Képpont-visszaszámlálás
A filmesről a digitális fotótechnikára zajló átmenet veszteséglistáján nem minden egyformán fotogén. Az igen, hogy a Canon lassan leáll az analóg gépek gyártásával. Az kevésbé, hogy Hiroshi Sugimoto azért hagyja abba a fotóművészetet, mert már nem jut hozzá az ezüstzselatin eljárás nyersanyagaihoz. Ugyanakkor arra is van példa, hogy épp az internet segíti egy-egy analóg technika túlélését. S miközben a kizárólag a profitmaximumot tekintő cégek (Kodak) szűkítik vagy drágítják a filmkínálatukat, kisebb specialisták (pl. Rollei) még ma is fejlesztenek újakat.
Vigyázó szemeinket elsősorban a szívünknek kedves középformátumra vetjük. Megannyi nyitott kérdés.
Az Imaconnal összeolvadt és egy japán holding vezérelte Hasselblad csillagászati árfekvése vajon abból fakad, hogy nem akarja, vagy nem is tudja elterjedtebbé tenni a termékeit? A H2-sorozat a jövő útja vagy a kihalásé?
A Mamiya eladta a fényképezőgép-üzletágát (PDF, 42,6 KB) egy ismeretlen nevű cégnek: a hírt azzal próbálják enyhíteni (május 12; május 16), hogy az új Mamiya Digital Imaging továbbviszi a középformátumú digitálisok fejlesztését.
Miután nemrég — megható anakronizmusként — megjelent a klasszikus ikerlencsés Rolleiflex teleobjektíves kiadása, úgy hírlik, a 6×6-os gépeik sorsa átkerül az anyacégtől egy bizonyos Franke & Heidecke nevű társasághoz. Ennek weboldala egyelőre nem árul el semmit, de a Rollei site-járól bizony már lekerült ez a remekbe szabott készülékosztály.*
A 30 megapixelen felül teljesítő — csakis közép- és nagyformátumhoz használható — digitális hátfalak adta részletgazdagság szemmel láthatóan elérte s valószínűleg felülmúlja a rollfilmekét; előbbieknek a magas ár, utóbbiaknak az idő múlása szab határt. Közös nevezőjük, a középformátumú géptest egyelőre köztünk marad. A patroncsere azonban nem veszteségmentes, mert a filmek — remélem, csigalassú — kihalásával olyan tónus- és színkarakterisztikák tűnnek el, amelyek alapvetően meghatározták a fotografikus képlátást mind alkotói, mind befogadói oldalon, azaz nyelvet teremtettek. Folytonosságukat leginkább talán olyan felvételi profilok kifejlesztése biztosítaná, amelyek közvetlenül a kamerán vagy a hátfalon tennék választhatóvá olyan digitális negatívok készítését, amelyek ki-ki kedvenc klasszikus Ilford, Kodak, Fuji stb. filmfajtáinak a vizuális nyelvjárását beszélik. Enélkül vagy végleg elvész a “Velvia-hangulat” és a többi sajátos fotográfiai íz, vagy az előállításukhoz szükségessé váló utómunka idő- és szakértelem-igénye nullázza le azt a nyereséget, amit a digitális eljárás sebessége és költséghatékonysága eredményez.
* Kiegészítés: mint a Club Rollei User első hírlevéből (PDF, 1,2 MB) kiderül, az új nevű cég a Rollei közvetlen utódának tekinthető, és a Sinarral szerződött új professzionális középformátumú digitálisok fejlesztésére.