ex Ponto

Mint W. H. Auden megjegyezte, “a költészet dicsősége és egyszersmind szégyene, hogy közege nem a saját terepe, hogy a költő nem találhatja fel a maga szavait” [W.H. Auden, “Writing,” The Dyer’s Hand and Other Essays (New York: Vintage Books, 1968), 23.], s e megfigyelés éppígy igaz a fotográfiára és a fotográfus képtelenségére, hogy feltalálja a saját “szavait/világait [worlds].”

– írja Tod Papageorge Robert Adams kapcsán, aki eredetileg irodalmárként indult.

Robert Adams fényképe

A könyvhéten jelent meg Varga Mátyás hallásgyakorlatok című verseskötete (Magvető, Bp. 2009), melyet egy kritika nyomban “az utóbbi idők egyik legegyedülállóbb és legbátrabb lírai vállalkozásá”-nak nevezett. Lemond ugyanis a saját mondatokról, hogy – minden bizonnyal avagy látszólag – kizárólag elkapott hétköznapi beszédfoszlányokból építkezzen. Talált nyelvi tárgyakból, miként a fotográfia talált vizuális tárgyakból.

“Függő vagyok a talált tárgytól” – jelenti ki Ansel Adams önéletírása legelején (An Autobiography, Little, Brown and Company, Boston – New York – London, 1996, 1. o.). Robert Adams pedig a 2009-es Hasselblad Díj átvételekor egy versidézettel válaszolt arra, honnan merít ihletet: “Bárhonnan, ahol fény van. A fényképészek nyitottak az ajándékra. Mint a költő John Clare írta, ‘A mezőkön találtam a verseket / És én csak leírtam őket.’ ”

Ha Papageorge a fotográfia különös irodalmi karakterére utalt, akkor a hallásgyakorlatok egyfajta fotografikus költészet. Fonografikus.

Varga Mátyás Nyitott rítusok: Kortársunk-e a művészet? (Vigilia Kiadó, Bp. 2008) című esszékötetében két fotóművészeti tárgyú szöveget közölt Philippe Brame és Lucien Hervé munkáiról. Utóbbiból (184., 185. o.):

Ha pedig “tudásunk csak töredékes”, tehetünk-e mást, mint hogy töredékeket helyezünk egymás mellé.

[...]

Hervé a Thoronet-i album 58. oldalára egy Szent Bernát-idézetet választott: “Látni szeretnél, hallgass oda: az odahallgatás elvezet a látásra.”

A mondatgyűjtés közelebbi párhuzama a fotográfiában természetesen a talált képek felhasználása, melynek külön kortárs csoportja az internetről vett anyagok feldolgozása. Közismert gyakorlója Thomas Ruff, nálunk például Kerekes Gábor, Dezső T. Tamás vagy Trembeczki Péter. Saját műhelyünkben is készülődik egy ilyen sorozat.

„költő vagyok és katolikus”: beszélgetés Varga Mátyással.
A kötetről még itt vagy ott.

korábbi hivatkozások Varga Mátyásra
2008 augusztus 21 Nem lehet kívül maradni
2007 június 20 Arcus Temporum IV. Pannonhalma
2007 május 22 Rezervátumok között
2006 április 21 Keresztút fehérben

Bejegyzésünk címe az egyik hallásgyakorlatból származik. A többi hozzáolvasandó.

A naplementézéshez fűzzük hozzá gyorsan Chris McCaw Napégette sorozatát.

Minden fotográfia egyedi, közvetlenül a papírra felvett nagyformátumú kép. Itt a negatív maga a nagyítás, melynek mérete 20×25 cm-től 50×60-ig terjed. Az expozíció hosszú, többnyire több órás, közvetlen napfényben. A végeredmény pont az ellenkezője, mint amit várnánk, mintha holdsütötte tájak lennének az éjszaka közepén. A hosszú expozíció szolarizálta a nagyításokat, a Nap pedig közvetlenül beléjük égette a képét. Sok nagyításon komoly égett lyukak vannak, ami nagy szerepet játszik szépségükben.

– írja róla a Horses Think.

Chris McCaw: Sunburned GSP#79 (2007)
Sunburn

Mint elmondja, véletlenül fedezte fel a hatást 2003-ban, majd évek munkájával tökéletesítette módszerét. Régi fotópapírokat, saját készítésű kamerákat és katonai lencséket használ.

A kedvenc részem az, amikor látom, amint füst árad a kamerából és valami égett mályvacukor-szag, miközben a papír zselatinja megsül.

Nézegethető itt, ott, amott, emitt, amott, emitten és amottan.

Beszélgetés itt.

Két csoportos kiállításon hasonló szellemiségű vagy módszerű alkotókkal:
Keeping Time
Transmutations, Abstraction in Nature (ez itt is)

vö. Erika Blumenfeld, Hans-Christian Schink.

a látványt elfelejteni: a nézést megtartani.

– jegyzetel Kafka, majd kisvártatva hozzáteszi:

Nagyon erős fénnyel a világ szétbomlasztható.

Czigány Tamás Töredékei pont az ellenkező irányba tartanak. Gyenge, silány, eldobott és árva fényeket figyelnek és mentenek. A környező sötétséggel együtt. Gyönge jelet erősíteni szemcsézettséggel jár, fényképei ezért jellegzetesen ilyenek. A zaj rút, a szemcse szép – szokta mondani. Azért szép, mert itt nem szétesik, hanem tapinthatóan összeáll valami. Ugyanez történik a teljesen homályos felvételeken, melyek nem elmosódnak, hanem kibontakoznak éppen. Nem tolakvó egésszé, hanem fontos részekké, kis egészekké, melyek nyitottak beépülni egy teljesebb tágasságba. Így segítenek egyszerre megtartani a mellékest – a látványt – és a lényeget – a nézést.

A kisteremnyi kiállítás a fotográfia alapértékeire és mértékeire emlékeztet, melyek jórészt kimentek a kortárs és a fiatal magyar fotóművészet divatjából. Kimondhatjuk: tanít. Innen a jelenlét ereje, amit elegánsan szolgál a tökéletes giclée kivitel érzéki gazdagsága és a szorosan egymáshoz láncolt képtáblák pontos installációja.

Június 22-ig látható Győrben, ennek részleteit már említettük. A megnyitón Grencsó István konzseniális szólókoncertjét élvezhettük.

rövid beszélgetés: katt!
(Győri Hét, 2009 június 3, 19. o.)

Végül visszaadjuk a szót Kafkának.

Helyesen elosztani a hitet saját szavaink és saját meggyőződéseink között. Egy meggyőződést, de nem abban a pillanatban, mikor megfogan, hagyni, szisszenjen semmivé. A felelősséget, mely a meggyőződést ránk rója, nem hárítani át a szavakra.

– Franz Kafka: A nyolc oktávfüzet, ford. Tandori Dezső, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2000, 42., 43., 37. o.

vö.

Meggyőződésedet tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart

– Róm 14, 21-22

Lisa Ross munkája elsősorban az emlékezettel, az időbeliséggel és a hit látható kifejezésével foglalkozik. A világi és a szent testet öltésére épít; a testi újrafogalmazására és szoros kölcsönviszonyára az idővel és a hellyel.

– írja Sherisse Alvarez Lisa Ross fényképeiről, melyeket kínai ujgurok tájba rendezett vallási relikviáiról készített. Nézegethető még itt vagy ott. Cikk videóval a helyszíni és tárgyi háttérről (a film eredetileg itt). További írások amott és emitt.

Lisa Ross: Black Garden (An Offering) (2008)

Hogy ne fakuljanak az emlékek. Az emberinél is erősebb jelenlét Anna Lehmann-Brauns enteriőrjeiben. Nézegethető még itt vagy ott. Album.

Anna Lehmann-Brauns: Berliner Ensemble, Berlin (2005)

Czigány Tamás Töredékek címmel állítja ki fényképeit a győri Rómer-házban. A szavak nélküli megnyitón Grencsó István fog zenélni május 22-én pénteken 18 órakor. Nagyon várjuk.

Bensőséges, kamara jellegű betekintés lesz ez egy jelentős, ám egyelőre szűk körben ismert fotóművészeti munkásság viszonylag új rétegébe, mely olvasni tanít a szemcsék közt.

Látható egy hónapon át, június 22-ig.
Győr, Teleki László u. 21.

meghívó nagyítása: katt!

Ízelítőül három mű a kiállítás anyagából, plusz egy itt.

Czigány Tamás: töredékek_1_1
nagyobb méretben

Czigány Tamás: töredékek_2_3
nagyobb méretben

Czigány Tamás: töredékek_3_7
nagyobb méretben

Júlia két művel — porcelán reliefekkel — szerepel a B55 Kortárs Galéria Absztrakt és erotika ‘69 című csoportos kiállításán. Látható: június 27-ig, kedd–péntek 12-18, szombat 10–13. Budapest V. ker., Balaton u. 2-4.

a teljes meghívó nagyban: katt!

sajtó
hvg.hu – video: Disznó képek, amik izgalomba hoznak
Puk.hu – Az Erotika és absztrakt találkozása
bigeyesoczy – abstract and eroticism
Exit24 – Absztrakt és Erotika ’69
Magyar Narancs – kiállítás - ABSZTRAKT ÉS EROTIKA ‘69

Még egy ajánlat: Hetey Katalin szobrai, plasztikái, reliefjei a MONO Galériában Acélszobrok és grafikák címmel. Fotók a kiállításról itt, Radnóti Sándor megnyitóbeszéde, A modul művészete emitt. – A galériáról korábban itt.

A legutolsó U2 album borítóján Sugimoto — nálunk két téglalappal felülnyomott — fényképe látható a No line on the horizon címet illusztrálandó. Ha már Salzburgtól nem jutott el idáig, a lemez kampánya idején sok helyen feltűnt, például láb alatt a metró talajburkolatán.

Nálunk a BMC Records borítóin használnak rendszeresen minőségi hazai fotókat (például Szilágyi Lenkétől). Kevés kivételtől eltekintve azonban sok a kihagyott lehetőség a könyvfedlapokon is.

Hiroshi Sugimoto: Boden Sea, Uttwil (1993)
Seascapes (1980-2002)

Még pár napig, április 10-ig tart egy eldugott kiállítás Budapesten, mely valódi és mélységi bevezetést ad a kortárs fotóművészetbe. Persze némi időt és figyelmet kíván, mert nem szokványos dolog egymás után átlapozni több tucat fotóalbumot. A könyvtárlat helyszíne az Országos Idegennyelvű Könyvtár belső udvara.

Ha van értelme nemzeti fotóművészetekről beszélni, akkor a némettel kapcsolatban ez eléggé indokoltnak tűnik. Világos és átütő koncepció és hozzáillő, tökéletes műgondú kivitelezés egysége szinte szabályszerűen, nyilvánvalóan elvárást teljesítve, egyszersmind előlegezve van jelen.

Ezenkívül, mint korábban már megjegyeztük, valamit nagyon tudhatnak még itt, és ezt oktatásnak hívják. Nem véletlen, hogy a könyveket művészeti iskolák, akadémiák szerinti csoportosításban tálalták a rendezők (figyelmesen meghagyva a nem besorolható, “különutas” alkotók önállóságát is).

Mivel pedig könyveket nézünk, ki kell emelni olyan kiadókat, mint a Steidl, a Hatje Cantz, a Schirmer/Mosel, a Schaden, a Kerber, az Edition Braus. Hihetetlen színvonalon dolgoznak a fotóművészet rangjáért, a német alkotók kultúrexportjáért, felvállalva a pályakezdők vagy kockázatosnak tűnő rétegműfajok rangos és rendszeres bemutatását is. Az eredmény mára kézzelfogható.

Gyakori észrevétel, hogy a kortárs német fotográfia alapvonása a hideg, tipologikus és fogalmi megközelítés, akár épületekről, akár portrékról van szó. Tény, hogy sokan nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy saját változattal jelentkezzenek a Becher-féle sorozatokra egyforma témákról ugyanolyan szögből vagy ugyanonnan ugyanarról eltérő időpontokban. De aztán túlesnek a beavatási rítuson és alkotni kezdenek. Ezért az összkép végül jóval sokrétűbb.

Bár az albumok műélvezete csak másodlagos lehet a valódi nagyításokéhoz képest, ekkora anyagot lehetetlen és értelmetlen lenne kiállítani. Így viszont egy-két ülésben áttekinthetők olyan gazdag és nagyívű életművek, mint Sibylle Bergemann (Photographien), Roger Melis (In einem stillen Land. Fotografien 1965-1989), Evelyn Richter (Rückblick Konzepte Fragmente [.pdf]) munkássága. Mérlegelhető, milyen teljesítmény tehette műpiaci sztárrá Gurskyt (Katalog zur Ausstellung im Haus der Kunst), Höfert (Bibliotheken), Struthot (Making Time) és társaikat. El lehet merülni Jörg Sasse elemi képeiben (Arbeiten am Bild), Michael Wesely 1 hétig exponált csendéleteiben (Stilleben 2001-2007) vagy Thomas Demand dermesztő művilágában (Phototrophy). Kideríthető, mi a rendszer Tillmansban — és hol van nála igazi szépség (Manual). Viszontláthatók korábbi kedvencek, például Beate Gütschow. És felfedezhetők továbbiak:

Nieweg, Simone: Landschaften und Gartenstücke
Schulz, Josef: Übergang
Fuchs, Bernhard: Portrait Fotografien
Rautert, Timm: Wenn wir dich nicht sehen, siehst du uns auch nicht. Fotografien 1966-2006
Schink, Hans-Christian: Verkehrsprojekte
Reinartz, Dirk: Innere Angelegenheiten
Haubitz (Sabine) + Zoche (Stefanie): Sinai Hotels
Braas, Sonja: Forces (.pdf)
Wrede, Thomas: Strange Paradise

A kiállítás kapcsán:
A kiállított könyvek teljes listája (.pdf).
A Goethe Intézet tematikus dossziéja:
Fotóművészek Németországban 1945 után
A német fotográfia ma
Múzeumok, kiállítások, magazinok: a németországi fotográfiai színtér
A német fotográfia kirobbanó sikere
A Fotopost cikke a kiállításról.

Továbbá a témáról:
Beszélgetések művészekkel a német fotográfia karrierjéről, vélt vagy valós karakteréről (is): Peter Bialobrzeski, Kai-Olaf Hesse, Andreas Gefeller, Olaf Otto Becker.
Német fotográfiával foglalkozó bejegyzések a kitűnő DLK COLLECTION blogon.
További körkép a kortárs német fotóművészetről.
Greg Cook: Here’s looking at you: Engaging yet ambiguous, deadpan photography provides a refuge from emotion in a time of worry

Wolfgang Tillmans: Zuversicht (2005)

A festészet nem más, és nem is kellene másnak lennie, mint az előttünk levő tér látnoki kitárulása [...] képekben gondolkozni, és elbódulni a képek sokoldalú változatosságától.

— olvasható egy Krleza-fejezet elején és végén, mely oly találó és érzékletes képet ad annak a régiónak az ősi formátlanságáról, amelyet Pannóniának nevez (Miroslav Krleza: Filip Latinovicz hazatérése, ford. Illés Sándor, Európa Könyvkiadó, Budapest 1973, 65., 74. o.). Ez a regény kezdetére utal vissza (”távoli, kihunyt képek oldódnak fel benne, s mintha felfoghatatlanul hatalmas terek előtt állana teljesen egyedül.” — 6. o.), mely azután ezzel a szavakkal zárul: “mintha nézne.” (312. o.)

S mintha épp ezzel a helyi ízű formátlansággal küzdenének a cseh Ivo Precek fényképei, melyek Koncept, karakter, reflexió címmel láthatók a Nessimben április 30-ig.

Ivo Precek: A Piramisok sorozatból XII.

Palimpszeszt, időképlet (kotta, könyv), mozgásfázisok (Muybridge), tipológiák (Blossfeldt, Becher-páros): a sorozatiság különféle összefüggéseit sűrítik és írják felül Idris Khan sokszorosan rétegzett, lágy, rajzos rezgésbe hozott fényképei. Az eredmény szőnyegre vagy épp Rothkóra emlékeztet, a fotográfiai eljárás pedig Arthur Batut (1846–1918) típus-portréira mutat vissza, melyeket Batut, aki egyébként az egyik első légifotós volt, “a láthatatlan képeinek” nevezett. Magyar párhuzam: Esterházy egy lapra írt másolata Ottlik regényéről.

Walter Benjamin azt állította, hogy a mechanikus sokszorosítás, amely folyamatnak tünetei a Tate képeslapjai, és amit Khan a szélsőségig vitt, megfosztja a műalkotásokat az “aurájuktól”. Khan megszállott reprodukciója ironikus módon felruházza a műveket a bennük eltemetett aurával.

– utal a rituális többletre Geoff Dyer.

Idris Khan: every…page of the Holy Koran (2004)

Művei még itt, ott, amott, emitt, amottan és emitten, továbbá aukción (2008 december: 18 750 GBP leütési ár, 6-os kiadás 3. darabja), itt, ott, amott, emitt, amottan. És itt. A törlés művészeti kontextusában itt. Végül egy beszélgetés.

vö. Jason Salavon.

Philippe Brame Művészi munka és spiritualitás című előadásából:

Ha egészen átadjuk magunkat annak, hogy valamit nézünk, tudatosulhat-e bennünk, hogy minket is néznek? [...] A munka olyasmit jelent, hogy mozgásba hozzuk az anyagot, a spiritualitás pedig ennek a mozgásnak a minősége. [...] A teremtés nem eszme, hanem cselekvés, amely annak függvénye, hogy mi magunk menyire függünk a misztériumtól — meg a látomástól, amit alkalomadtán felkínál nekünk. Gyakorta megesik, hogy nem az érzelmet, hanem a megelőző energiát kell rögzíteni, valamiféle intenzitást, amely a tárgyunk identitását nyújtó csendből jön elő. [...] Hinni, nézni, jelen lenni, fényképezni, a fénnyel írni — nem választhatók el számomra egymástól.

(fordította Varga Mátyás, Pannonhalmi Szemle 2003 (XI) 3/36–39. o.)

Tegnap kiállítása nyílt a Pintér Sonja Galériában (Budapest, V. ker., Falk Miksa utca 10.). Április 11-ig látható. Művei még itt vagy ott.

Philippe Brame: Fa és víz

Sohasem úgy éreztem valamiféle mély hűséget a fotográfiához, mint médiumhoz, hanem egyszerűen csak mint a képalkotás vagy -felvétel leghatékonyabb módjához.

[A] médium kérdése jótékonyan eltűnőben van jelenleg. Nem hiszem, hogy bárki tényleg a médiummal határozná meg magát, kivéve a festőket — akik nem fognak szeretni ezért a véleményemért.

— mondja Lewis Baltz, aki szerint a digitális kép nem esik feltétlenül messzebb a valóságtól, mint az analóg fotó, noha beleillik a műalkotás anyagtalanodásának folyamatába, melynek kulcsmozzanata a konceptuális művészet volt.

Hiányzik egy i betű a valóságból: az a bizonyos ióta.

Lewis Baltz: Dana Point no. 1 (1970)

Művei itt, ott, amott, emitt, amott, amottan, emitten vagy ott.

Lewis Baltz: Dana Point no. 2 (1970)

Még néhány napig, február 22-ig látható a Ludwigban Maurer Dóra Szűkített életmű című kiállítása, melyen jelentős fotóanyag, a neoavantgarde szekvenciális kísérletek és néhány gyönyörű fotogram is szerepel.

Maurer Dóra: Négyzet és téglalap (1979?)

Maurer a fotogramról írta DLA értekezését, melynek téziseiből (.pdf, 64 KB) idézek:

Az egyszerű fénylenyomat [...], minthogy nem ábrázolta a látható világot a maga árnyalt gazdagságában, nem lehetett konkurrencia sem a hagyományos leképező művészet, sem a fényképezés számára. [...] A fotogramot az ábrázolás ősképletének tekinthetjük: árnyék és a jelenlét nyoma, mindkettő a kép eredete. [...] A kép síkját hangsúlyozza és egyfajta testességet sugall az a tény, hogy a fotopapírra helyezett háromdimenziós tárgy vetett árnyéka nem engedelmeskedik a perspektíva, az egy nézőpontból, kívülről szemlélés törvényének. Az árnykép nem rövidül, nem tart össze a tér elképzelt mélysége felé, sőt, éppenhogy széttart és az árnyékvető testtől távolodva egyre növekszik [...] A kép “behúzza” a nézőt, a nonfiguratív képekhez hasonlóan. [...] Fotogramot létrehozni nem más, mint egyszerű eszközökkel provokálni a valóság törvényszerűségeit. Minden lenyomat a maga nemében tökéletes természeti jelenség.

Többek között ebből az értekezésből és a Maurer által az Iparművészeti Főiskolán 1987-ben tartott fotogram-kurzus eredményeiből állt össze egy nagyon jelentős kötet: Maurer Dóra: Fényelvtan: A fotogramról, Magyar Fotográfiai Múzeum—Balassi Kiadó, 2001. Info róla itt vagy ott, recenzió például Bujdosó Alpártól vagy Mélyi Józseftől. Utóbbiból:

Maurer Dóra, az utóbbi évtizedek talán legnagyobb hatású hazai művésztanár-egyénisége a hagyomány továbbadása, a rendszerezés, a szabályszerűségek feltárása igényével, Moholy-Nagy és Kepes szellemében írta Fényelvtanát. Maurer szemlélete egyértelműen avantgarde, a fotogram pedig látáspedagógiájának alappillére.

A fotogram-kurzusról ezt mondta Maurer:

Kitaláltam, hogy ne törekedjünk mindenképpen a művészi kifejezésre, hanem inkább próbáljuk szerényen végigjátszani a fotogram valamennyi technikai lehetőségét. Ne csináljunk kötelezően művészetet, hanem fordítva: foglalkozzunk valamivel elkötelezetten és közben adódhat abból valami olyasmi is, ami talán művészet. Mintegy mellékesen létrejön a művészet, mert tehetséggel és nagy figyelemmel foglalkozunk valamivel. Ez a művészet tisztelete, nem pedig megerőszakolása. A spontán megvalósulás útja.

Néhány további útjelző.
Egyszer elmentünk (fotóakció) 1972-ből.
Dékei Kriszta: Fénnyel rajzolt képek: Maurer Dóra Fotogenia című kiállítása, Beszélő 2005/2
Király Judit: Maurer Dóra munkásságának matematikai vonatkozásai.

Végül pár részlet Bujdosó említett írásából.

a dolgok “lerajzolása” nem igazán segített abban, hogy olyan vizuális “látószöget” sajátítsunk el, mely képessé tesz a művészet belső törvényeinek felismerésére, elsajátításra. Elég, ha arra utalok, hogy nemcsak az idősebb korosztály köreiben, hanem a művészetben nem jártas, “nem érdekelt” fiatalabbak között is sokszor találkozom a “mit akar ábrázolni” hozzáállás valamennyi variációjával.

[...]

[a fotogram] a közbeiktatott tárgy valamilyen lenyomatát mutatja, de nem ábrázolja azt. Éppen az az érdekessége, hogy “nem a szemmel láthatót adja vissza, hanem a tárgyaknak a fényhez és a fényérzékeny felület teréhez való tényszerű nyers viszonyáról ad képet” — írja Maurer Dóra most megjelent könyvében a fotogramról. Az így nyert “kép” még véletlenül sem engedelmeskedik a hagyományos perspektíva törvényeinek, ellenkezőleg, a tárgyak nemhogy rövidülnek, hanem a távolsággal kiszélesednek, megnőnek. Ez az ábrázolás látványa helyett egyrészt sokkal inkább a fényfizika immanens törvényszerűségeire összpontosítja a figyelmet, másrészt filozófiai kérdéseket generál a létezésről, az árnyék-létről, és más, filozófiaelméleti problémáról [...].

a kelet-európai konstruktivizmus víziókban gondolkodott, a társadalom jövőjében, a művészet szerepében a megvalósuló jövő elérésében, s nem annyira látványban, fényben, perspektívában vagy annak hiányában [...].

Fotogramokat itt korábban Gyarmathy Tihamér, Markus Amm, Běla Kolářová, Len Gittleman, Françoise és Daniel Cartier, Marco Breuer, Laura Wulf, Nicki Stager, Camille Solyagua, James Welling és persze mindenekelőtt Moholy-Nagy műveiből szemléztünk.

A médiumot nem használni kell, hanem tökélyre kell fejleszteni. [...] a fotográfia még ma is trükkös, az egyik legtrükkösebb médium. Ha valaki ráhagyatkozik, ha tudja, hogy a fotográfus korrekt módon dolgozik, akkor bízhat a fotográfiákban. De ha nem tudja, akkor nagyon óvatosnak kell lennie.

— nyilatkozta budapesti kiállítása kapcsán Thomas Ruff. A retrospektív még pár napig, február 15-ig látható a Műcsarnokban. Ruff sikerének titka valóban az éber médiumtudatosság, mind minőségi, mind gondolati értelemben. Az előállított kép létmódja és a képelőállítás módjai érdeklik (forrás). Nála a fotó nem egyszerűen talált kép, hanem nagyon sokszor már eleve talált fotókból, magából a megtalálásból indul ki, ami egyfelől széteséshez (jpeg; Aktok; Más portrék; Újságképek), másfelől valami új összeállásához vezet (Éjszakák; Csillagok; Szubsztrátum; Zycles).

Thomas Ruff: 17h 16m/-45° (1990)
Stars

A kiállítás elrendezésének nyilvánvalóan szándékos fogása a három legbelső terem installációja. Úgy helyezték el egymással szemben és között Ruff legéteribb (Csillagok) és legalpáribb (Aktok) sorozatainak darabjait, hogy üvegezésük tükörként szolgáljon. Lehetetlen a pornóképeket a mennybolt, a mennyboltot pedig a pornóképek háttérbeli visszaverődése nélkül szemlélni. Súlyos, aligha sikertelen lépés a katarzis lehetősége felé. A retrospektív tárlat itt introspektívvé válik.

Petrányi Zsolt beszélgetése a művésszel meghallgatható: 1. rész (.mp3, 86,6 MB), 2. rész (.mp3, 53,5 MB) (2008 december 13). Pár szó a kiállításról még itt.

További interjúk itt, ott, amott és emitt.

Ruff munkássága nézegethető még itt, ott, amott, emitt és amott.