Megjelent: kerámiabútorok átmeneti zónája
Átmeneti zóna címmel nemrég kitűnő bemutatás jelent meg Júlia Rudas fürdőbe épített kerámiabútorairól a Magyar Építőművészet legújabb számában. Haba Péter rendkívül érzékeny és értő elemzése talán az eddigi legértékesebb publikáció erről a rendszerről. Ez azért is fontos, mert a nagyon szűk szakmai elismeréseken kívül — finoman szólva — nem problémátlan az egyébként Magyar Formatervezési Díjat nyert munka marketingje. Kiemelek néhány részletet.
A kerámiaművészet e speciális [ti. építészeti] szegmense terén [...] azóta [ti. a XX. század eleje óta Magyarországon] szinte semmi sem történt, csak olyan, egymástól mind térben, mind időben teljesen elszigetelt kísérletekkel találkozunk, melyek a műfaj megújítását, vagy csak puszta feltámasztását célozták. Így lehetséges, hogy az építészeti kerámia hallatán még mindig a száz-százhúsz évvel ezelőtti virágzás emlékei jutnak eszünkbe, s szinte reflex-szerűen azt tartjuk követendő tradíciónak.
Ebből a szempontból is figyelemre méltóak Néma Júlia Rudas-fürdőbeli kerámiabútorai. Ezek ugyanis olyan tervezői szemléletet tükröznek, mely a kerámiához mint anyaghoz kapcsolódó építészeti hagyományokat egészen újszerűen értelmezi [...]: a dekoratív szerep helyett az anyagban rejlő funkcionalitást tárta fel.
— Haba Péter: Átmeneti zóna: A Rudas fürdő kerámiabútorairól, Magyar Építőművészet 2006/2, 16-18. o.
A képekkel teljes cikk itt letölthető (.pdf, 244 KB), rendelkezésre bocsátását köszönjük a szerzőnek és a folyóiratnak. Ugyanott (1. o.) a főszerkesztő, Szegő György előszava szintén elismerő összefoglalót ad:
A Rudas Fürdő rekonstrukciójában Néma Júlia is olyan szellemben teremtett újat, amelyben — természetesen, de eddig kevéssé általános módon — a történeti épített környezet nem kerül zárójelbe vagy másodvonalba, hanem a régi és új részek organikus egységet alkot[nak], az időkülönbség vizuális feszültsége kompozíciós témát kínál.
További személyes öröm, hogy ugyanezen folyóiratszám első cikke Páll Anikó és Czigány Tamás (Czita Építésziroda) egyik legutóbbi munkáját méltatja, egy új élettel megkínált mosonmagyaróvári műemlékházat. Például így:
Jó lenne itt lakni.
Na és az milyen szép, hogy — még mindig ugyanitt — egy Arszenyij Tarkovszkij-vers köszön be, a Paul Klee című modern ekphrasis (Baka István fordítása):
[...]
De nem alkotott a ceruzája
A világról igazolványképet,
[...]
Azt akarta, hogy vonalak, foltok,
Mint a tücskök júliusi éjen,
Érthetően szóljanak, megoldott
Nyelvvel [...]
Végül egy kapcsolódó felfedezés. A Magyar Építőművészet CD-ROM-on kiadott Fotótárának egy része online is elérhető, ahol az 1960-70-es évek hazai építészeti fotóiból található válogatás. A fehérvári Alba Regia Szálló (ép.: Skoda Lajos), a szentesi Alkatrészgyár (ép.: Arnóth Lajos, fotó: Vörösmarty Kálmán), a Borsodi Ércelőkészítő (ép.: Bánszky Tamás, fotó: Horváth László), a budapesti Cementüzem (ép.: Böjthe Tamás) és a dombóvári Kórház (ép.: Köves Emil) felvételei a korszakon messze túlmutatóan gyönyörűek.