ex Ponto

a látványt elfelejteni: a nézést megtartani.

– jegyzetel Kafka, majd kisvártatva hozzáteszi:

Nagyon erős fénnyel a világ szétbomlasztható.

Czigány Tamás Töredékei pont az ellenkező irányba tartanak. Gyenge, silány, eldobott és árva fényeket figyelnek és mentenek. A környező sötétséggel együtt. Gyönge jelet erősíteni szemcsézettséggel jár, fényképei ezért jellegzetesen ilyenek. A zaj rút, a szemcse szép – szokta mondani. Azért szép, mert itt nem szétesik, hanem tapinthatóan összeáll valami. Ugyanez történik a teljesen homályos felvételeken, melyek nem elmosódnak, hanem kibontakoznak éppen. Nem tolakvó egésszé, hanem fontos részekké, kis egészekké, melyek nyitottak beépülni egy teljesebb tágasságba. Így segítenek egyszerre megtartani a mellékest – a látványt – és a lényeget – a nézést.

A kisteremnyi kiállítás a fotográfia alapértékeire és mértékeire emlékeztet, melyek jórészt kimentek a kortárs és a fiatal magyar fotóművészet divatjából. Kimondhatjuk: tanít. Innen a jelenlét ereje, amit elegánsan szolgál a tökéletes giclée kivitel érzéki gazdagsága és a szorosan egymáshoz láncolt képtáblák pontos installációja.

Június 22-ig látható Győrben, ennek részleteit már említettük. A megnyitón Grencsó István konzseniális szólókoncertjét élvezhettük.

rövid beszélgetés: katt!
(Győri Hét, 2009 június 3, 19. o.)

Végül visszaadjuk a szót Kafkának.

Helyesen elosztani a hitet saját szavaink és saját meggyőződéseink között. Egy meggyőződést, de nem abban a pillanatban, mikor megfogan, hagyni, szisszenjen semmivé. A felelősséget, mely a meggyőződést ránk rója, nem hárítani át a szavakra.

– Franz Kafka: A nyolc oktávfüzet, ford. Tandori Dezső, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2000, 42., 43., 37. o.

vö.

Meggyőződésedet tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart

– Róm 14, 21-22

Czigány Tamás Töredékek címmel állítja ki fényképeit a győri Rómer-házban. A szavak nélküli megnyitón Grencsó István fog zenélni május 22-én pénteken 18 órakor. Nagyon várjuk.

Bensőséges, kamara jellegű betekintés lesz ez egy jelentős, ám egyelőre szűk körben ismert fotóművészeti munkásság viszonylag új rétegébe, mely olvasni tanít a szemcsék közt.

Látható egy hónapon át, június 22-ig.
Győr, Teleki László u. 21.

meghívó nagyítása: katt!

Ízelítőül három mű a kiállítás anyagából, plusz egy itt.

Czigány Tamás: töredékek_1_1
nagyobb méretben

Czigány Tamás: töredékek_2_3
nagyobb méretben

Czigány Tamás: töredékek_3_7
nagyobb méretben

A fotozz.hu hivatásos képértékelője messze érdemén felül dicsért egy felvételt, nem kis részben egyszerűen azért, mert lyukkamerával készült fekete-fehér filmre. Jó példa az “archaikus” jelzővel felstilizált eljárások tünetszerű túlértékelésére.

Nemrég azonban született valami gyönyörű dolog ezen a téren. A BME építészkarának tavaszi alkotóhetén, mely a napfény címet kapta, Tamás Naplopók műhelymunkájának hallgatói lyukkamerával 34 fényképet készítettek a Napról és 33 felvételt annak pótlékairól, mesterséges fényforrásokról. A két sorozatról, összesen tehát 77 fotóról, melyek egymás mellett, de egymással szemben, egy-egy pauszra kivetítve, s e “vászon” áttetszőségének köszönhetően mindkét irányból nézhetően forogtak 7 másodperces időközökkel, az alábbi videókon lehet némi képet alkotni.

Nap
nagyobb méretben

Lámpa
nagyobb méretben

Az alkotók névsora: Janek Dóra, Kovács Ágnes, Nagy Anna Flóra, Szkardilisz Flóra, Papp Tímea, Fogarasi Anikó, Petre Izabella, Kristóf Noémi, Császár Anna Margit, Traub Dorottya, Sztevanovity Sandra, Gerzsó Szilárd.

A mű ebben a formájában nem indulhat a Mai Manó Ház reneszánsz évi Camera Obscura fotópályázatán, mert egyetemistáknak nem engedi a csoportos indulást — ha jól értjük a kiírást (vö. 1. és 2. pont). Ha jól, akkor no comment. És majd kíváncsian várjuk a medvét. Például, hogy a meghívásos kategória művészei (3. pont) megütik-e majd ezt a szintet.

Évek óta fontolgattam és csinálni akartam egy effajta felvételt, de természeténél fogva nem lett volna értelme eddig a pontig.

– írja bevezetőül Trent Reznor a Nine Inch Nails új Ghosts I-IV albumáról. Pont ezt mondta T., miután meghallgatta: mintha mindig így akartak volna zenélni.

Ez a zenei gyűjtemény egy erősen vizuális szempontú munka eredménye – képzelt helyszínek és forgatókönyvek hangba és szerkezetbe öltöztetése; álmodozások zenei kísérete. Nagyon örülök az eredménynek és annak, hogy beavatkozástól mentesen, közvetlenül adhatom át. Remélem, élvezi a Ghosts első négy kötetét.

Kösz. Itt bizony nagyon el van találva, hogyan lehetne manapság zenét árulni. A sok lehetőség közül mindjárt az első: 5 dollárért (mai árfolyamon: 800 Ft) többféle, akár veszteségmentesen tömörített digitális formátumban letölthető a teljes dupla album. És az, hogy dupla, nem mennyiségi kérdés. A Ghosts I-IV az évtized lemeze.

vö. Letöltött zenéért fizetni?!

kiegészítés (május 8)
Ingyen letölthető a NIN következő albuma, the slip, mégpedig az ezúttal is többféle formátum között akár a CD minőségnél jobb audiofil állományban is.

Alapos bemutatás (.pdf, 3 MB) jelent meg a Tamásék (Czita Építésziroda) tervezte Pannonhalmi Apátsági Borászat épületegyütteséről az Il Laterizio című építészeti folyóirat 120. (2007. nov-dec) számában, mely borászatokról szól (’Cantine vinicole’). A 24. (5.) oldalon a fekete-fehér fényképek Tamás felvételei.

Még egy említés itt: ARCH Online.

Holnapután kezdődik Belül című Tamással közös fotókiállításunk pannonhalmi vendégszereplése.

meghívó nagyobb méretben

előzmények
2007 január 28 Meghívó: Belül
2006 szeptember 14 Műhely: house I + IV + kiállítás

„Az igazság egyszerre követel meg egy végtelen időt és egy olyat, amelyet megpecsételhet, vagyis egy bevégzett időt.”

Az augusztus 24-26-án megrendezésre kerülő Arcus Temporum IV. Pannonhalmi Művészeti Fesztivál mottója idén Lévinastól vétetett.

Eredeti elképzelésünkhöz hűen célunk továbbra is az, hogy olyan alkotókat és művészeket hívjunk meg monostorunkba, akik bár a kortárs kultúra élvonalába tartoznak, mégis kevéssé ismertek Magyarországon.

Idén is szeretnénk kifeszíteni azokat az „időíveket”, amelyek létrehozzák a „régi” és az „új” párbeszédét; és szeretnénk azt is, ha a fesztivál közönségében a zenei, színházi és képzőművészeti alkotások olyan egymást értelmező élménnyé állnának össze, amelynek sajátos közegét és atmoszféráját egy bencés monostor adja.

[...]

Idei programunk sok ponton és sokféle módon kapcsolódik az ’idő’ fogalmához és élményéhez.

— írja köszöntőjében a rendezvény igazgatója, Varga Mátyás OSB.

Részletes program, műsorismertetők, fotók és a korábbi évek archívuma az új honlapon. Letölthető dokumentumban itt (.pdf, 237 KB). Online jegyrendelés ugyanitt mától lehetséges, és rövidesen szálláshely-ajánlatot is közread a website.

A művészettel való találkozás sorsformáló erejével szinte lehetetlen szembesülni az erre kialakított helyeken, a koncerttermekben vagy a színházakban; Pannonhalma számomra az egyetlen hely, ahol ez az erő a maga természete szerint, szabadon végzi áldásos munkáját: sorsokat formál [...] – itt, a végtelenül provinciálisnak tűnő fővárostól 130 kilométerre [...].

— írta a HVG a tavalyi fesztiválról.

A főapátság pincészete emellett idén először jazzkoncert-sorozatot szervez Pannonhalmi Jazz Terasz címmel. Műsora letölthető innen (.pdf, 37 KB). A borászat remekmívű építészetével bővebben itt lehet megismerkedni.

Végül, ha már Pannonhalma, megemlítem, hogy a bencés rend John Pawson angol építészt kérte fel az apátsági gótikus bazilika régóta esedékes rekonstrukciójának megtervezésére. Tudomásom szerint már lezajlottak az első prezentációk, s most valahol a műemlékes egyeztetésnél tart a folyamat.

Kiegészítés (augusztus 6):
A Fidelio kedvcsináló cikke az Arcus Temporumhoz.

Tervgondolatok — Gondolattervek. Rajzok, látványtervek, makettek és animációk, megvalósulás előtt álló épületek és pályázatokon szerepelt, nem kivitelezett elképzelések győri építészektől, akik a következők: H Építésziroda, Comfort Tervező Kft., Czita Építésziroda Kft. (azaz Tamásék), Dimenzió Tervező Kft., DPi design, Fényjel Stúdió Kft., Kvadra Építésziroda, RAS Építész Kft., rmi design, Tutiterv Kft.

Helyszín: Győr, Városi Művészeti Múzeum, Esterházy-palota, Pince Galéria (Király u. 17.), megtekinthető 2007. június 30-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Breuer Marcell: Dizájn* és építészet a Ludwigban, 2007. május 4 – szeptember 2.
(* A design szót egyetlen épeszű nyelv sem írja át a maga kiejtésére, ilyen rútul, szervilisen és ostobán, mint a magyar. Én sem teszem a továbbiakban, akármit ír a hatályos helyesírási szabályzat.)

És ha már a Ludwigban járunk, akkor ugyanott:
Koncepció: Fotográfia** – Párbeszédek és állásfoglalások. A fotográfia** hagyományos műfajaitól a szerzői fotográfiáig.** Válogatás a DZ BANK Művészeti Gyűjteményéből. 2007. április 27 – június 10.
(** A másik tehetetlen sznobizmus: inkább háromszor szóismétli a fülcsengésig azt, hogy “fotográfia”, nehogy a megfelelő magyar — mellesleg nagyon szép — fénykép(észet) szót kelljen használnia.)

Erre majd részletesebben is visszatérek, de a beharangozóban van egy érdekes passzus.

A dialógus mindig nyitottságot feltételez. A dialógus Istennel, a természetfelettivel hosszú időn át vezető témája volt a művészeteknek és még ma is az.

Elég különösen hat például ennek a kiállításon szereplő Gerhes-képnek az üres iróniája mellett.

Szintén a Ludwigban, mert nagy az Isten állatkertje:
Csi Peng: Fájdalompiac. Made in China — Made in Hungary cserebere. 2007. május 26 – június 3.

A Ludwig Múzeum látogatói egy valódi „kínai piacot” találnak a harmadik emeleten, 2007. május 26–június 3. között. Csi Peng fiatal kínai fotóművész [...] nyugati utazásai folyamán elszomorodott [...], hogy a kínai piacokat Európa-szerte elárasztotta a „gagyi”. Ezért elhatározta, hogy létrehoz egy kölcsönös csereberén alapuló piacot. Egy fotósorozatának, a Sprinting Forward-nak egyik lapjából kinyomtat 1150 példányt, kitűnő minőségű papírra, amit Pekingből Budapestre szállíttat. Az útvonal ugyanaz, amelyen mások a – Csi Peng számára fájdalmasan – silány árut szállítják.

A [...] sorszámmal ellátott, A/4-es színes lapokat (Made in China) aztán a látogató kicserélheti a magával hozott saját rajzra, fényképre vagy bármilyen kis tárgyra (Made in Hungary). Ily módon a kínai–magyar kereskedelem spirituális előrelépésének részesévé válhat bárki, aki részt vesz az akcióban.

Három nap múlva, pénteken délelőtt vetítettképes előadást tartok az Építész Mester Egylet Mesteriskoláján A végtelenségig nézni: Sűrű fényképészet címmel. Tamás hívott meg, és Getto Tamás lesz a moderátor.

A fő kérdés természetesen az, hogy milyen ismérvek alapján veszek fel alkotókat és fényképeket az anyagba. Elsőre könnyebb megmondani, mi alapján nem.

A válogatás elve nem technikai, nem művészettörténeti, nem fotótörténeti, nem elméleti, nem ismeretterjesztő. Nem is igazán tematikai, bár itt már van egy szűkítés: részben a merítés, részben a gondolatok érettsége nem tart ott, hogy emberábrázolás szerepelhessen. Erősebb szűrő, hogy nem jelenhetnek meg azok a rendkívül elterjedt fotográfiai megközelítések, amelyek a várost, a civilizáció központi jelképét antropológiai tünetként, a természetet dekorációként vagy kuriózumként, az embert pedig szociológiai vagy szociográfiai lényként kezelik; amelyek a képalkotás közegét a médiaprojekcióban, motivációját az önkifejezésben, lényegét a pillanatban vélik felfedezni; és amelyek művészetként adják el az alkalmazott mesterséget. Továbbá kizártak azok a felvételek, amelyek érzéketlenek vagy tudatlanok a kép architektúrájával és anyagiságával (részben ezt értem egyébként “sűrűségen”) kapcsolatban.

E kritikai szempontok ellenére az összeállított fényképanyag nem alkot — legalábbis az említett intézményes tudományágak terminológiájával — megnevezhető irányzatot. Alkotóik színképe pedig tágabb lesz az illendőnél, éppúgy lesz köztük csillagászati árfolyamú kanonikus kortárs és klasszikus, mint vasárnapi magánművész. Ám remélhetőleg így is kiviláglik majd az egészből a remekművek és gyönyörű látomások talán nem is annyira láthatatlan szálakkal összekapcsolódó, és kultúránkban mélyen alulképviselt, ennek ellenére folyamatosan gyarapodó vonulata.

Vezérfonalként így inkább egy művészi és ennélfogva önkényes ismérv szolgál. A címmel ugyanis André Kertész egy megjegyzésére utalok, aki 1912. június 24-én azt írta naplójában a kontaktkópiával készült fényképről, hogy “parányi kép, de éles”, melyet az ember “végtelenül sokáig képes bámulni”. Az expozíciót tehát a fényképpel töltött időtől az idővel telített fényképen át a fénnyel teljes képidőig terjedő spirituális természetű gondolati tér alkotja.

Ezt nevezhetnénk a fényképészet önálló terrénumának, különleges sajátságának.

Előadásom anyaga nem kis részben e blog tükre is lesz, melynek alig több mint egy éve alatt 139 bejegyzés született fénykép hívószó alatt, és ahol lényegében ugyanezen elvek szerint folyik a naplózó szemlézés.

(A Mesteriskoláról: élő weboldala nincs, egy régebbi itt látható. Info még itt. Ez egy semmilyen akkreditációval nem rendelkező, hallgatóitól és oktatóinak pénzt nem kérő és juttató, pályázatokból önfenntartó elitképzés, mely magas értékkel rendelkezik építész körökben.)

Tisztázódtak korábban beharangozott kiállításunk részletei, mely Belül: Fényképek a bicskei Eocén-program félbehagyott épületeiről címmel fog megnyílni február 13-án 18 órakor. Az alcímben említett városban, ahol a fotók készültek.

meghívó nagyobb méretben

Móser Zoltán fog megnyitót mondani.

Az anyaghoz közös és külön-külön személyes bevezetőt fogunk mellékelni; az előbbiben ezt írjuk:

(more…)

Átmeneti zóna címmel nemrég kitűnő bemutatás jelent meg Júlia Rudas fürdőbe épített kerámiabútorairól a Magyar Építőművészet legújabb számában. Haba Péter rendkívül érzékeny és értő elemzése talán az eddigi legértékesebb publikáció erről a rendszerről. Ez azért is fontos, mert a nagyon szűk szakmai elismeréseken kívül — finoman szólva — nem problémátlan az egyébként Magyar Formatervezési Díjat nyert munka marketingje. Kiemelek néhány részletet.

A kerámiaművészet e speciális [ti. építészeti] szegmense terén [...] azóta [ti. a XX. század eleje óta Magyarországon] szinte semmi sem történt, csak olyan, egymástól mind térben, mind időben teljesen elszigetelt kísérletekkel találkozunk, melyek a műfaj megújítását, vagy csak puszta feltámasztását célozták. Így lehetséges, hogy az építészeti kerámia hallatán még mindig a száz-százhúsz évvel ezelőtti virágzás emlékei jutnak eszünkbe, s szinte reflex-szerűen azt tartjuk követendő tradíciónak.

Ebből a szempontból is figyelemre méltóak Néma Júlia Rudas-fürdőbeli kerámiabútorai. Ezek ugyanis olyan tervezői szemléletet tükröznek, mely a kerámiához mint anyaghoz kapcsolódó építészeti hagyományokat egészen újszerűen értelmezi [...]: a dekoratív szerep helyett az anyagban rejlő funkcionalitást tárta fel.

— Haba Péter: Átmeneti zóna: A Rudas fürdő kerámiabútorairól, Magyar Építőművészet 2006/2, 16-18. o.

A képekkel teljes cikk itt letölthető (.pdf, 244 KB), rendelkezésre bocsátását köszönjük a szerzőnek és a folyóiratnak. Ugyanott (1. o.) a főszerkesztő, Szegő György előszava szintén elismerő összefoglalót ad:

A Rudas Fürdő rekonstrukciójában Néma Júlia is olyan szellemben teremtett újat, amelyben — természetesen, de eddig kevéssé általános módon — a történeti épített környezet nem kerül zárójelbe vagy másodvonalba, hanem a régi és új részek organikus egységet alkot[nak], az időkülönbség vizuális feszültsége kompozíciós témát kínál.

További személyes öröm, hogy ugyanezen folyóiratszám első cikke Páll Anikó és Czigány Tamás (Czita Építésziroda) egyik legutóbbi munkáját méltatja, egy új élettel megkínált mosonmagyaróvári műemlékházat. Például így:

Jó lenne itt lakni.

Na és az milyen szép, hogy — még mindig ugyanitt — egy Arszenyij Tarkovszkij-vers köszön be, a Paul Klee című modern ekphrasis (Baka István fordítása):

[...]
De nem alkotott a ceruzája
A világról igazolványképet,
[...]
Azt akarta, hogy vonalak, foltok,
Mint a tücskök júliusi éjen,
Érthetően szóljanak, megoldott
Nyelvvel [...]

Végül egy kapcsolódó felfedezés. A Magyar Építőművészet CD-ROM-on kiadott Fotótárának egy része online is elérhető, ahol az 1960-70-es évek hazai építészeti fotóiból található válogatás. A fehérvári Alba Regia Szálló (ép.: Skoda Lajos), a szentesi Alkatrészgyár (ép.: Arnóth Lajos, fotó: Vörösmarty Kálmán), a Borsodi Ércelőkészítő (ép.: Bánszky Tamás, fotó: Horváth László), a budapesti Cementüzem (ép.: Böjthe Tamás) és a dombóvári Kórház (ép.: Köves Emil) felvételei a korszakon messze túlmutatóan gyönyörűek.