Újra meg újra
– újra meg újra fellépő képek vagy érvényüket vesztett régiek? Feltűnő mindenesetre, hogy a közhasznú fordulatokban az ismétlődés rendszerint mint valami rossz, beteges, sőt bűnös dolog jelenik meg. De vajon nem beszélhetünk-e a “fárasztó ismétlődéssel” szemben a frissítő ismétlődésről; az “ismétlési kényszerrel” szemben az elhatározott ismétlésről; az “ismétlődés veszélyével” szemben az ismétlődés lehetőségéről? [...] Íme, másik szavam az ismétlődésre: “Újratalálás!”
– Peter Handke: Végre egy kínai (Der Chinese des Schmerzes, 1983) ford. Györffy Miklós, Európa Könyvkiadó, Budapest 1990, 48. o.
A kisregény utolsó bekezdése (175. o.):
A középkori csatornából – hasonlóan a belvárosi templomkapuzatok egykorú kőalakjainak kisugárzásához – most nyugalom árad, furfangosság, hallgatagság, ünnepélyesség, lassúság és türelem.