Franke, Heidecke, Rollei, Hasselblad
Marc James Small, a Rollei levelezőlista fenntartója nemrég rövid összefoglalót tartott a Rollei kontra Hasselblad történetről.
A középformátumú tükörreflexes elődje az első Exakta 66 és a Bentzin Primarflex volt. A Hasselblad valamivel — de nem sok évvel — azelőtt lépett erre az útra, hogy a Franke & Heidecke dolgozni kezdett rajta. Az 1940-es évek vége felé a Hasselblad sovány kis cég volt csekély pénzügyi háttérrel, és lencsék tekintetében erősen rá volt utalva a Kodakra és a Zeissre. Az 1600F/1000F termékvonallal nem tudtak betörni sem a profik, sem az igényes amatőrök piacára, ami csak az 500C-vel változott meg, de még az 500C is csak az 1960-as évek közepére vált jelentős tényezővé a profik között.
A Franke & Heidecke annak idején gyorsan feltápászkodott a II. világháború romjai közül és az 1940-es évek végére minden ikerlencsést eladott, amit csak gyártani bírt. Viszonylag bőségesen állt pénzzel (a Zeiss azért kedvelte az F&H-t, mert készpénzben fizetett más vevőkkel, például a Zeiss Ikonnal ellentétben, akik sokszor több éves hátralékban törlesztették a számláikat). Franke, Heidecke és a középvezetőség (melyben, ne feledjük, akkoriban a Voigtländer család több tagja is jelen volt) nem vette észre, merre megy a piac és nem érezte szükségét előrelépni egy középformátumú tükörreflexessel, amíg jól ment az ikerlencsések eladása.
1960 környékére egyre inkább megtorpant a F&H: a 2.8F-től és a 3.5F-től a Rolleiflex T-ig, a Rolleicord-ig és a Rolleimagic-ig a kor technológiájának összes lehetőségét kimerítette. Végigment addig, ameddig az adott technológia engedte. Ekkor jött a Ha$$elblad és a váltani kezdő profik serege, elsősorban esküvői és portréfényképészek, és Victor Hasselblad épp ezt a piacot célozta meg. Az F&H nem tudott egyebet kitalálni, csak a Weitwinkel-t, a Tele Mutar-okat és a Weitwinkel és Tele Rolleflex kamerákat, melyek nem voltak képesek elejét venni az 1960-as évek elején kezdődő súlyos veszteségeknek. Végül a F&H mégis piacra dobta az SL66-ot, de évekkel elkéstek, a marketingjük pedig béna volt. Azt azért nem mondanám [...], hogy az SL66 jobb fényképezőgép, mint amit Göttenburg [Gothenburg] valaha csinált, de az biztos, hogy versenyképes termék.
A Leitz család Wetzlar-ban, a Franke és Heidecke családok Braunschweig-ben évtizedeken át rengeteg pénzt kerestek fényképezőgép-vállalataikkal. Ugyanezek a famíliák az 1960-as évek közepére már a személyes vagyonukat ölték bele a cégeik fenntartásába, majd végkiárusítást rendeztek, miután gyakorlatilag tönkrementek. A Hasselblad klán okosabb volt és akkor adta el a céget, amikor már uralta a felső kategóriás középformátumú tükörreflexesek piacát, és még nem kezdett el pangani az értékesítés.
Isten áldása mindannyiukra. Különféle változatokban, de a Leica és a Rolleiflex fennmaradt, míg a Hasselblad gyakorlatilag elmúlt.
De ha Franke vagy Heidecke kevésbé lett volna önelégült a piacukkal mondjuk 1950-ben, akkor az SL66 uralhatta volna a piac felső szeletét, és talán még mindig “Franke & Heidecke” lenne a cég neve.
Az exposé apropóját az adta, hogy valaki a levlistán létrehozott egy weboldalt az SL66-ról. Érdemes is belenézni egy ilyen óraműszerű szerkezetbe, gyönyörű:
Rolleiflex SL66 jobbról, magazinnal együtt
még több kép, nagyobb méret
Például ez a “röntgenkép” sem rossz, mely a GE által kifejlesztett “neutrográfiával” készült. Az eljárás “neutronnyaláb segítségével rögzíti a tárgyakat röntgenfilmre, nagyobb felbontásban és finomabb részletekkel, mint a röntgensugarak.”