Nobel-díjas a fény

A fotó szempontjából érdekes hír, hogy a 2009-es fizikai Nobel-díj egyik felét Willard S. Boyle és George E. Smith (Bell Laboratories, Murray Hill, NJ, USA) kapta a képalkotó félvezető áramkör, vagyis a digitális képérzékelő egyik elterjedt típusa, a CCD kifejlesztéséért. Ez 1969-ben történt, tehát csak 40 évet váratott magára ez az elismerés. (Az alapjául szolgáló jelenség, a fotóelektromos hatás elmélete Einsteintől származik, aki ezért 1921-ben kapott Nobel-díjat.)

A megosztott díj másik fele szintén fénnyel kapcsolatos teljesítményért járt idén. Ezt Charles K. Kao kapta a fény optikai szálakban történő továbbítása terén elért úttörő eredményeiért. További részletek elsősorban itt.

Egyébként a természetes fényszenzor, azaz a szem különös példaszerepet kapott az evolúció vs. kreáció vitában.

Egyetlen esetben, a szem fejlődésével kapcsolatban helytálló csupán Dawkins érvelése: a „specializálódott komplexitás” egy oly végtelenül célszerű képződmény, mint a szemlencsével rendelkező szem – az ún. hólyagszem (Linsenauge) – esetében valóban létrejöhet aránylag kevés evolúciós lépésen keresztül. Mindez egyszerűen levezethető: amennyiben előfeltételezzük a fényérzékeny sejt meglétét, a későbbiekben a véletlen generálta átalakulás bármely elgondolható lépése (egymás mellé rendeződés, pálcikák vagy nyúlványok kialakulása, védőréteg megvastagodása stb.) a jobb látóképesség irányába tett, szelektív lépcsőfoknak tekinthető. Ez azonban az evolúciós példák között csupán a kivétel, mely erősíti a szabályt.

– Christian Kummer SJ: Evolúció és teremtés: Megjegyzések Darwin elméletének újkreacionista kritikájához (.pdf, 200 KB), ford. Viniczay Zsuzsanna, Mérleg 2006/3, 185–186. o. (176–190. o.), kiemelés tőlem

Ez viszont egy új fotósorozatomhoz kapcsolódik, melyből íme egy darab mutatóba.

Czigány Á.: 30 üres oldal...

30 üres oldal
Charles Darwin:
The descent of man, and selection in relation to sex. New York: D. Appleton, 1871 (2 kötet)
című könyvéből
(2009)

nem lehet hozzászólni