Otthonunk bejárata
Naoya Hatakeyama Nyomvonalak című jelenlegi kiállításának (Tracing Lines / Yamate-Dori, Taka Ishii Gallery) bevezetője egy három évvel ezelőtti tárlatához (Draftsman’s Pencil, The Museum of Modern Art, Kamakura, 2007) írt előszavából idéz.
Indulás, keressünk vonalakat, melyek metaforaként szolgálnak a városban. Fényképeimnek vajon nem “a természet ceruzájaként” [sic] kellene-e működniük? Így hát azzal kezdem, hogy visszakövetem a város vonalait ezzel a ceruzával. Olyan kettős vonalakra kellene bukkannom, amelyeken mind az ember, mind a természet mozgatta ceruza végigment. Valahol e kettős vonal mentén megjelenhet valami, ami mindaddig rejtve volt, aminek segítségével kulcsot találhatnánk egy metaforához, mely otthonunk bejáratához vezet majd minket. E lehetőség keresésére fogom használni ezt a ceruzát.
Ennek a riportfilmnek a legvégén pedig azt mondja, hogy a fényképezésnek nem sok köze van a múlthoz. Hanem egyfajta remény a jövőre.
(.flv file letölthető itt, 63,4 MB)
Visszalapozva a 1000 Words Photography magazin #01 summer 08 számához, ott közölt sorozatához pedig azt írja:
Korunkat mindenféle múltból érkező fény világítja be, mely a legsötétebb sarkokba is besüt. Olyan, mint egy építészeti beltér, teljes egészében lassítóüveggel beüvegezve.
Nincs árnyék; minden kegyetlenül ragyog.
Naoya Hatakeyama: River 2
River Series, 1992-93
Művei elsősorban itt, aztán meg például itt, ott, amott és amott, emitt, amott vagy amottan. Lime Works című albumáról itt.