Silvestrov a monostorban
A Bartók Rádió három alkalommal ad felvételeket az augusztusban lezajlott IV. Arcus Temporum koncertjeiből.
szeptember 23. vasárnap 19:35–21:14
(Pannonhalmi Bazilika, augusztus 25.)
Közreműködik: Ránki Dezső, Klukon Edit, Alekszej Lubimov – zongora, és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, vezényel: Keller András.
Silvestrov: a) Stille Musik (2002) (kamaraszimfonikusok, vez.: Keller András), b) Két párbeszéd utószóval (2001-2002) (Alekszej Ljubimov, kamaraszimfonikusok, vez.: Keller András)
Franz Schubert: a) f-moll fantázia D.940. (Ránki Dezső, Klukon Edit), b) V. szimfónia D.485. (kamaraszimfonikusok, vez.: Keller András)
szeptember 26. szerda 19:35–20:25
(Pannonhalmi Bazilika, aug.24.)
Ránki Dezső és Klukon Edit négykezes hangversenye, km.: Kovács István – ének.
Schubert: B-dúr szonáta D.617. 23′
V. Silvestrov: Négy dal Ossip Mandelstam verseire, kb. 12′
Schubert: A-dúr rondó D.951. 15′
szeptember 27. csütörtök 19:35–20:49
(Pannonhalma, Boldogasszony kápolna, augusztus 25.)
Közreműködik: Környei Zsófia – hegedű, Fenyő László – Alekszej Lubimov – zongora és a Kijevi Kórus, karigazgató: Mikola Hobdich.
Valentin Silvestrov: Éjszakai dal (kórus, vez.: Mikola Hobdich), (Pannonhalma, Bazilika, augusztus 24. - részlet)
Franz Schubert: Esz-dúr notturno D.897. (Környei Zsófia, Alekszej Lubimov, Fenyő László)
Valentin Silvestrov: a) Elégia (Fenyő László), b) Szonáta no. 2. (Alekszej Lubimov)
Silvestrov visszatekintése egy beszélgetésben a pannonhalmi koncertekre:
Nézze, én nem vagyok templomjáró ember, de egyet kell értenem Florenszkijjel, aki szerint minden művészet a vallásból fakad. Első ízben láttam a saját szememmel egy működő monostor életét, elmesélték a bencés regula alapelveit, s ráébredtem, hogy eddig is sok olyan dolgot beleszőttem zenei elméletembe, amelyeket kézzelfoghatóan először itt tapasztaltam meg. Egyfelől itt látható, hogy a csendnek milyen óriási súlya, jelentősége van. Másfelől nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ha az ember lemond a saját akaratáról, akkor hatalmas szabadságot tapasztalhat meg. [...] Én úgy tapasztalom, hogy ha ezen az úton haladok, az a saját zenémben szentséget szül.
[...]
a szerzők a módszerben óriási szabadságra tettek szert, a legképtelenebb zenei fordulatok is lehetővé váltak, ám ennek fejében lemondtak magáról a muzsikáról. Ma a zene birtokol minden technikai lehetőséget, hogy a hanggal bármit megcsinálhasson, s közben lassan elveszti önnön naivitását. [...] Ha a zenéből végleg kivész a dallamosság, az hasonló lenne, mintha az emberek csak mosolyognának egymásra, de nem tudnának beszélni.
[...]
A modern zene meghatározó szereplőinek gondolkodásmódja [...] erősen kötődik az expresszionizmushoz, az állandóan jelen lévő, megemelt feszültséghez, a katasztrófához, a pesszimizmushoz. Mintha a világrajövetellel az ember törvényszerűen a külső sötétségre vettetne, ahol sírás és fogaknak vacogása jutna osztályrészéül. [...] Teljesen idejétmúlt az a kórus, ami azt zengi, hogy az egész világ katasztrófa sújtotta hely, ráadásul nem lehet tudni, hogy ezzel az érzelmi hozzáállással vajon a zene leképezte-e a katasztrófát, vagy maga is részt vállalt annak megteremtésében!
[...]
Nincs már szükség a világ zörejeinek zenei leképezésére, mert azt eleve zeneként halljuk, emellett el kell hagyni a sötét látásmódot, küzdeni kell a hitért, a szépségért, a jó dolgokért.
– “Újra szólaljon meg az ember…!” Teimer Gábor pannonhalmi interjúja Valentin Silvestrovval, Magyar Narancs, 2007. szeptember 6.
Mutatis mutandis a fotográfiára is érvényes ez-az.