A rendben
Sok nagy fotóst lehetne a képei kapcsán szellemi elődökként említeni. Köztük leginkább Rodcsenko kegyetlen és tudatos képkompozícióinak letisztultsága és Moholy-Nagy lehengerlő, légies geometrizmusa jut eszembe.
– írja drMáriás Robitz Anikó fényképeiről a napokban az A.P.A.-ban zárult kiállítása kapcsán. A kései híradásra legyen mentség, hogy nemsokára újabb tárlata nyílik, de erről majd később.
A szellemi elődökhöz vehetjük a kortárs klasszikus Konok Tamást éppúgy, mint a Robitz kapcsán leggyakrabban emlegetett – idén száz éve született – Lucien Hervé alias Elkán Lászlót, aki 2007-ben halt meg. Ez egyszersmind Robitz első kiállításának éve. Az Örökmozgóban.
Lucien Hervé képein egyszerűen rend van ott, ahol bármi is lehetne. Amit látunk, nemcsak rendben van, hanem “a rendben” van. És amikor azt mondom, hogy “rend”, akkor nem valami halott és mozdulatlan struktúrára gondolok, hanem olyasmire, ami a szüntelenül mozgásban lévő anyagból születik.
(Varga Mátyás: Közös rend: Lucien Hervé kiállítása, in: Nyitott rítusok: Kortársunk-e a művészet?, Vigilia Kiadó, Bp. 2008, 184. o.)
Robitz pontosan ehhez az örökmozgó “anyaghoz” megy egy határozott lépéssel közelebb, mint Hervé.
Robitz Anikó fényképe (2009)