Kiközösítés

az elmúlt időszak négy legfontosabb kortárs kiállításából háromban a kiállítók nem használtak „műtárgyakat”, hanem a médiaművészet eszközeivel rendezték be a steril tereket. Az a múzeum, amely pedig nem reflektál, nem ad megfelelő teret a művészet kortárs törekvéseinek (amelyet láthatóan egyre kevésbé érdekel a „műtárgy”), az halálra van ítélve.

– tolmácsolja György Péter szavait Bardóczi Sándor (Az elKÉKülőben lévő SZÉPMŰről).

Közben Fajó János kortársunk egy 2000-es írásában ezt olvasom:

A kritikusoknak ma is vannak tévedéseik, jobban mondva, csak tévedéseik vannak. A mai trend az, hogy a műalkotás ne legyen tárgy, ne lehessen eladni. Aki ma nem installáció (show)-párti, az a gyűlöletes műkereskedelem oldalán áll, és mint ilyen, kiközösítendő!

– Fajó János: Rögeszméim – eszméim rögei: Hagyományról, kompetenciáról, Vince Kiadó, 2009, 96. o.

Halálos ítélet, kiközösítés, ismerősen cseng.

“Az egyenes, a derékszög és a kör uralmának vége.” Ijedtében Vadas József (aki Kassákról könyvet írt) merte ezt írni az Élet és Irodalomban. Ez szerintem nemcsak erkölcsi kérdés, hanem szakmai ostobaság is. Olyan, mintha a geometria vagy a sárga, piros, kék színek, vagy teszem azt, három magánhangzó haláláról papolnánk.

– Fajó, uo., 165. o.

Vannak, akik papolnak. Van, aki alkot. Műtárgyakat. Például az egyik legfontosabb jelenlegi kortárs kiállítás résztvevői. Az óbudai Vasarely Múzeum Konkrét fotó, fotogram című pazar válogatásán BÖLCSKEY Miklós, CSÁBI Ádám, CZEIZEL Balázs, Pierre CORDIER, Inge DICK, EPERJESI Ágnes, ERDÉLY Miklós, FELEDY Balázs, Winfred EVERS, Thomas FREILER, GYARMATHY Tihamér, Heinz HAJEK-HALKE, Heinrich HEIDELBERGER, Lucien HERVÉ, Karl Martin HOLZHÄUSER, HÜBNER Teodóra, Gottfried JÄGER, Herwig KEMPINGER, KEPES György, KEREKES Gábor, Miroslav KOVAL, LENGYEL Lajos, Franz LINSCHINGER, LŐRINCZY György, MAURER Dóra, MEGYIK János, Uwe MEISE, Antoni MIKOLAJCZYK, MOHOLY-NAGY László, Sabine RICHTER, Józef ROBAKOWSKI, Jaroslav RÖSSLER, Jack SAL, SZELÉNYI Károly, TÜRK Péter és VESZPRÉMI László művei láthatók. A fentiek után különösen szórakoztató elolvasni róla azt a kritikát, mely így kezdődik:

Nem kell hozzá túl nagy merészség, hogy kijelentsük, a konkrét fotó és a fotogram pillanatnyilag nem tartozik a kortárs képzőművészet legérdekesebb vagy legaktuálisabb megnyilvánulási formái közé.

– Mélyi József: Szép esszé, Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 24. szám, 2010. június 18.

Merészség, az máshoz és másnak kell.

Ma a konzervativizmushoz több bátorság kell, mint tegnap az avantgardizmushoz kellett. [...] Korlátolt kispolgárok hiszik, hogy itt bármiről is le lehet maradni: egyet kivéve, önmagunkról.

– Fajó, uo., 167. o.

Talán a gazdagságról van szó, ami másfelől nézve fényűzés.

Ilyen esszészerű kiállítást rendezni manapság tulajdonképpen luxus.

– Mélyi, uo.


Meise: Fotoelektrogram

Uwe Meise: Fotoelektrogram (1990)
Diplomamunka Gottfried Jäger tanítványaként.
Meise még ugyanabban az évben meghalt…
vö. Sugimoto új, közel húsz évvel későbbi Lightning Fields sorozatával.


A fenti névsorhoz pedig két megjegyzés: 1) a külföldiek közül több viszontlátható ezen a konkrét fotográfia weboldalon; 2) mint ebből az NKA döntésből kiderül, Lengyel Lajosról (1904–1978) monográfia készül a Magyar Fotográfiai Alapítvány kiadásában. Várjuk.

nem lehet hozzászólni