Áramkörök
Az értelmetlen című Vajon vége a fotográfiának? szimpóziumon (SFMOMA, 2010 április 22-23; utóhang itt) Douglas R. Nickel zárójelben megjegyzi:
(A nyomtatott áramkörök gyártásához sablonokat és fényérzékeny bevonatokat alkalmaznak rézlemezeken, és noha az eredmény egy kiinduló minta képe s így meghatározása szerint fotografikus jellegű, nem felismerhető ábrázolás, ezért az átlagember szemében nem számít fényképnek.)
A magyar Wikipedia részletesebb szócikke szerint a folyamatban nem is egyszer vesz részt fotografikus eljárás:
speciális maratásgátló fényérzékeny lakkot hordanak fel a lemezre. [...] Ezt a réteget a vezetőpályák rajzát tartalmazó átlátszó filmen keresztül UV-fénnyel megvilágítják, majd előhívják, mely során a fényt kapott részeknél leoldódik a lakk, és szabaddá válik a felesleges rézréteg. [...] A lemezre megint felvisznek egy fényérzékeny lakkréteget, ez az úgynevezett forrasztásgátló lakk, mely jellegzetesen zöld színű, de igény szerint bármilyen színű lehet. Ezt megint megvilágítják egy filmen keresztül, amely az előzőleg előállított furatoknál, a forrasztási pontok helyén nem engedi át a fényt.
Kerekes Gábor Electro-city című fotósorozata tehát lényegében megfordítja a folyamatot, amikor visszavezeti a “nem felismerhető” ábrázolatok újrafelismeréséig.
Kerekes Gábor: Electro-city (2008) sorozatból
Ugyanez másféle fénykörbe állítva Takuji Shimmura Áramkör sorozatában:
Takuji Shimmura: Circuit sorozatból