hogy ha már nem vagy képes megállni, olyasmivel ‘dicsekedj’, ami mondjuk kínos: pl. dicsekedj azzal, hogy akiben hiszel, keresztre feszítettek”

dec. 25. És a tengeri szörnyek is előjönnek (kicsit) – “Az éjszakai imádság előtt narancs- és mandarinillata van a szerzeteseknek.”

dec. 26. Nem a turbános lány – és nem is Reverdy – “‘Képek egy ciszterci monostorról, amit talán soha nem fogok a valóságban látni. Éjszakákon át szálltam alá benne, és már annyira ott jártam, hogy hallottam lépteim zaját a kövezeten, fényről fényre jártam a kerengőben, az alacsony ablakú dormitóriumban, a templomban a vigília idején. Címe: A világ legnagyobb kalandja.’ [...] Lucien Hervé thoronet-i fotóalbumáról van szó, ami 1956-ban Le Corbusier előszavával jelent meg (a francia cím: La Plus Grande Aventure du monde. L‘architecture mystique de Cîteaux).”

dec. 27. Őrségváltás

őrségváltás

Mint tavaly, Néma Júlia papírporcelán mécsestartói idén is kaphatók lesznek az Iparművészeti Múzeum karácsonyi vásárán (.pdf), dec. 18 péntek 10 órától dec. 20 vasárnap 18 óráig.

Bővebben: katt!

A KisVilág választéka jelentősen kibővült a tavalyihoz képest.

A fehér alapmodell új mintákkal gazdagodott: ilyenekkel.

Újdonság a fatüzes változat. Ezek a mécsestartók mélyebb, parázsló, aranyszínű fényben ragyognak. Ugyanabból a papírporcelánból készültek, mint az alapmodell, de japán shino máz került rájuk. Ez jellegzetes narancs, törtfehér és szürke színekben játszik a változó rétegvastagságtól függően. A másik fontos különbség az egészen más égetési eljárás, mely nemesebb, kézművesebb és extrémebb: ezeket a darabokat magas hőfokú fatűzben égettük ki. Így néznek ki.

A nagyméretű mécsesek szintén fatűzben égtek ki. Míg a fentiek kb. 7, ezek 11-15 cm magasak. Ebben a léptékben még erősebbek az eredeti koncepcióban is meglevő feszültségek (áttetszőség — gazdag felület, törékenység — testes forma), és különösen látványosan kibontakoznak az égetésmód spontán és megismételhetetlen jegyei: a shino máz megfolyásai, a hamulerakódások, a lángnyomok, az erősebb vagy épp finomabb elszíneződések. Csak ínyenceknek, limitált darabszám. Íme, az XL kínálat.

A teljes mécses-készlet ismertetője egyben itt látható.

A standon ezenkívül más dolgok is lesznek… Például olyasmik, mint ezek a japán ihletésű, úgymond fúziós teáscsészék:

Néma Júlia kerámia szobrokkal és fotogramokkal szerepel a B55 Kortárs Galéria Geomix tárlatának nemzetközi mezőnyében.

meghívó teljes egészében: katt!

Reliefjei és edényei láthatók a Gödöllői Iparművészeti Műhelyben. Ezt a kiállítást kortárs japán és magyar kerámiák, valamint magyar textilművek alkotják a 2009-es japán–magyar jubileumi év jegyében.

meghívó teljes egészében: katt!

Továbbá: egy hét múlva nyílik Fajó János Feketén fehéren című kiállítása a Klauzál 13ban. Bemutatják a művész írásainak gyűjteményes kötetét, melyről beszélgetést tartanak.

meghívó nagyobb méretben: katt!

Fontos még a Haász István + Kecskeméti Sándor = 125 című kiállítás a Mono Galériában.

meghívó nagyobb méretben: katt!

Randy West izgalmas és költői struktúrái közül a szétszedett és újraalkotott madárfészket emeljük ki; nem könnyű választani ebből a tiszta és érzékeny munkásságból. Betekintés Bird Rabbit Snake (2003) című albumába.

Randy West: bird rabbit snake #42 (2003)

Adam Magyar alias Magyar Ádám Berlinben él. “Nem tér, hanem a tapintható idő” jelenik meg urban flow sorozatában, melyet saját tervezésű, a célfotó-készülékekhez hasonló digitális kamerával alkotott hosszú expozícióval. Csak mozgó tárgyak felvételére alkalmas, ami áll, abból csíkok lesznek, és együtt nem létezők kerülnek egymás mellé a kitáguló eseményhorizontban. Fényképei még itt, ott vagy Kieselbach kikiáltási árakkal amott.

Adam Magyar: #54 (2006) Shanghai
felvett idő: 58 másodperc
urban flow
nagyobb méretben itt

fénykép készült Forte filmre
rajta te meg én

A krakkói gyors (Levél nővéremnek)

Csőnadrág és hegyes cipő:
így állok Forte filmeken

Désiré bottal üti a saját nyomát (Antoine és Désiré)

Cseh Tamás dalainak világához aligha találhatnánk illőbb fotográfiai metaforát, mint a méltatlanul megszűnt Forte márkát.

És arra a képre emlékszel, drága,
hol kalapban látjuk Apát,
bajuszos száján a szokott mosollyal
és keze mélyen a kabát
zsebébe süllyed és három régi barát
valami tréfás pózban mutatja magát?

Apa kalapja (Levél nővéremnek)

Fényképész lett, ez járta róla.
Nevettünk, ha ez szóba jött: “Hej!”

Lee van Cleef / Régi idők mozija (Műcsarnok)

Fényképpel zaklat sok járókelőt:
“Ez itt a barátom, látták-e őt?”

Úristen, hol vagyok? (Frontátvonulás)

Fényképes idézetekkel, Az első fénykép (Jóslat) és az Ady utolsó fényképe (Műcsarnok) című dalok egészét is felidézve búcsúzunk az énekestől, ki nemrég meghalt.

Az életmű egyik magaspontja a fotografikus képhez kötődik. Miután a Levél nővéremnek II. nyitányában Budapest, “a” város síró arcként jelenik meg, az album zárszavában, egy minden utóirat ellenére lezárhatatlan és végső soron gyónás jellegű levelezés egyik végén a sok közül váratlanul feltűnik az egyoldalú címzett, a nővér, Irén – szeretve gyűlölt testvér, múzsa, hallgató és szót nem kapó, ismeretlen tükörkép, közeli és távoli Másik – arca. Nem közvetlen találkozásban, hanem a televízió illékony képernyőjén közvetítve, az álmok nélküli szenvedés tájaként.

Bővebben Cseh Tamásról itt és ott, majdnem összes dalszövege amott.
Egy szép fénykép.

(more…)

Munkáimmal a “Tudomány és Művészet” vagy másként archaikusan kifejezve, a “Mesterség és Művészet” elfeledett kapcsolatát igyekszem újraötvözni. Tapasztalataim azt mutatják, hogy ezirányú törekvéseimmel nem vagyok egyedül. [...] A részletekkel kevésbé törődtek, a lényeget keresték, az absztrakciót, az ember teljes feloldódását a természetben [...]. Ám az utóbbi évek, úgy látszik, e hiányt pótolni igyekeznek, az erővonalak ismét összetartanak. A tudomány mai fejlődési fokát jellemző kvantumelmélet, vagy az univerzum keletkezésére vonatkozó hipotézisek egyáltalán nem nélkülözik a “művészi” szubjektiv megközelítést.

– töpreng Kerekes Gábor, akinek e témájú műveiből szép válogatás látható Megfigyelések címmel a Raiffeisen Galériában augusztus 30-ig (Bp. V. ker., Akadémia u. 6, nyitva: hétköznap 10–18). Ezúton – bármennyire késve – gratulálunk Érdemes Művész elismeréséhez.

Kerekes Gábor: Kisülés (1994)

Kerekesről már többször volt itt szó, mindenekelőtt:
2008 május 15 Megoszlás
2007 április 25 Félrevezetés
2007 április 5 Elszálltak
2006 június 24 Éretlen világ
2006 június 7 Vissza a Földről

Megjelenés, hírvivő, jelkép vagy bejelentés – Christiane Feser remek munkái közül emeljük ki a Galambokat. (T. figyelmét pedig ezúton hívjuk fel a Hunde sorozatra.)

Christiane Feser: Tauben 5 (2009)

Fényképei még itt, ott, amott, emitt és emitten.

A Mono Galéria ART and DESIGN című csoportos kiállításán Néma Júlia műalkotással és használati tárggyal is szerepel. Többi kiállító: Becker Judit, Grünfelder Judit, Kaszanitzky Anna, Kulinyi István, Marafkó Bence, Pataki Balázs.

Megnyitó ma este 7-kor, Budapest, Ostrom u. 29.
Nyitva: július 31-ig, kedd–péntek 14–19, szombat 11–16.

meghívó nagyobb méretben: katt!

Utólag: fényképek a megnyitóról.

Júlia korábban a Monóban:
2009 január 8 Cakk-cakk-cakk: MONO meghívó