ex Ponto

Holnap, október 22-én este 20 órakor Musica Moralia koncerttel zárul Darwin Online című kiállításom a Nessim Galériában. A zenét egy kis alkalmi installáció kíséri majd a galéria pincetermében. A finissage egyben az Art Moments rendezvénysorozat része.

A Darwin-sorozatról korábban:
2011 augusztus 8 HotShoe, London, satöbbi
2011 május 12 Meghívó: Darwin Online, NOPX, Torino
2011 április 5 ConText - L.A. Galerie, Frankfurt
2010 szeptember 1 International Photography Awards: 3. hely
2010 január 2 Darwin online
2009 október 18 Nobel-díjas a fény

Musica Moralia egy énekes, aki csellózik és megfordítva.
Ízelítőül hallható, látható: Myspace, YouTube és FB.

A kiállítás néhány darabja azonban továbbra is látható lesz ugyanott, immár egy csoportos válogatás keretében az Art Week Budapest ideje alatt, október 24-től 30-ig.

A zaj miatti panaszkodás helyett inkább arra van szükség, hogy elkötelezetten pártfogoljuk a csendet.

[...]

Azok, akik nagyra becsülik a csend értékeit, összességében eddig keveset cselekedtek azért, hogy közkinccsé tegyék felfogásukat – s még csekélyebb eredménnyel tették ténylegesen mindenkinek hozzáférhetőbbé a csendet. Holott tágabb tereinkben a csendet nemcsak a belső utazással táplálhatjuk, melyre eszköz híján a legtöbben aligha vállalkozhatnak, hanem neveléssel és építészettel is.

– jegyzi meg a “zajtudatosság napjának” (április 28) elnémulása kapcsán George Prochnik, az In Pursuit of Silence című könyv szerzője.

fénykép készült Forte filmre
rajta te meg én

A krakkói gyors (Levél nővéremnek)

Csőnadrág és hegyes cipő:
így állok Forte filmeken

Désiré bottal üti a saját nyomát (Antoine és Désiré)

Cseh Tamás dalainak világához aligha találhatnánk illőbb fotográfiai metaforát, mint a méltatlanul megszűnt Forte márkát.

És arra a képre emlékszel, drága,
hol kalapban látjuk Apát,
bajuszos száján a szokott mosollyal
és keze mélyen a kabát
zsebébe süllyed és három régi barát
valami tréfás pózban mutatja magát?

Apa kalapja (Levél nővéremnek)

Fényképész lett, ez járta róla.
Nevettünk, ha ez szóba jött: “Hej!”

Lee van Cleef / Régi idők mozija (Műcsarnok)

Fényképpel zaklat sok járókelőt:
“Ez itt a barátom, látták-e őt?”

Úristen, hol vagyok? (Frontátvonulás)

Fényképes idézetekkel, Az első fénykép (Jóslat) és az Ady utolsó fényképe (Műcsarnok) című dalok egészét is felidézve búcsúzunk az énekestől, ki nemrég meghalt.

Az életmű egyik magaspontja a fotografikus képhez kötődik. Miután a Levél nővéremnek II. nyitányában Budapest, “a” város síró arcként jelenik meg, az album zárszavában, egy minden utóirat ellenére lezárhatatlan és végső soron gyónás jellegű levelezés egyik végén a sok közül váratlanul feltűnik az egyoldalú címzett, a nővér, Irén – szeretve gyűlölt testvér, múzsa, hallgató és szót nem kapó, ismeretlen tükörkép, közeli és távoli Másik – arca. Nem közvetlen találkozásban, hanem a televízió illékony képernyőjén közvetítve, az álmok nélküli szenvedés tájaként.

Bővebben Cseh Tamásról itt és ott, majdnem összes dalszövege amott.
Egy szép fénykép.

(more…)

Az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál leginkább talán kitartó bátorságára büszke: hogy nem egyszerűen helyszínt, hanem atmoszférát teremtett ahhoz, hogy a zene, színház, képzőművészet, 2008-tól pedig már a film is közel kerüljön mindazokhoz, akik nem egyszerűen ismerni és/vagy csodálni, hanem érezni, belakni, s hosszabb-rövidebb időre életük részévé szeretnék tenni a művészetet. Akik pedig már évről évre augusztus végén Pannonhalmára jönnek – valószínűleg öntudatlanul is – egyfajta sajátos „lelkigyakorlat” résztvevőivé válnak.
[...]
És mintha éppen ez lenne egyik legfontosabb tulajdonsága ennek a fesztiválnak: nem lehet kívül maradni. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindennek, ami itt elhangzik, megjelenik, maradéktalanul tetszenie kell, pusztán annyit: természetesnek kell vennünk az elemi kihívást, hogy a megszólalónak értelmet tulajdonítunk, önmagunkat pedig nem mentjük fel a megértés feladata és erőfeszítése alól. Ehhez van szükség talán arra a sajátos atmoszférára, amelyet egy bencés monostor szellemi-spirituális légköre erősíteni tud. Mert éppen a szerzetesi hagyomány „stabilitas” fogalma írja le: „egyhelyben maradni” sok szempontból azzal a vággyal való szembeszegülés, hogy mindig máshol keressük és találjuk meg – ugyanazt.

— írja Varga Mátyás OSB fesztiváligazgató a holnap immár ötödször kezdődő művészeti, elsősorban zenei napok elé.

korábban
2007 szeptember 19 Silvestrov a monostorban
2007 június 20 Arcus Temporum IV. Pannonhalma

kiállításaink a gimnázium galériájában
2007 október 17 Meghívó: Belül – Pannonhalmán
2006 április 21 Keresztút fehérben

Ryan Bush: Impromptu 77
Impromptus

Az Impromptus sorozat fényképei áramvezetékek és telefondrótok zenei szépségét ünneplik. [...] Az aszimmetrikus, peremre húzott kompozíciókat eredetileg Harry Callahan ihlette, némely ritmus pedig Piet Mondrian inspirációja.

— írja Ryan Bush.

Harry Callahan: Detroit 1947

Callahan nézegethető még itt, ott vagy amott.

a szerkezet és forma fölött a csomagolás uralkodik. De az az érzésem, hogy a tudományok bizonyos területén és a művészeteknek nevezett emberi tevékenységek nagy részében sincs ez másként: ott állunk a fal előtt, és vége.

[...]

mikor elérkezett az idő, hogy mindent meg lehet csinálni, akkor már semmit sem csinálnak. [...] Noha a komolyabb, külső számítógéppel támogatott nagy szintetizátorokkal és mintavevőkkel valóban egy gyökeresen új hangzásvilágot lehetne kiépíteni, valamilyen oknál fogva az elmúlt 10-15 évben mégsem hoztak létre ilyet. A világ összes hangszerének a hangképe rögzíthető és újraszintetizálható: íme egy hatalmas raktár, de új hangok világa nem született meg. [...] Ma miért nincsenek szavaink a halál előtti ötödik szívdobbanásra? Nincsenek szavaink, ahogy zenéink sincsenek. Nincs kultúránk, ezért elakad a szavunk. S mivel ez mind nincs, ezért nincs új nyelv sem. Csak a régiek vannak, mert ezt valamikor, a más kultúrák már megcsinálták.

[...]

Visszatérve a gótikára és a régi indiai zenére: ebben az a gyönyörű, hogy minden centimétere kifejezhető egy racionális elemmel, csak az egésze irracionális.

– egy beszélgetésből Hortobágyi Lászlóval. Aki mellesleg zseniális, és a weboldaláról szinte minden lemeze szabadon letölthető…

Két héttel ezelőtt itt koncertezett az Einstürzende Neubauten. Fanyalgás itt vagy ott olvasható, de minek.

Sajnálatos, hogy a magyar közönség nagy részét nem érdekli a számok szövege, és nem csak azért, mert nem értenek angolul vagy németül, hanem mert mindentudóknak képzelik magukat. Ez a mélységes tudatlanság, önkép-nélküliség, a szülőktől örökölt, ostoba gőg a fő oka annak, hogy az ország ilyen mélyre süllyedt.

– így Najmányi László.

Legközelebb remélhetőleg az A38 hajónál jobb helyet találnak, süllyedt hely az ehhez.

Sabrina. Nagorny Karabach.

Évek óta fontolgattam és csinálni akartam egy effajta felvételt, de természeténél fogva nem lett volna értelme eddig a pontig.

– írja bevezetőül Trent Reznor a Nine Inch Nails új Ghosts I-IV albumáról. Pont ezt mondta T., miután meghallgatta: mintha mindig így akartak volna zenélni.

Ez a zenei gyűjtemény egy erősen vizuális szempontú munka eredménye – képzelt helyszínek és forgatókönyvek hangba és szerkezetbe öltöztetése; álmodozások zenei kísérete. Nagyon örülök az eredménynek és annak, hogy beavatkozástól mentesen, közvetlenül adhatom át. Remélem, élvezi a Ghosts első négy kötetét.

Kösz. Itt bizony nagyon el van találva, hogyan lehetne manapság zenét árulni. A sok lehetőség közül mindjárt az első: 5 dollárért (mai árfolyamon: 800 Ft) többféle, akár veszteségmentesen tömörített digitális formátumban letölthető a teljes dupla album. És az, hogy dupla, nem mennyiségi kérdés. A Ghosts I-IV az évtized lemeze.

vö. Letöltött zenéért fizetni?!

kiegészítés (május 8)
Ingyen letölthető a NIN következő albuma, the slip, mégpedig az ezúttal is többféle formátum között akár a CD minőségnél jobb audiofil állományban is.

Tegnapelőtt, húsvétvasárnap elhangzott Bach János-passiója.
Szövegkönyve itt, Pilinszky minden lényegeset elmondó esszéje ott.

Mintha a történés szóban a tör rejlene, nem romboló-építően, inkább aktívan-passzívan itt. Virágosvázák és porcelánfigurák a leérkezésnek abban az állapotában, mely ezeknek a tárgyaknak a teljes életciklusában jelenvaló lehetőség, s amely sorsot Martin Klimas fényképei megérkezéssé változtatják.

Ld. még itt, ott vagy amott.

(vö. Massive Attack: Special cases c. dal klipjének változata: üvegbábu főbelövése lassítva, sokszor.)

Martin Klimas fényképe

pozvakowski. Egy együttes Győrből, mely valami olyasmit csinál, ami sok éve nem történik Magyarországon a rock/jazzrock műfajában (sem): világszínvonalon zenél. Három albumukból kettő ingyen letölthető!

“Elfáradtam én már, pihennem kell…” Meghalt Orszáczky Miklós (Jackie), a legnagyobb magyar jazzrock zenekar, a Syrius frontembere. A Syrius meglehetős ismeretlensége – és a velejáró legendaképződés – természetesen a korabeli kultúrpolitika bűne; ezen a területen az egyik legsúlyosabb. Most már azért elérhető néhány CD-n ez a zene.

Az egyik pesti Szabó Ervin könyvtárban az 1990-es évek elején még megvolt négy-öt kazettányi amatőrfelvétel, melyet természetesen átmásoltam. Érdemes lenne számítógépen feljavítani. Zseniális volt a Rákfogó is, melyben szintén játszott Orszáczky. Pályaképe itt olvasható.

A Syrius saját szerzeményei mellett persze másokét is rendszeresen játszotta, s nagyságára mi sem jellemzőbb, hogy a Beatles, Hendrix vagy King Crimson számokat jobban adta elő, mint a Beatles, Hendrix vagy a King Crimson maga. Ebben nagy szerepet játszott a világ egyik – kanadai fesztiváldíjjal is elismerten – legjobb fúvósa, Ráduly Mihály.

Mikor ezt írom, Orszáczky hivatalos weboldala még nem tud az elhunytáról.

Nem ő az első, aki már nem él a Syriusból: a dobos, Veszelinov András tavaly halt meg, Baronits Zsolt, az együttes vezetője pedig 1999-ben.

kiegészítés (febr. 7)
“Az egyetlen dolog, ami fontos a zenében, a szív. [...] Az egyszerűségek azok, amik a zenét előre mozdítják.” – egy poszthumusz a minap megjelent beszélgetésből Orszáczkyval.

kiegészítés (március 12)
Orszáczky április 4-i koncertjét emlékkoncertként fogják megtartani vendégei és zenekara.

Tegnapelőtt este vetítette a Duna TV A csend hangjai (pontosabban: A nagy csend; vajon miért kellett a Sounds of silence dalcímet beleferdíteni?) című filmet, mely a karthauzi rendi Grand Chartreuse kolostor életén keresztül egyedülállóan képes közvetíteni a szerzetesség spiritualitását.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium Tetőtéri Galériájában ma du. 17:30-kor újabb fotókiállítás nyílik a mienk után. Grencsó István: Már mindent láttunk valahol. A meghívóra (.pdf, 32 KB) ezt írta: „Fényképészkomikusnak tartom magam. Nem nyomulok a fotós szférában.” Amúgy nem “nyomul” a zenei szférában sem, lévén ő egyszerűen az egyik legjobb magyar jazz-zenész, szaxofonos.

Bárcsak több lenne belőlük – köszönet a rokonszenves őrülteknek. Például Leif Ingének, aki 9 Beet Stretch címmel lelassította Beethoven IX. szimfóniáját úgy, hogy 24 óráig tartson a lejátszása. Ingyen letölthető innen (19 db mp3 file, összesen 1,16 GB).