ex Ponto

fénykép készült Forte filmre
rajta te meg én

A krakkói gyors (Levél nővéremnek)

Csőnadrág és hegyes cipő:
így állok Forte filmeken

Désiré bottal üti a saját nyomát (Antoine és Désiré)

Cseh Tamás dalainak világához aligha találhatnánk illőbb fotográfiai metaforát, mint a méltatlanul megszűnt Forte márkát.

És arra a képre emlékszel, drága,
hol kalapban látjuk Apát,
bajuszos száján a szokott mosollyal
és keze mélyen a kabát
zsebébe süllyed és három régi barát
valami tréfás pózban mutatja magát?

Apa kalapja (Levél nővéremnek)

Fényképész lett, ez járta róla.
Nevettünk, ha ez szóba jött: “Hej!”

Lee van Cleef / Régi idők mozija (Műcsarnok)

Fényképpel zaklat sok járókelőt:
“Ez itt a barátom, látták-e őt?”

Úristen, hol vagyok? (Frontátvonulás)

Fényképes idézetekkel, Az első fénykép (Jóslat) és az Ady utolsó fényképe (Műcsarnok) című dalok egészét is felidézve búcsúzunk az énekestől, ki nemrég meghalt.

Az életmű egyik magaspontja a fotografikus képhez kötődik. Miután a Levél nővéremnek II. nyitányában Budapest, “a” város síró arcként jelenik meg, az album zárszavában, egy minden utóirat ellenére lezárhatatlan és végső soron gyónás jellegű levelezés egyik végén a sok közül váratlanul feltűnik az egyoldalú címzett, a nővér, Irén – szeretve gyűlölt testvér, múzsa, hallgató és szót nem kapó, ismeretlen tükörkép, közeli és távoli Másik – arca. Nem közvetlen találkozásban, hanem a televízió illékony képernyőjén közvetítve, az álmok nélküli szenvedés tájaként.

Bővebben Cseh Tamásról itt és ott, majdnem összes dalszövege amott.
Egy szép fénykép.

(more…)

Munkáimmal a “Tudomány és Művészet” vagy másként archaikusan kifejezve, a “Mesterség és Művészet” elfeledett kapcsolatát igyekszem újraötvözni. Tapasztalataim azt mutatják, hogy ezirányú törekvéseimmel nem vagyok egyedül. [...] A részletekkel kevésbé törődtek, a lényeget keresték, az absztrakciót, az ember teljes feloldódását a természetben [...]. Ám az utóbbi évek, úgy látszik, e hiányt pótolni igyekeznek, az erővonalak ismét összetartanak. A tudomány mai fejlődési fokát jellemző kvantumelmélet, vagy az univerzum keletkezésére vonatkozó hipotézisek egyáltalán nem nélkülözik a “művészi” szubjektiv megközelítést.

– töpreng Kerekes Gábor, akinek e témájú műveiből szép válogatás látható Megfigyelések címmel a Raiffeisen Galériában augusztus 30-ig (Bp. V. ker., Akadémia u. 6, nyitva: hétköznap 10–18). Ezúton – bármennyire késve – gratulálunk Érdemes Művész elismeréséhez.

Kerekes Gábor: Kisülés (1994)

Kerekesről már többször volt itt szó, mindenekelőtt:
2008 május 15 Megoszlás
2007 április 25 Félrevezetés
2007 április 5 Elszálltak
2006 június 24 Éretlen világ
2006 június 7 Vissza a Földről

Megjelenés, hírvivő, jelkép vagy bejelentés – Christiane Feser remek munkái közül emeljük ki a Galambokat. (T. figyelmét pedig ezúton hívjuk fel a Hunde sorozatra.)

Christiane Feser: Tauben 5 (2009)

Fényképei még itt, ott, amott, emitt és emitten.

A Mono Galéria ART and DESIGN című csoportos kiállításán Néma Júlia műalkotással és használati tárggyal is szerepel. Többi kiállító: Becker Judit, Grünfelder Judit, Kaszanitzky Anna, Kulinyi István, Marafkó Bence, Pataki Balázs.

Megnyitó ma este 7-kor, Budapest, Ostrom u. 29.
Nyitva: július 31-ig, kedd–péntek 14–19, szombat 11–16.

meghívó nagyobb méretben: katt!

Utólag: fényképek a megnyitóról.

Júlia korábban a Monóban:
2009 január 8 Cakk-cakk-cakk: MONO meghívó

Mint W. H. Auden megjegyezte, “a költészet dicsősége és egyszersmind szégyene, hogy közege nem a saját terepe, hogy a költő nem találhatja fel a maga szavait” [W.H. Auden, “Writing,” The Dyer’s Hand and Other Essays (New York: Vintage Books, 1968), 23.], s e megfigyelés éppígy igaz a fotográfiára és a fotográfus képtelenségére, hogy feltalálja a saját “szavait/világait [worlds].”

– írja Tod Papageorge Robert Adams kapcsán, aki eredetileg irodalmárként indult.

Robert Adams fényképe

A könyvhéten jelent meg Varga Mátyás hallásgyakorlatok című verseskötete (Magvető, Bp. 2009), melyet egy kritika nyomban “az utóbbi idők egyik legegyedülállóbb és legbátrabb lírai vállalkozásá”-nak nevezett. Lemond ugyanis a saját mondatokról, hogy – minden bizonnyal avagy látszólag – kizárólag elkapott hétköznapi beszédfoszlányokból építkezzen. Talált nyelvi tárgyakból, miként a fotográfia talált vizuális tárgyakból.

“Függő vagyok a talált tárgytól” – jelenti ki Ansel Adams önéletírása legelején (An Autobiography, Little, Brown and Company, Boston – New York – London, 1996, 1. o.). Robert Adams pedig a 2009-es Hasselblad Díj átvételekor egy versidézettel válaszolt arra, honnan merít ihletet: “Bárhonnan, ahol fény van. A fényképészek nyitottak az ajándékra. Mint a költő John Clare írta, ‘A mezőkön találtam a verseket / És én csak leírtam őket.’ ”

Ha Papageorge a fotográfia különös irodalmi karakterére utalt, akkor a hallásgyakorlatok egyfajta fotografikus költészet. Fonografikus.

Varga Mátyás Nyitott rítusok: Kortársunk-e a művészet? (Vigilia Kiadó, Bp. 2008) című esszékötetében két fotóművészeti tárgyú szöveget közölt Philippe Brame és Lucien Hervé munkáiról. Utóbbiból (184., 185. o.):

Ha pedig “tudásunk csak töredékes”, tehetünk-e mást, mint hogy töredékeket helyezünk egymás mellé.

[...]

Hervé a Thoronet-i album 58. oldalára egy Szent Bernát-idézetet választott: “Látni szeretnél, hallgass oda: az odahallgatás elvezet a látásra.”

A mondatgyűjtés közelebbi párhuzama a fotográfiában természetesen a talált képek felhasználása, melynek külön kortárs csoportja az internetről vett anyagok feldolgozása. Közismert gyakorlója Thomas Ruff, nálunk például Kerekes Gábor, Dezső T. Tamás vagy Trembeczki Péter. Saját műhelyünkben is készülődik egy ilyen sorozat.

„költő vagyok és katolikus”: beszélgetés Varga Mátyással.
A kötetről még itt vagy ott.

korábbi hivatkozások Varga Mátyásra
2008 augusztus 21 Nem lehet kívül maradni
2007 június 20 Arcus Temporum IV. Pannonhalma
2007 május 22 Rezervátumok között
2006 április 21 Keresztút fehérben

Bejegyzésünk címe az egyik hallásgyakorlatból származik. A többi hozzáolvasandó.

A naplementézéshez fűzzük hozzá gyorsan Chris McCaw Napégette sorozatát.

Minden fotográfia egyedi, közvetlenül a papírra felvett nagyformátumú kép. Itt a negatív maga a nagyítás, melynek mérete 20×25 cm-től 50×60-ig terjed. Az expozíció hosszú, többnyire több órás, közvetlen napfényben. A végeredmény pont az ellenkezője, mint amit várnánk, mintha holdsütötte tájak lennének az éjszaka közepén. A hosszú expozíció szolarizálta a nagyításokat, a Nap pedig közvetlenül beléjük égette a képét. Sok nagyításon komoly égett lyukak vannak, ami nagy szerepet játszik szépségükben.

– írja róla a Horses Think.

Chris McCaw: Sunburned GSP#79 (2007)
Sunburn

Mint elmondja, véletlenül fedezte fel a hatást 2003-ban, majd évek munkájával tökéletesítette módszerét. Régi fotópapírokat, saját készítésű kamerákat és katonai lencséket használ.

A kedvenc részem az, amikor látom, amint füst árad a kamerából és valami égett mályvacukor-szag, miközben a papír zselatinja megsül.

Nézegethető itt, ott, amott, emitt, amott, emitten és amottan.

Beszélgetés itt.

Két csoportos kiállításon hasonló szellemiségű vagy módszerű alkotókkal:
Keeping Time
Transmutations, Abstraction in Nature (ez itt is)

vö. Erika Blumenfeld, Hans-Christian Schink.

a látványt elfelejteni: a nézést megtartani.

– jegyzetel Kafka, majd kisvártatva hozzáteszi:

Nagyon erős fénnyel a világ szétbomlasztható.

Czigány Tamás Töredékei pont az ellenkező irányba tartanak. Gyenge, silány, eldobott és árva fényeket figyelnek és mentenek. A környező sötétséggel együtt. Gyönge jelet erősíteni szemcsézettséggel jár, fényképei ezért jellegzetesen ilyenek. A zaj rút, a szemcse szép – szokta mondani. Azért szép, mert itt nem szétesik, hanem tapinthatóan összeáll valami. Ugyanez történik a teljesen homályos felvételeken, melyek nem elmosódnak, hanem kibontakoznak éppen. Nem tolakvó egésszé, hanem fontos részekké, kis egészekké, melyek nyitottak beépülni egy teljesebb tágasságba. Így segítenek egyszerre megtartani a mellékest – a látványt – és a lényeget – a nézést.

A kisteremnyi kiállítás a fotográfia alapértékeire és mértékeire emlékeztet, melyek jórészt kimentek a kortárs és a fiatal magyar fotóművészet divatjából. Kimondhatjuk: tanít. Innen a jelenlét ereje, amit elegánsan szolgál a tökéletes giclée kivitel érzéki gazdagsága és a szorosan egymáshoz láncolt képtáblák pontos installációja.

Június 22-ig látható Győrben, ennek részleteit már említettük. A megnyitón Grencsó István konzseniális szólókoncertjét élvezhettük.

rövid beszélgetés: katt!
(Győri Hét, 2009 június 3, 19. o.)

Végül visszaadjuk a szót Kafkának.

Helyesen elosztani a hitet saját szavaink és saját meggyőződéseink között. Egy meggyőződést, de nem abban a pillanatban, mikor megfogan, hagyni, szisszenjen semmivé. A felelősséget, mely a meggyőződést ránk rója, nem hárítani át a szavakra.

– Franz Kafka: A nyolc oktávfüzet, ford. Tandori Dezső, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2000, 42., 43., 37. o.

vö.

Meggyőződésedet tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart

– Róm 14, 21-22

Lisa Ross munkája elsősorban az emlékezettel, az időbeliséggel és a hit látható kifejezésével foglalkozik. A világi és a szent testet öltésére épít; a testi újrafogalmazására és szoros kölcsönviszonyára az idővel és a hellyel.

– írja Sherisse Alvarez Lisa Ross fényképeiről, melyeket kínai ujgurok tájba rendezett vallási relikviáiról készített. Nézegethető még itt vagy ott. Cikk videóval a helyszíni és tárgyi háttérről (a film eredetileg itt). További írások amott és emitt.

Lisa Ross: Black Garden (An Offering) (2008)

Hogy ne fakuljanak az emlékek. Az emberinél is erősebb jelenlét Anna Lehmann-Brauns enteriőrjeiben. Nézegethető még itt vagy ott. Album.

Anna Lehmann-Brauns: Berliner Ensemble, Berlin (2005)

Czigány Tamás Töredékek címmel állítja ki fényképeit a győri Rómer-házban. A szavak nélküli megnyitón Grencsó István fog zenélni május 22-én pénteken 18 órakor. Nagyon várjuk.

Bensőséges, kamara jellegű betekintés lesz ez egy jelentős, ám egyelőre szűk körben ismert fotóművészeti munkásság viszonylag új rétegébe, mely olvasni tanít a szemcsék közt.

Látható egy hónapon át, június 22-ig.
Győr, Teleki László u. 21.

meghívó nagyítása: katt!

Ízelítőül három mű a kiállítás anyagából, plusz egy itt.

Czigány Tamás: töredékek_1_1
nagyobb méretben

Czigány Tamás: töredékek_2_3
nagyobb méretben

Czigány Tamás: töredékek_3_7
nagyobb méretben

Júlia két művel — porcelán reliefekkel — szerepel a B55 Kortárs Galéria Absztrakt és erotika ‘69 című csoportos kiállításán. Látható: június 27-ig, kedd–péntek 12-18, szombat 10–13. Budapest V. ker., Balaton u. 2-4.

a teljes meghívó nagyban: katt!

sajtó
hvg.hu – video: Disznó képek, amik izgalomba hoznak
Puk.hu – Az Erotika és absztrakt találkozása
bigeyesoczy – abstract and eroticism
Exit24 – Absztrakt és Erotika ’69
Magyar Narancs – kiállítás - ABSZTRAKT ÉS EROTIKA ‘69

Még egy ajánlat: Hetey Katalin szobrai, plasztikái, reliefjei a MONO Galériában Acélszobrok és grafikák címmel. Fotók a kiállításról itt, Radnóti Sándor megnyitóbeszéde, A modul művészete emitt. – A galériáról korábban itt.

A legutolsó U2 album borítóján Sugimoto — nálunk két téglalappal felülnyomott — fényképe látható a No line on the horizon címet illusztrálandó. Ha már Salzburgtól nem jutott el idáig, a lemez kampánya idején sok helyen feltűnt, például láb alatt a metró talajburkolatán.

Nálunk a BMC Records borítóin használnak rendszeresen minőségi hazai fotókat (például Szilágyi Lenkétől). Kevés kivételtől eltekintve azonban sok a kihagyott lehetőség a könyvfedlapokon is.

Hiroshi Sugimoto: Boden Sea, Uttwil (1993)
Seascapes (1980-2002)

Még pár napig, április 10-ig tart egy eldugott kiállítás Budapesten, mely valódi és mélységi bevezetést ad a kortárs fotóművészetbe. Persze némi időt és figyelmet kíván, mert nem szokványos dolog egymás után átlapozni több tucat fotóalbumot. A könyvtárlat helyszíne az Országos Idegennyelvű Könyvtár belső udvara.

Ha van értelme nemzeti fotóművészetekről beszélni, akkor a némettel kapcsolatban ez eléggé indokoltnak tűnik. Világos és átütő koncepció és hozzáillő, tökéletes műgondú kivitelezés egysége szinte szabályszerűen, nyilvánvalóan elvárást teljesítve, egyszersmind előlegezve van jelen.

Ezenkívül, mint korábban már megjegyeztük, valamit nagyon tudhatnak még itt, és ezt oktatásnak hívják. Nem véletlen, hogy a könyveket művészeti iskolák, akadémiák szerinti csoportosításban tálalták a rendezők (figyelmesen meghagyva a nem besorolható, “különutas” alkotók önállóságát is).

Mivel pedig könyveket nézünk, ki kell emelni olyan kiadókat, mint a Steidl, a Hatje Cantz, a Schirmer/Mosel, a Schaden, a Kerber, az Edition Braus. Hihetetlen színvonalon dolgoznak a fotóművészet rangjáért, a német alkotók kultúrexportjáért, felvállalva a pályakezdők vagy kockázatosnak tűnő rétegműfajok rangos és rendszeres bemutatását is. Az eredmény mára kézzelfogható.

Gyakori észrevétel, hogy a kortárs német fotográfia alapvonása a hideg, tipologikus és fogalmi megközelítés, akár épületekről, akár portrékról van szó. Tény, hogy sokan nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy saját változattal jelentkezzenek a Becher-féle sorozatokra egyforma témákról ugyanolyan szögből vagy ugyanonnan ugyanarról eltérő időpontokban. De aztán túlesnek a beavatási rítuson és alkotni kezdenek. Ezért az összkép végül jóval sokrétűbb.

Bár az albumok műélvezete csak másodlagos lehet a valódi nagyításokéhoz képest, ekkora anyagot lehetetlen és értelmetlen lenne kiállítani. Így viszont egy-két ülésben áttekinthetők olyan gazdag és nagyívű életművek, mint Sibylle Bergemann (Photographien), Roger Melis (In einem stillen Land. Fotografien 1965-1989), Evelyn Richter (Rückblick Konzepte Fragmente [.pdf]) munkássága. Mérlegelhető, milyen teljesítmény tehette műpiaci sztárrá Gurskyt (Katalog zur Ausstellung im Haus der Kunst), Höfert (Bibliotheken), Struthot (Making Time) és társaikat. El lehet merülni Jörg Sasse elemi képeiben (Arbeiten am Bild), Michael Wesely 1 hétig exponált csendéleteiben (Stilleben 2001-2007) vagy Thomas Demand dermesztő művilágában (Phototrophy). Kideríthető, mi a rendszer Tillmansban — és hol van nála igazi szépség (Manual). Viszontláthatók korábbi kedvencek, például Beate Gütschow. És felfedezhetők továbbiak:

Nieweg, Simone: Landschaften und Gartenstücke
Schulz, Josef: Übergang
Fuchs, Bernhard: Portrait Fotografien
Rautert, Timm: Wenn wir dich nicht sehen, siehst du uns auch nicht. Fotografien 1966-2006
Schink, Hans-Christian: Verkehrsprojekte
Reinartz, Dirk: Innere Angelegenheiten
Haubitz (Sabine) + Zoche (Stefanie): Sinai Hotels
Braas, Sonja: Forces (.pdf)
Wrede, Thomas: Strange Paradise

A kiállítás kapcsán:
A kiállított könyvek teljes listája (.pdf).
A Goethe Intézet tematikus dossziéja:
Fotóművészek Németországban 1945 után
A német fotográfia ma
Múzeumok, kiállítások, magazinok: a németországi fotográfiai színtér
A német fotográfia kirobbanó sikere
A Fotopost cikke a kiállításról.

Továbbá a témáról:
Beszélgetések művészekkel a német fotográfia karrierjéről, vélt vagy valós karakteréről (is): Peter Bialobrzeski, Kai-Olaf Hesse, Andreas Gefeller, Olaf Otto Becker.
Német fotográfiával foglalkozó bejegyzések a kitűnő DLK COLLECTION blogon.
További körkép a kortárs német fotóművészetről.
Greg Cook: Here’s looking at you: Engaging yet ambiguous, deadpan photography provides a refuge from emotion in a time of worry

Wolfgang Tillmans: Zuversicht (2005)

A festészet nem más, és nem is kellene másnak lennie, mint az előttünk levő tér látnoki kitárulása [...] képekben gondolkozni, és elbódulni a képek sokoldalú változatosságától.

— olvasható egy Krleza-fejezet elején és végén, mely oly találó és érzékletes képet ad annak a régiónak az ősi formátlanságáról, amelyet Pannóniának nevez (Miroslav Krleza: Filip Latinovicz hazatérése, ford. Illés Sándor, Európa Könyvkiadó, Budapest 1973, 65., 74. o.). Ez a regény kezdetére utal vissza (”távoli, kihunyt képek oldódnak fel benne, s mintha felfoghatatlanul hatalmas terek előtt állana teljesen egyedül.” — 6. o.), mely azután ezzel a szavakkal zárul: “mintha nézne.” (312. o.)

S mintha épp ezzel a helyi ízű formátlansággal küzdenének a cseh Ivo Precek fényképei, melyek Koncept, karakter, reflexió címmel láthatók a Nessimben április 30-ig.

Ivo Precek: A Piramisok sorozatból XII.

Palimpszeszt, időképlet (kotta, könyv), mozgásfázisok (Muybridge), tipológiák (Blossfeldt, Becher-páros): a sorozatiság különféle összefüggéseit sűrítik és írják felül Idris Khan sokszorosan rétegzett, lágy, rajzos rezgésbe hozott fényképei. Az eredmény szőnyegre vagy épp Rothkóra emlékeztet, a fotográfiai eljárás pedig Arthur Batut (1846–1918) típus-portréira mutat vissza, melyeket Batut, aki egyébként az egyik első légifotós volt, “a láthatatlan képeinek” nevezett. Magyar párhuzam: Esterházy egy lapra írt másolata Ottlik regényéről.

Walter Benjamin azt állította, hogy a mechanikus sokszorosítás, amely folyamatnak tünetei a Tate képeslapjai, és amit Khan a szélsőségig vitt, megfosztja a műalkotásokat az “aurájuktól”. Khan megszállott reprodukciója ironikus módon felruházza a műveket a bennük eltemetett aurával.

– utal a rituális többletre Geoff Dyer.

Idris Khan: every…page of the Holy Koran (2004)

Művei még itt, ott, amott, emitt, amottan és emitten, továbbá aukción (2008 december: 18 750 GBP leütési ár, 6-os kiadás 3. darabja), itt, ott, amott, emitt, amottan. És itt. A törlés művészeti kontextusában itt. Végül egy beszélgetés.

vö. Jason Salavon.