Sugimoto Salzburgban

Az emberi szem, zár nélkül, lényegében egy hosszú exponálású ['kitettségű'] kamera. — H. S.

Nemsokára irány Salzburg, ahol a Museum der Moderne falain — a FotoMozaik szerint minden eddiginél teljesebb — gyűjteményes kiállítás látható Hiroshi Sugimoto fényképeiből, június 15-ig.

Az idén 60 éves Sugimotóról, aki részben Japánban, részben az USA-ban él és alkot, már most elmondható, hogy a legnagyobb fotóművészek egyike. Természetesen nem azért, mert a legdrágábbak egyike is — néha helyére kerül az érték.

Hanem a fénykép két alapvetületét — az időt és a fényt — páratlan tisztasággal és fenséggel átvilágító munkássága miatt, mely a művészet konceptuális és kézműves karaktereit szintetizálja.

Művészet és tudomány eredete közös, miként a vallásé is. — H. S.

Átfogó áttekintés elsősorban a weboldalán és itt. Érdekesebb blogbejegyzések: egy, kettő. Egy pályakép.

Kulturális kereszthatások: Japánban nyugatias, részben keresztény neveltetés, majd katolikus egyetem, mely azonban marxista oktatók, értelmiségiek gyűjtőhelye volt. Japán kulturális gyökerei viszont már Amerikában élve tudatosodtak Sugimotóban.

További linkajánlat alább, teljesség és rendszer nélkül.

Beszélgetések vele: egy, kettő, három.
Egy csomagban sok interjú, videók, képriport, galériák itt.

SZERZŐCÍMRÖVID

Hiroshi Sugimoto: Avalon Theater, Catalina Island (1993)
Theaters (1975-2001)


Színházak (Theaters, 1975-2001) itt és ott, könyv formában amott. Ehhez Hans Belting alapvető esszéje, The theatre of illusion, itt olvasható.

Árnyékok dicsérete (In Praise of Shadows, 1998) könyvecskéje. Ezt dolgozza tovább egyik legújabb sorozata, Az árnyék színei (Colors of Shadow, 2004-2005), ld. itt, ott és amott.

Tengerképek (Seascapes, 1980-2002), itt is.

Építészet (Architecture, 1997-2002) és Joe.

Kedves Sugimoto, zord és mégis annyira bizonytalan épületei oly csodálatosan mutatják, milyen tehetetlenek vagyunk a mulandósággal szembesülve. “Miért ne higgyünk Istenben?”, írja Akutagawa Ryunosuke japán író Fogaskerekek [1927] című novellájában. “Ha hiszel az árnyékban, nem értem, hogyhogy ne hihetnél a fényben is.” Képeivel, kedves Sugimoto, talán válaszra talált.

— írta előbbihez Francesco Bonami kurátor, a 2003-as Velencei Biennale igazgatója.

Fogalmi formák (Conceptual Forms, 2004), ld még itt, ott vagy amott:

Tudtam, hogy Man Ray már fotózta ezeket, hát… hátha megcsinálom jobban [nevet]. — H. S.

A történelem története (History of History), összeállítás itt.

Albumainak listája.

Még több link Sugimoto munkásságához itt és ott.

korábban itt a blogon:
2006 november 8 Amanda Means fényforrása
2006 október 19 Könyvekre várva
2006 június 19 Képpont-visszaszámlálás
2006 május 30 Üveglépcső

nem lehet hozzászólni