archívum: 'Rollei(flex)' hívószó

Városi költészet négyzetben

2008 július 26 Szombat

A Franke & Heidecke által kiadott QUADRAT 2. száma (.pdf, 5,6 MB) két japán fotográfust mutat be a Rollei-hírek társaságában.

Mamiko Konishi: red

Mamiko Konishi: red

Mamiko Konishi műveit ld. még itt.


Toshihiro Oshima: l'empire des lumieres: twinkle

Toshihiro Oshima: l’empire des lumieres: twinkle

Valójában derűsebb dolog felfedezni valami különlegeset unalmas mindennapi életemben, mint valami speciális helyet keresni a Földön.
Szemeimben a kristály elemek: Tükör a világ megfigyeléséhez. Elmém a Sötétkamra, benne a Negatív filmmel. A Fényképek tehát a Kép képviselői, ahogyan a Lélek Prizmáján tükröződnek.
A fénykép nem igazat mond, csak lelki szemeinkből ébredő darabkákat és részleteket közvetít… de akkor az a kérdés: mi az igazság?

— töpreng Toshihiro Oshima. Fényképei továbbá itt és ott.

Érdekes lenne elemezni, milyen fotográfiai kultúrákkal képviseltetik magukat egyes gyártók. Ott van például a Hasselblad-magazin, a Victor, lehangoló csillogásával és a perfekció vég nélkül hajszolt, kizsákmányolt délibábjaival…

Hy6 Magyarországon

2008 január 11 Péntek

Magyarországon a középformátumú digitális Rolleiflexnek a Sinar Hy6 alakváltozata kapható, melyet a PROIMAGE árusít. Egy jelenlegi ajánlat szerint a váz Sinarback 54M (22 megapixeles) digitális hátfallal 3 162 000 Ft (+ áfa). Ha jól értem, alapobjektív nélkül, ami ésszerű is, mert akinek van korábbi Rollei gépe, annak az objektívje használható hozzá.

Utoljára itt a Rolleiflexről:
2007 november 29 csütörtök Hy6, figyelem

Hy6, figyelem

2007 november 29 Csütörtök

A középformátumú digitális gépkategória következő fejleménye a Mamiya–Phase One együttműködés lesz. Néhány ZD-felvételbe belenézve nincs mit aggódni a várható minőségen.

Az első jelentések – Leaf AFi (.pdf, 244 KB), Sinar Hy6 (.pdf, 5,4 MB) – és egy többé-kevésbé szemléletes videofelvétel után megjelent Michael Reichmann beszámolója a Rollei digitális középformátumú rendszeréről. Annak is Sinar Hy6 + eMotion 75 hátfal változatáról. Két kiszólás a cikkből:

Hasselblad, figyelem. Ez az, amit teljes képkockás középformátumnak hívnak, nem az az ostoba marketingfelhajtás, amit a H3D bemutatásakor csaptak.

A vázon közvetlenül elérhető rekeszbehúzás és tükörfelcsapás funkciógombok kapcsán pedig:

Canon, figyelem. Így kell professzionális fényképezőgépet tervezni.

Amit Reichmann a Hy6 – SL66-ra visszamenő – ergonómiájáról és felépítéséről ír, nagyjából igazolja korábbi töprengéseimet.

2007 május 8 kedd Franke, Heidecke, Rollei, Hasselblad
2007 április 27 péntek Jön a Hy6
2007 január 1 hétfő Továbbiak a Rolleiflexről és a Hy6-ról
2006 október 5 csütörtök Rolleiflex: vissza a közeljövőbe
2006 szeptember 1 péntek Szintről szintre: a ankaröküt dicsérete
2006 augusztus 28 hétfő Rolleiflex SL 2000F
2006 június 19 hétfő Képpont-visszaszámlálás

A Sinar Hy6 új brosúrája letölthető itt (.pdf, 3,1 MB).

A végszó ismét az anakronizmus szakosztályé: korlátozott példányszámú nosztalgiakiadás a régi Rollei 35 gépekből.

NUBaryt

2007 július 2 Hétfő

Digitális file-ból fekete-fehér nagyítás előállítására eddig két eljárás adódott. Egyrészt a színes (pl. Lambda vagy LightJet) lézerlevilágítás alkalmazása szürkeárnyalatban, de ugyanazon a színes papíron. Másrészt a tintasugaras nyomat, amit nagyképűen giclée printnek is neveznek.

Két hamburgi fotólabor nemrég megoldotta, hogy baritált papírra, azaz a minőségi fekete-fehér nagyítás hagyományos alapanyagára is levilágítható legyen a — természetesen fekete-fehér — képállomány. A Leolab ([2009 május:] Foto Company Altona) és a Grauwert NUBaryt nevű szolgáltatása persze nem túl olcsó, de az említett módszerektől valószínűleg minőségileg különböző eredményt ad. Részletesebb tájékoztató itt (.pdf, 3,4 MB). (forrás)

Más. Ebben a hónapban állítólag kijönnek az első Rolleiflex Hy6 / Sinar Hy6 / Leaf Afi gépek. A Sinar már nagyon készül: a Sinar Hy6/Sinarback eMotion 75LV (33 mpixel) digitális középformátumú csomag $32,500, a Sinar Hy6/Sinarback eMotion 54LV (22 mpixel) pedig $30,500 javasolt listaáron kerül forgalomba Amerikában a hónap közepétől. A ruszkiknál hátfal nélkül is rendelhető már a Rolleiflex Hy6 váz.

Eközben Reichmann rájött, hogy a film mégsem halott.

Franke, Heidecke, Rollei, Hasselblad

2007 május 8 Kedd

Marc James Small, a Rollei levelezőlista fenntartója nemrég rövid összefoglalót tartott a Rollei kontra Hasselblad történetről.

A középformátumú tükörreflexes elődje az első Exakta 66 és a Bentzin Primarflex volt. A Hasselblad valamivel — de nem sok évvel — azelőtt lépett erre az útra, hogy a Franke & Heidecke dolgozni kezdett rajta. Az 1940-es évek vége felé a Hasselblad sovány kis cég volt csekély pénzügyi háttérrel, és lencsék tekintetében erősen rá volt utalva a Kodakra és a Zeissre. Az 1600F/1000F termékvonallal nem tudtak betörni sem a profik, sem az igényes amatőrök piacára, ami csak az 500C-vel változott meg, de még az 500C is csak az 1960-as évek közepére vált jelentős tényezővé a profik között.

A Franke & Heidecke annak idején gyorsan feltápászkodott a II. világháború romjai közül és az 1940-es évek végére minden ikerlencsést eladott, amit csak gyártani bírt. Viszonylag bőségesen állt pénzzel (a Zeiss azért kedvelte az F&H-t, mert készpénzben fizetett más vevőkkel, például a Zeiss Ikonnal ellentétben, akik sokszor több éves hátralékban törlesztették a számláikat). Franke, Heidecke és a középvezetőség (melyben, ne feledjük, akkoriban a Voigtländer család több tagja is jelen volt) nem vette észre, merre megy a piac és nem érezte szükségét előrelépni egy középformátumú tükörreflexessel, amíg jól ment az ikerlencsések eladása.

1960 környékére egyre inkább megtorpant a F&H: a 2.8F-től és a 3.5F-től a Rolleiflex T-ig, a Rolleicord-ig és a Rolleimagic-ig a kor technológiájának összes lehetőségét kimerítette. Végigment addig, ameddig az adott technológia engedte. Ekkor jött a Ha$$elblad és a váltani kezdő profik serege, elsősorban esküvői és portréfényképészek, és Victor Hasselblad épp ezt a piacot célozta meg. Az F&H nem tudott egyebet kitalálni, csak a Weitwinkel-t, a Tele Mutar-okat és a Weitwinkel és Tele Rolleflex kamerákat, melyek nem voltak képesek elejét venni az 1960-as évek elején kezdődő súlyos veszteségeknek. Végül a F&H mégis piacra dobta az SL66-ot, de évekkel elkéstek, a marketingjük pedig béna volt. Azt azért nem mondanám [...], hogy az SL66 jobb fényképezőgép, mint amit Göttenburg [Gothenburg] valaha csinált, de az biztos, hogy versenyképes termék.

A Leitz család Wetzlar-ban, a Franke és Heidecke családok Braunschweig-ben évtizedeken át rengeteg pénzt kerestek fényképezőgép-vállalataikkal. Ugyanezek a famíliák az 1960-as évek közepére már a személyes vagyonukat ölték bele a cégeik fenntartásába, majd végkiárusítást rendeztek, miután gyakorlatilag tönkrementek. A Hasselblad klán okosabb volt és akkor adta el a céget, amikor már uralta a felső kategóriás középformátumú tükörreflexesek piacát, és még nem kezdett el pangani az értékesítés.

Isten áldása mindannyiukra. Különféle változatokban, de a Leica és a Rolleiflex fennmaradt, míg a Hasselblad gyakorlatilag elmúlt.

De ha Franke vagy Heidecke kevésbé lett volna önelégült a piacukkal mondjuk 1950-ben, akkor az SL66 uralhatta volna a piac felső szeletét, és talán még mindig “Franke & Heidecke” lenne a cég neve.

Az exposé apropóját az adta, hogy valaki a levlistán létrehozott egy weboldalt az SL66-ról. Érdemes is belenézni egy ilyen óraműszerű szerkezetbe, gyönyörű:

SL66 jobbról, magazinnal együtt

Rolleiflex SL66 jobbról, magazinnal együtt
még több kép, nagyobb méret


Például ez a “röntgenkép” sem rossz, mely a GE által kifejlesztett “neutrográfiával” készült. Az eljárás “neutronnyaláb segítségével rögzíti a tárgyakat röntgenfilmre, nagyobb felbontásban és finomabb részletekkel, mint a röntgensugarak.”

Jön a Hy6

2007 április 27 Péntek

A Jenoptik néhány napja bejelentette (PDF, 52 KB), hogy júniustól szállítják a Sinar Hy6 fényképezőgépet.

Új részlet a négyoldalas termékbrosúrából (PDF, 808 KB), hogy a 6×6-os (kezdetben filmes) formátum lehetőségét eleve arra kacsintva alakították ki a vázon, hogy alkalmas legyen a 6×4.5-ös (szenzor: 48×36 mm) kockánál is nagyobb érzékelőlapkával rendelkező jövőbeli digitális hátfalak fogadására. További előny a vetélytárs (Hasselblad, Mamiya) konstrukciókhoz képest.

Előzetes termékadatlap angolul (PDF, 2,5 MB) és németül (PDF, 620 KB) már letölthető.

Érdekes lesz, ha megjelennek az első tesztek.

Továbbiak a Rolleiflexről és a Hy6-ról

2007 január 1 Hétfő

(Előzmény: Rolleiflex: vissza a közeljövőbe)

Év vége felé néhány további részlet tisztázódott a Photokinán bemutatott legújabb Rolleiflexről, a Hy6-ról.

A Leaf AFi néven is forgalmazni tervezett Hy6 a Jenoptik és a Franke & Heidecke közös fejlesztése. Mechanikájáról az egyébként 89 főt foglalkoztató Franke & Heidecke (azaz a Rollei), az elektronikáról és a fejlesztési költségek jelentős részéről a Jenoptik gondoskodott. Az ergonómiai kialakítás az Art Kontor nevű tervezőiroda munkája. (forrás)

A Leaf AFi markolata és akkumulátora a “hírek szerint” eltérő lesz, mert ehhez nyilván a Leaf (illetve anyacége, a Kodak) gyárt majd digitális hátfalat. (A Jenoptik és a Leaf közös sajtóközleménye a szerződésükről itt olvasható [PDF, 40 KB].)

Kiderült, hogy a Sinar átveszi a Rolleiflex középformátumú gépek terjesztését világszerte. (forrás 1 és 2)

Egy közlemény (angolul) szerint épp a Hy6-tal kapcsolatos ambíciókkal függ össze, hogy a Sinar többségi tulajdonát mégis megtartja a Jenoptik konszern, korábbi terve helyett, hogy eladja a Leicának.

Végül valami a szemnek és a kéznek.

Újabb képek láttak napvilágot a Hy6-ról, melyek állítólag közelebb állnak a tavasszal megjelenő modell végleges kinézetéhez.

Kisfilm: a készülék így néz majd ki kézben tartva, forgatva (.mov, 652 KB).

3D virtuális modell, video, képek és adatok pedig itt.

Remélem, meglátjuk testi valójában is a Hy6-ot. Bár Magyarország biztos, hogy nem lesz felvevőpiac erre a fényképezőgépre.

Régiek? Modernek?

2006 október 16 Hétfő

Az R3 fekete-fehér filmcsalád után nemrég újabb vidám anakronizmussal jelentkezett a Rollei. A Retro Slide Direct 50 névre hallgató újszülött egy 50-es érzéketlenségű fekete-fehér diafilm, mely az immár kihalt Agfa Scala spécifilm hagyományát újítja fel egyszerűbb kidolgozással. Néhány beharangozott tulajdonsága: szokásos negatívhívással előálló pozitív kép; nagy feloldás (326 vonalpár/mm), finom szemcsézet, remek élesség; mindenféle simaság- és állagjavító réteg; a diavetítésen kívül különösen alkalmas scannelésre. Rollfilm formátumban 2007 áprilisától kapható nem túl olcsón (kb. 6,75 euro/tekercs), érdekes lesz kipróbálni.

További részletek ebben a dokumentumban (PDF, 1,5 MB).

Ellenpontnak egy aktuális szenzáció a digifejlemények közül.

A Canon és a Fuji jelenlegi modelljeiben [...] tovább igyekszik tágítani a fényképezőgépek intelligenciájának fogalomkörét. Digitális gépeik legújabb generációjába épített képfeldolgozó rendszerük valós időben meghatározza a látómezőben található emberi arcokat és azokra fókuszál. Több arc esetén megpróbálja “kitalálni”, melyik arcot szeretnénk élesen látni. A Canon rendszere 9 arcot tud megkülönböztetni egy képen, míg a Fuji akár 10-et is felismer.
(forrás)

Nehogy már gondolkodni kelljen!
Mielőtt majd a jelenlegi nemeléggéintelligens digigéped helyett megveszed a mégintelligensebbet, tedd ki az asztalra pár tucat régi, elsárgult, gyűrött fekete-fehér családi képedet, és hasonlítsd össze őket a vinyódon tárolt akárhányezer felvétellel. Majd válaszolj a következő kérdésekre: melyek szebbek? melyek igazán kedvesek, szerethetőek? számolhatatlan .jpg-ed jelent-e majd akár megközelítőleg is annyit utódaidnak, mint felmenőid papírképei neked?

Rolleiflex: vissza a közeljövőbe

2006 október 5 Csütörtök

A Photokinán a napokban bemutatott legújabb digitális középformátumú készülékek ergonómiája, ami a keresőket illeti, pont abban az irányban alakul, amelyet jónak véltem és amelyet ez a vélemény is megpendített, szintén visszautalva a Rolleiflex 3000-es sorozatra.

(Még korábbi előzmény: Képpont-visszaszámlálás)

A Hasselblad H3D keresője, az előző két kiadással ellentétben, immár nem fix, hanem tüköraknára cserélhető. (Egyébként nem értem a vásárlók, az értékesítők és “az egész iparág” iránti aggályt az egyébként mérvadó Michael Reichmann részéről. A Hasselblad rendszer, miként sok más, mindig is eléggé zárt volt, tudatosan.)

További info a Hassyról itt.

Hasonló, de még tágabb modularitás jellemzi a vadonatúj Hy6 rendszert, melynek középpontjában a Rolleiflex családot a Rolleitől saját nevére visszavevő Franke & Heidecke által kifejlesztett váz áll. Mivel ez — a Hasselbladdal ellentétben — nyílt rendszer, bármely gyártó készíthet hozzá digitális hátfalat, hogy az így előálló középformátumú digitális csomagot a saját márkája alatt forgalmazza. Így a Sinar hátfallal ellátott váz homlokzatán a Sinar Hy6, míg a Leaf hátfallal kínáltén a Leaf AFi (PDF, 36 KB) név lesz látható, az oldalán kiegészítve azzal, hogy “made by Franke & Heidecke”. (De Rolleiflex főfeliratú termékképek is megjelentek.) Arra bizonyára jó lesz a nyitott rendszerelv, hogy túléljen a hátfalgyártók piaci mozgásai közepette: sem a Sinar (Leica), sem a Leaf (Kodak) nem a maga ura.

További info és képek a Sinar Hy6-ról itt, ott és amott, a Leaf AFiról itt és magyarul a Pixinfo.com-on, átfogóan, több képpel pedig itt, emitt, ott, amott, emitten, amottan, itten és ottan. Külleme láthatóan nem végleges még.

A Rolleiflex 6000-es sorozatot a digitális korba átvezető Hy6 váz megtartja legjobb hagyományait: oldalkaros fogantyúja, bár már nem levehető, ugyanúgy körbeforgatható a legképtelenebb helyzetekben is lehetővé téve a komponálást — a minidigik közt a Nikon Coolpix 900-as sorozat elcsavarható teste vitte tökélyre ezt a remek megoldást —, és ugyanazokat a Zeiss és Schneider manuális és autófókuszos objektíveket fogadja, sőt újak is lesznek hozzá. Továbbra is lehet majd vele rollfilmre fotózni 6×4,5 és 6×6 formátumban, igaz, a régi magazinokkal nem, mert az új váz már nem tartalmaz filmtovábbító motort, mely digitális felhasználáskor értelmetlen kolonc lenne. Így a korábbinál kisebb és könnyebb lett a gépváz, ami fontos e mindazonáltal testes cucc esetében. Ezért a film és főleg a szép négyzetes képformátum kedvelőinek azt ígéri a cég, hogy új, immár motoros 6×6 filmmagazinokat készít a vázhoz. Egyszóval: Hasselbladot felülmúló modularitás, formátumválaszték és ergonómia, feltehetőleg ezúttal is alacsonyabb áron.

De mi van ezen a két új rendszeren, a nem túl sikeresnek tűnő, hasonló kategóriájú, mellesleg szintén zárt rendszerű Mamiya ZD-n, meg a hasonlítgatáson túl?

Egy kérdés marad: túléli-e a középformátumú digihátfal-piac egésze a 35mm-es chipkamerák jelenlegi fejlődését. Itt rejlik az igazi verseny.

véli egy fórumozó, és igaza lehet. A félrevezető marketingjelszavak megjelenése (Hasselblad: “a világ első teljes képkockás 48mm-es digitális tükörreflexes kamerarendszere”; Franke & Heidecke és társai: az egyetlen “6×6 középformátumú kamera 6×4,5 design-ban”) arra utal, hogy a profikon kívül, akiket ilyesmivel úgysem lehet megvezetni, vásárlókat akarnak szerezni a dúsgazdag, nagyon igényes és/vagy sznob műkedvelők közül is, akik eddig csak a Nikon és a Canon legfelső kategóriájú DSLR készülékei közül választhattak.

Másik aggály: az érték. Kevesebbért is ölnek eleget; a Nikon-Canon osztály legjobb darabjai se kifejezetten olcsók, de egy-egy ilyen középformátumú digitális ketyerével simán tízmillió lóg a nyakban, látványosan és pokolian kompakt méretben. Vagy akinek ilyenre, annak testőrre is teljen?

És akkor még szó sem volt a 6×17-es formátumú, 180 megapixeles Seitz digitális monstrumról, mely, amekkora és ahogyan kinéz, már-már vicc. Pedig rollfilmes elődjének, a Fuji GX 617-nek nemcsak az 1:3 képoldalaránya nagyon szép, hanem a formaterve is. Tudtommal már nem gyártják, de biztosan van még raktáron itt-ott. Ide vele! Ha mégsincs, jó lesz a Linhof Technorama 617 vagy ennek Outdoor kiadása is.

Szintről szintre: a ankaröküt dicsérete

2006 szeptember 1 Péntek

A keresők ergonómiájától a képalkotásig.

A klasszikus prizmás keresőkhöz képest a legszarabb digitális LCD is jelentős előrelépés annyiban, hogy nem teret, hanem síkot, azaz képet láttat. Másik előnye, az azonnali visszajelzés mellett viszont alkalmatlan az élesség és — ami még súlyosabb hiány — a mélységélesség ellenőrzésére. (Előbbiről ugyanis gondoskodik az autofókusz.) Hiába van ott mindkétféle kereső a DSLR gépeken, ha a síkkép-látás éppen komponálás közben és nem az utólagos visszanézéskor igazán fontos. E kettősség miatt használóik a gép kompulzív es nevetséges forgatására pazarolják a képalkotásra fordítandó figyelem és idő jó részét. Exponál, gépet lelógat, nyomogat, gépet felfordít, lődöz, gépet megint lelógat…

A tükörakna azonban mindkét keresőfajta legértékesebb tulajdonságait egyesíti: síkképlátás, pontos élesség- és mélységélesség-kontroll. Ráadásul gyönyörű, nagy képet mutat, akkorát, amekkora a (többnyire roll-, ritkábban kis-) film kockája, vagyis jóval nagyobbat, mint bármilyen prizmás kereső vagy LCD (illetve elektronikus kereső, EVF). Kézifókusszal egyébként felszabadultabban lehet játszani a mélységélességgel, mert egy autofókuszos gépet összevissza kell mozgatni ahhoz, hogy más-más távra, pontra élesítsen. És ha én élesítettem saját kezűleg és nem az automatika, akkor nemcsak még jobban szórakozom azon a baromságon, hogy “de jó képet csinál a géped”, hanem több felelősséget vállalok a képért.

Fentiekhez képest a tükörakna persze nem biztosíthat azonnali visszajelzést a felvételről, de aki filmre fotózik, annak ez kevésbé fontos, mint az alkotás olyan lényeges belső mozzanatai, mint a türelem, az idő, a várakozás és a meglepetés. A lemondás ezek javára a totális irányításról. Digitális hátfallal azonban természetesen ez is megoldható: tükörakna + LCD, best of both worlds.

A tükörakna másik ergonómiai jegye, mely sok helyzetben — például függőlegesen felfelé fotózáskor — remek dolog, máskor viszont épp ellenkezőleg, az, hogy függőlegesen kell belenézni. Ilyenkor sincs gond: szépen lekapjuk, zsebre vágjuk, a helyére rakunk egy 45 vagy 90 fokos prizmás keresőt és örülünk, hogy itt minden meg van oldva. (Kisfilmes változatban ezt egyesítette a korábban említett Rolleiflex kuriózum: tükörakna + 90 fokos prizmás kereső, best of both old worlds.) Ez a rugalmasság elérhetetlen a DSLR gépekkel; igaz, rájuk rakhatunk egy Zigview digitális szögkeresőt, de ezzel részben visszatérnek az LCD/TFT gyengeségei.

A legérdekesebb azonban a harmadik sajátság: a tükörakna nem helyes, hanem oldalfordított képet mutat. Megszokásához jó idő kell, és bár aszongyák, hogy az agy előbb-utóbb folyékonyan megtanulja visszafordítani a látványt, nekem az az érzésem, hogy ez sosem szokható meg teljesen.

Mert talán nem is kell. A tükör bűvölete sem enyészik soha! És mivel feldolgozáskor egyébként is mindig megvan a szabadságom körbeforgatni vagy épp így, jobbra-balra vagy felülről-lefele kifordítani a képet (flip horizontal, flip vertical), nem utolsó lehetőség, hogy már komponálás közben mérlegre tehetem, mégpedig mindkét szemmel nézve, milyen lenne a látvány megfordítva. Milyen lenne tényleg tükröt tartani neki? Két szimultán irányból, a szem természetes és a tükörakna oldalhelytelen nézetéből jobban megérteni. És felismerni, hogy ha “szabad” szemmel mégsem színről színre, akkor a tükör(akna) által sem homályosan látunk. Inkább szintről szintre.

Sárosi Zoltán fotós így fogalmaz (Foto Mozaik 2003/12, 10-11. o.):

El kell dönteni, valaki kattintgatni akar vagy fotózni. Ha fotózni, a legegyszerűbb gépet vegye. Az a látvány, ami egy Rolleiflex tüköraknájába nézve megragad, számomra az az igazi fotográfia.

Talált.

Ha valaki csillogó objektívekkel, mint egy vadász lövöldözik, az mindig csak lövöldözni fog — kivételek azért vannak!

Szerencsére.

Fontosnak tartom a fix objektíveket, hogy ne csak zoomolj. A mai világban ez a megszokott, közel hozni mindent. A civilek is mindig ezt kérdezik, hogy mekkora objektíved van, ebben mérik a tudást.

Mármint a pénzkereseti és -költési tudást, ugyebár. Ahelyett, hogy közel mennél, majd újból távol, körbesétálnál, lépnél és erőfeszítenél, mert solvitur ambulando. És csak akkor vennéd elő a másik objektívet, meg a zoomot, ha valamit, amit belül látsz, nem lehet összehozni nélküle.

Azt gondolom, hogy vegyél egy Rolleit, fűzz be egy rollt, és csinálj tizenkét kockát. Mert ha tudod, hogy csak tizenkét kockád van, egészen másképp fogsz fényképezni.

Mintha egy másik világból jöttél volna, vagy oda tartanál.

Rolleiflex SL 2000F

2006 augusztus 28 Hétfő

Meghökkentő cuccon akadt meg a szemem a Bajcsy-Zsé úti használtfotósbolt kirakatában. A szívemnek kedves és igencsak ritka Rolleiflex felirat díszelgett rajta. Egészen pontosan: Rolleiflex SL 2000F. Még ilyet… Láttam rajta, hogy filmmagazinos, de a magazin mintha kisebb lenne a kelleténél. Hogy’ a fenébe fér bele a rollfilm? Vagy 645-ös (6 x 4,5 cm) lenne??

Dehogy. Kisfilmes! Mégpedig egy cserélhető magazinos, tükörreflexes kisfilmes gép. És nemcsak ez tette korában egyedülállóvá ezt az 1980-ban bemutatott modellt, hanem az is, hogy két keresője van — mekkora királyság! tükörakna és normál 90 fokos kereső egy gépen, egymás mellett! —, továbbá beépített motoros filmtovábbítással (3 kocka/másodperc), Zeiss objektívrendszerrel és rekesz-előválasztásos automata expozícióval rendelkezik. Megragadóan és átgondoltan innovatív jelenség, két géposztály bátor hibridje, a középformátum teljes modularitásának meghonosítója a 35mm világában.

Rolleiflex 2000 / 3003

Rolleiflex 2000 / 3003
talán a legmodulárisabb kisfilmes fényképezőgép


Csakhogy ez a világ a múlté, a kisfilm elavult, viszlát. De a Rolleiflex 2000-3000 sorozatnak nem: a szerelem-első-látásra géptest formája, arányai és ergonómiája szinte sértetlenül továbbél a mai handycam-típusú kézi videokamerák felépítésében. Tessék összevetni velük például a későbbi, kicsit leegyszerűsített 3001-est (PDF, 4,6 MB).

A kirakatban levő darab külsőre remek állapotban van, kábé 170 ezerbe kerül 3 objektívvel együtt, köztük egy zoommal és egy nagy fényerejű (1.4) alapoptikával. Drága dísztárgy? Olcsó játék? Mindegy, egyszer lesz nekem egy ilyen, ezt meg halássza el gyorsan valaki. És találja ki, hogyan lehetne ráoperálni egy digitális hátfalat. :)

Képpont-visszaszámlálás

2006 június 19 Hétfő

A filmesről a digitális fotótechnikára zajló átmenet veszteséglistáján nem minden egyformán fotogén. Az igen, hogy a Canon lassan leáll az analóg gépek gyártásával. Az kevésbé, hogy Hiroshi Sugimoto azért hagyja abba a fotóművészetet, mert már nem jut hozzá az ezüstzselatin eljárás nyersanyagaihoz. Ugyanakkor arra is van példa, hogy épp az internet segíti egy-egy analóg technika túlélését. S miközben a kizárólag a profitmaximumot tekintő cégek (Kodak) szűkítik vagy drágítják a filmkínálatukat, kisebb specialisták (pl. Rollei) még ma is fejlesztenek újakat.

Vigyázó szemeinket elsősorban a szívünknek kedves középformátumra vetjük. Megannyi nyitott kérdés.

Az Imaconnal összeolvadt és egy japán holding vezérelte Hasselblad csillagászati árfekvése vajon abból fakad, hogy nem akarja, vagy nem is tudja elterjedtebbé tenni a termékeit? A H2-sorozat a jövő útja vagy a kihalásé?

A Mamiya eladta a fényképezőgép-üzletágát (PDF, 42,6 KB) egy ismeretlen nevű cégnek: a hírt azzal próbálják enyhíteni (május 12; május 16), hogy az új Mamiya Digital Imaging továbbviszi a középformátumú digitálisok fejlesztését.

Miután nemrég — megható anakronizmusként — megjelent a klasszikus ikerlencsés Rolleiflex teleobjektíves kiadása, úgy hírlik, a 6×6-os gépeik sorsa átkerül az anyacégtől egy bizonyos Franke & Heidecke nevű társasághoz. Ennek weboldala egyelőre nem árul el semmit, de a Rollei site-járól bizony már lekerült ez a remekbe szabott készülékosztály.*

A 30 megapixelen felül teljesítő — csakis közép- és nagyformátumhoz használható — digitális hátfalak adta részletgazdagság szemmel láthatóan elérte s valószínűleg felülmúlja a rollfilmekét; előbbieknek a magas ár, utóbbiaknak az idő múlása szab határt. Közös nevezőjük, a középformátumú géptest egyelőre köztünk marad. A patroncsere azonban nem veszteségmentes, mert a filmek — remélem, csigalassú — kihalásával olyan tónus- és színkarakterisztikák tűnnek el, amelyek alapvetően meghatározták a fotografikus képlátást mind alkotói, mind befogadói oldalon, azaz nyelvet teremtettek. Folytonosságukat leginkább talán olyan felvételi profilok kifejlesztése biztosítaná, amelyek közvetlenül a kamerán vagy a hátfalon tennék választhatóvá olyan digitális negatívok készítését, amelyek ki-ki kedvenc klasszikus Ilford, Kodak, Fuji stb. filmfajtáinak a vizuális nyelvjárását beszélik. Enélkül vagy végleg elvész a “Velvia-hangulat” és a többi sajátos fotográfiai íz, vagy az előállításukhoz szükségessé váló utómunka idő- és szakértelem-igénye nullázza le azt a nyereséget, amit a digitális eljárás sebessége és költséghatékonysága eredményez.

* Kiegészítés: mint a Club Rollei User első hírlevéből (PDF, 1,2 MB) kiderül, az új nevű cég a Rollei közvetlen utódának tekinthető, és a Sinarral szerződött új professzionális középformátumú digitálisok fejlesztésére.