archívum: 'gyönyörű' hívószó

A spiritualitás munkája

2009 március 14 Szombat

Philippe Brame Művészi munka és spiritualitás című előadásából:

Ha egészen átadjuk magunkat annak, hogy valamit nézünk, tudatosulhat-e bennünk, hogy minket is néznek? [...] A munka olyasmit jelent, hogy mozgásba hozzuk az anyagot, a spiritualitás pedig ennek a mozgásnak a minősége. [...] A teremtés nem eszme, hanem cselekvés, amely annak függvénye, hogy mi magunk menyire függünk a misztériumtól — meg a látomástól, amit alkalomadtán felkínál nekünk. Gyakorta megesik, hogy nem az érzelmet, hanem a megelőző energiát kell rögzíteni, valamiféle intenzitást, amely a tárgyunk identitását nyújtó csendből jön elő. [...] Hinni, nézni, jelen lenni, fényképezni, a fénnyel írni — nem választhatók el számomra egymástól.

(fordította Varga Mátyás, Pannonhalmi Szemle 2003 (XI) 3/36–39. o.)

Tegnap kiállítása nyílt a Pintér Sonja Galériában (Budapest, V. ker., Falk Miksa utca 10.). Április 11-ig látható. Művei még itt vagy ott.


Philippe Brame: Fa és víz

Philippe Brame: Fa és víz

Hiány a valóságból

2009 március 1 Vasárnap

Sohasem úgy éreztem valamiféle mély hűséget a fotográfiához, mint médiumhoz, hanem egyszerűen csak mint a képalkotás vagy -felvétel leghatékonyabb módjához.

[A] médium kérdése jótékonyan eltűnőben van jelenleg. Nem hiszem, hogy bárki tényleg a médiummal határozná meg magát, kivéve a festőket — akik nem fognak szeretni ezért a véleményemért.

mondja Lewis Baltz, aki szerint a digitális kép nem esik feltétlenül messzebb a valóságtól, mint az analóg fotó, noha beleillik a műalkotás anyagtalanodásának folyamatába, melynek kulcsmozzanata a konceptuális művészet volt.

Hiányzik egy i betű a valóságból: az a bizonyos ióta.

Lewis Baltz: Dana Point no. 1

Lewis Baltz: Dana Point no. 1 (1970)


Művei itt, ott, amott, emitt, amott, amottan, emitten vagy ott.

Lewis Baltz: Dana Point no. 2

Lewis Baltz: Dana Point no. 2 (1970)

Az ábrázolás ősképlete

2009 február 19 Csütörtök

Még néhány napig, február 22-ig látható a Ludwigban Maurer Dóra Szűkített életmű című kiállítása, melyen jelentős fotóanyag, a neoavantgarde szekvenciális kísérletek és néhány gyönyörű fotogram is szerepel.

Maurer Dóra: Négyzet és téglalap

Maurer Dóra: Négyzet és téglalap (1979?)


Maurer a fotogramról írta DLA értekezését, melynek téziseiből (.pdf, 64 KB) idézek:

Az egyszerű fénylenyomat [...], minthogy nem ábrázolta a látható világot a maga árnyalt gazdagságában, nem lehetett konkurrencia sem a hagyományos leképező művészet, sem a fényképezés számára. [...] A fotogramot az ábrázolás ősképletének tekinthetjük: árnyék és a jelenlét nyoma, mindkettő a kép eredete. [...] A kép síkját hangsúlyozza és egyfajta testességet sugall az a tény, hogy a fotopapírra helyezett háromdimenziós tárgy vetett árnyéka nem engedelmeskedik a perspektíva, az egy nézőpontból, kívülről szemlélés törvényének. Az árnykép nem rövidül, nem tart össze a tér elképzelt mélysége felé, sőt, éppenhogy széttart és az árnyékvető testtől távolodva egyre növekszik [...] A kép “behúzza” a nézőt, a nonfiguratív képekhez hasonlóan. [...] Fotogramot létrehozni nem más, mint egyszerű eszközökkel provokálni a valóság törvényszerűségeit. Minden lenyomat a maga nemében tökéletes természeti jelenség.

Többek között ebből az értekezésből és a Maurer által az Iparművészeti Főiskolán 1987-ben tartott fotogram-kurzus eredményeiből állt össze egy nagyon jelentős kötet: Maurer Dóra: Fényelvtan: A fotogramról, Magyar Fotográfiai Múzeum—Balassi Kiadó, 2001. Info róla itt vagy ott, recenzió például Bujdosó Alpártól vagy Mélyi Józseftől. Utóbbiból:

Maurer Dóra, az utóbbi évtizedek talán legnagyobb hatású hazai művésztanár-egyénisége a hagyomány továbbadása, a rendszerezés, a szabályszerűségek feltárása igényével, Moholy-Nagy és Kepes szellemében írta Fényelvtanát. Maurer szemlélete egyértelműen avantgarde, a fotogram pedig látáspedagógiájának alappillére.

A fotogram-kurzusról ezt mondta Maurer:

Kitaláltam, hogy ne törekedjünk mindenképpen a művészi kifejezésre, hanem inkább próbáljuk szerényen végigjátszani a fotogram valamennyi technikai lehetőségét. Ne csináljunk kötelezően művészetet, hanem fordítva: foglalkozzunk valamivel elkötelezetten és közben adódhat abból valami olyasmi is, ami talán művészet. Mintegy mellékesen létrejön a művészet, mert tehetséggel és nagy figyelemmel foglalkozunk valamivel. Ez a művészet tisztelete, nem pedig megerőszakolása. A spontán megvalósulás útja.

Néhány további útjelző.
Egyszer elmentünk (fotóakció) 1972-ből.
Dékei Kriszta: Fénnyel rajzolt képek: Maurer Dóra Fotogenia című kiállítása, Beszélő 2005/2
Király Judit: Maurer Dóra munkásságának matematikai vonatkozásai.

Végül pár részlet Bujdosó említett írásából.

a dolgok “lerajzolása” nem igazán segített abban, hogy olyan vizuális “látószöget” sajátítsunk el, mely képessé tesz a művészet belső törvényeinek felismerésére, elsajátításra. Elég, ha arra utalok, hogy nemcsak az idősebb korosztály köreiben, hanem a művészetben nem jártas, “nem érdekelt” fiatalabbak között is sokszor találkozom a “mit akar ábrázolni” hozzáállás valamennyi variációjával.

[...]

[a fotogram] a közbeiktatott tárgy valamilyen lenyomatát mutatja, de nem ábrázolja azt. Éppen az az érdekessége, hogy “nem a szemmel láthatót adja vissza, hanem a tárgyaknak a fényhez és a fényérzékeny felület teréhez való tényszerű nyers viszonyáról ad képet” — írja Maurer Dóra most megjelent könyvében a fotogramról. Az így nyert “kép” még véletlenül sem engedelmeskedik a hagyományos perspektíva törvényeinek, ellenkezőleg, a tárgyak nemhogy rövidülnek, hanem a távolsággal kiszélesednek, megnőnek. Ez az ábrázolás látványa helyett egyrészt sokkal inkább a fényfizika immanens törvényszerűségeire összpontosítja a figyelmet, másrészt filozófiai kérdéseket generál a létezésről, az árnyék-létről, és más, filozófiaelméleti problémáról [...].

a kelet-európai konstruktivizmus víziókban gondolkodott, a társadalom jövőjében, a művészet szerepében a megvalósuló jövő elérésében, s nem annyira látványban, fényben, perspektívában vagy annak hiányában [...].

Fotogramokat itt korábban Gyarmathy Tihamér, Markus Amm, Běla Kolářová, Len Gittleman, Françoise és Daniel Cartier, Marco Breuer, Laura Wulf, Nicki Stager, Camille Solyagua, James Welling és persze mindenekelőtt Moholy-Nagy műveiből szemléztünk.

Előállítás

2009 február 12 Csütörtök

A médiumot nem használni kell, hanem tökélyre kell fejleszteni. [...] a fotográfia még ma is trükkös, az egyik legtrükkösebb médium. Ha valaki ráhagyatkozik, ha tudja, hogy a fotográfus korrekt módon dolgozik, akkor bízhat a fotográfiákban. De ha nem tudja, akkor nagyon óvatosnak kell lennie.

nyilatkozta budapesti kiállítása kapcsán Thomas Ruff. A retrospektív még pár napig, február 15-ig látható a Műcsarnokban. Ruff sikerének titka valóban az éber médiumtudatosság, mind minőségi, mind gondolati értelemben. Az előállított kép létmódja és a képelőállítás módjai érdeklik (forrás). Nála a fotó nem egyszerűen talált kép, hanem nagyon sokszor már eleve talált fotókból, magából a megtalálásból indul ki, ami egyfelől széteséshez (jpeg; Aktok; Más portrék; Újságképek), másfelől valami új összeállásához vezet (Éjszakák; Csillagok; Szubsztrátum; Zycles).

Thomas Ruff: 17h 16m/-45°

Thomas Ruff: 17h 16m/-45° (1990)
Stars


A kiállítás elrendezésének nyilvánvalóan szándékos fogása a három legbelső terem installációja. Úgy helyezték el egymással szemben és között Ruff legéteribb (Csillagok) és legalpáribb (Aktok) sorozatainak darabjait, hogy üvegezésük tükörként szolgáljon. Lehetetlen a pornóképeket a mennybolt, a mennyboltot pedig a pornóképek háttérbeli visszaverődése nélkül szemlélni. Súlyos, aligha sikertelen lépés a katarzis lehetősége felé. A retrospektív tárlat itt introspektívvé válik.

Petrányi Zsolt beszélgetése a művésszel meghallgatható: 1. rész (.mp3, 86,6 MB), 2. rész (.mp3, 53,5 MB) (2008 december 13). Pár szó a kiállításról még itt.

További interjúk itt, ott, amott és emitt.

Ruff munkássága nézegethető még itt, ott, amott, emitt és amott.

Kérem, csak nézegessen

2009 február 5 Csütörtök

Masao Yamamoto művészete az a fajta haiku-szerű képalkotás, ami Michael Kennát is ihleti, de jóval lazább, spontánabb nála.

Szeretném, ha kiállításomat szemlélve a látogató nem megérteni próbálna. Inkább mint mondjuk egy tájat, kérem, csak nézegessen, nézzen körül.

írja, amit Kisato Kusano így kommentál:

Bár gyakran a zenre [...] vagy a költészetre hivatkozva, a kiállított képeket felidéző ékesszólással utalnak a műveire, úgy tűnik, hogy Yamamoto szándéka [...] egyfajta “betekintés”. Olyan ez, mint nyomozás egy olyan történet után, mely alig hallható és sosem mesélték végig, a fényképek között, illetve a fényképek és a nézők között. Miként az atomok és a molekulák sem beszélnek önmaguktól, a kísérlet, megfigyelés és betekintés segítségével mégis megismerjük a titkos világot.

Nézegethető még itt, ott, amott, emitt, emitten és amottan, valamint itt, ott, amott, emitt, emitten és amottan. Továbbá.

Masao Yamamoto: #156

Masao Yamamoto: #156

Egy élet előzi meg

2009 január 28 Szerda

A polaroid egyszerre cáfolja a fotó egyik közhelyét (hogy sokszorosítható) és hangsúlyozza a másikat (hogy csak egy gombnyomás). Az utómunka mozgástere valóban minimális, nagyjából a készülék kidobta cetli rázogatásából áll, “shake it like a Polaroid picture”; egy felvétel előkészítésének idő- és munkaigénye azonban itt is akármekkora lehet. Ám van, hogy egy teljes életmű, egy élet előzi meg. A kései André Kertész polaroid fényképei még két napig, január 30-ig láthatók a Vintage Galériában.

André Kertész: August 29, 1982

André Kertész: August 29, 1982
Polaroid SX-70, AK1700


A feleségét gyászoló idős fotográfus Graham Nash-től kapta azt a Polaroid SX-70-est, mellyel ezeket a képeket készítette. Crosby, Stills, Nash & Young: ez az illető ugyanaz az illető. Régóta rajongott a fotózásért, majd 1990-ben megalapította a minőségi digitális fotónyomtatásra szakosodott Nash Editions-t. Erről egy kis visszatekintés a cég 18 éves fennállására tavaly kiadott albumban.

Kertész és mások polaroidjairól korábban itt írtunk.

A polaroid nyersanyagok gyártása állítólag 2010-ben újraindul, mégpedig Ilford (Harman) közreműködéssel: The Impossible Project.

Épülettájak

2009 január 21 Szerda

Beate Gütschow korábban színes tájelemeket, majd fekete-fehér városrészleteket és épületegyütteseket montíroz új fényképekké. Ismerős ismeretlenség, utópia és disztópia, romantika és eszmények romjai, archiválás és (f)eldolgozás… Nézegethető még itt, ott, amott, emitt és amottan, továbbá itt, ott, amott és emitt. Ja meg itt. Egy múzeumi oktatóanyag (.pdf).

Beate Gütschow: S #20

Beate Gütschow: S #20 (2006)



vö. Sun Ji kompozícióival.

Sun Ji: Memory City #3

Sun Ji: Memory City #3 (2007)

Cakk-cakk-cakk: MONO meghívó

2009 január 8 Csütörtök

Január 15-én, csütörtökön este 7-kor Néma Júlia, Pataki Balázs és Kludovácz András festményeiből Cakk-cakk-cakk címmel kiállítás nyílik a MONO Galériában.

Cakk-cakk-cakk meghívó

a meghívó nagyobb méretben


Az alkalomra megjelenik egy szitanyomatokat tartalmazó limitált mappa is, benne mindhármuktól 2-2 kompozícióval. Ez ugyanott megnézhető és megvehető lesz: Budapest I. ker., Ostrom u. 29.
Nyitva: február 8-ig. Kedd–péntek 14-19, szombat 11-16.

Megnyitót Fajó János mond, a galéria előző kiállítója.*

Hogy miért érdemes eljönni? CAKK!

kiegészítés február 3
Fotóriport a megnyitóról itt.
Sajtóvisszhang: Kultúra.hu, est.hu, Crab blog, MOME.

* Fajó János megnyitó beszéde:

Tisztelt Vendégek, Barátaim!

Amatőr pedagógusként 15 évet az Iparművészeti Egyetemen, 32 évet Szabadiskolámban tanítottam. Voltak, akiket csak tanítottam, de nem váltak tanítványaimmá, és vannak, akik azzá lettek.

Tanítványaim első nemzedékéből csak négyen-öten maradtak, ők már túl vannak a negyedik X-en.

A második nemzedék még népesebb, közülük itt és most hárman mutatkoznak be: Kludovácz András, Néma Júlia, Pataki Balázs. Ők olyan tanítványaim, akiket az Egyetemen és Szabadiskolámban is több mint tíz éven át tanítottam, ma is együtt dolgozunk, pályatársaimmá értek. Hiszem azt, hogy Szabadiskolámban váltak teljes értékű, széles látókörű, érett művészekké, a komponálás és festészet szakmai csínját-bínját is ott sajátították el. Nagy élvezettel tanítottam őket, sok örömöm van bennük.

Nehéz egy hivatás a miénk, nincs még egy művészeti ág a XX. században, amelyet akkora nyelvi károsodás ért volna, mint a festészetet. A politika-ideológia Keleten, a tőke, a divat Nyugaton rombolta szét, zavarta össze a Cézanne-nal elkezdődött nyelvújítást. Ember legyen a talpán, aki ebben a szellemi kupiban eligazodik. A pályakezdő fiataloknak a szakmában csakis egy-egy hiteles mester nyújthat eligazodást, adhat igazán reális, világos szemléletet. Itt a múzeumok, a könyvek, az elmélet mit sem ér. Szemlélet nélkül ez az út megtalálhatatlan, tévutakba, természetutánzásba, irodalmiságba, szocreálba, divatokba vész el az egyén.

Ők mindhárman szellemileg-szakmailag reális, józan szemlélettel bírnak, felkészültek, tudják a nyelvet. A természeti stúdiumokon átrágták magukat, kiszabadultak a tárgyak imitálásának fogságából, és eljutottak a formákkal való alkotásig, nem utánzó, nem átvett utánfutó, divatozó magatartással állnak a világban. Van szakmájuk, professzionális formatervezők, hivatásszerűen új funkciókra új tárgyakat terveznek ugyan, de festményeiken tárgyakat nem illuzionálnak. Új érzéseikből új festmények fogalmazódnak meg bennük, amelyekkel gazdagítják a tárgyi világot. Formaalkotó képességük teljes birtokában vannak, ismerik az anyagot, az új technológiákat, a művességet, a tökéletes megjelenítést és kidolgozást. A festészetben kutatnak és a formatervezésben alkalmaznak. Saját kutatási eredményeiket alkalmazzák tárgyi világunk újra-alkotásában. Ők nem elszállt, levegőben lógó, „trendi-brendi”, XIX. századból itt felejtett operett-művészek, hanem a ma fiai, akik két lábbal járnak a földön és szárnyalnak a levegőben. Nincsenek illúzióik arról a világról, ahol élniük és alkotniuk kell, egy mai életszemlélettel, reális hozzáállással, tárgyszerű magatartással vannak felvértezve.

Mindhárman túl a harmadik X-en tudatosult személyiséggé értek. Álláspontjuk, véleményük van a világról, tudják, mit miért és mit miért nem tesznek. Festészetüket formatervező szakmájukkal együtt szerves egységben látják, tudják, hogy ez a két dolog egy szakma, hogy egyiket a másik nélkül hitelesen nem lehet művelni, nem lehet újat, sose-voltat, személyeset alkotni.

Életútjuk ezeddig jól alakult.

Egyetemes mércével mérve kortársaik között a világ élvonalát alkotják. Túl vannak a lokális értékeken, részt vesznek a MADI nemzetközi mozgalmában. Formaalkotó képességük teljes birtokában vannak, jól elkülönült személyiségek azzal együtt, hogy mindhárman a szabad formát képviselő minimalisták. Festményeik igazi, friss, mai, tömör – minden sallang nélküli – formaalkotások, tökéletes kivitelezéssel, perfekt kidolgozással. Nagyon kevesek festenek így a világban, ahogyan Ők! Minden sanszuk megvan arra – ha életüket cél szerint alakítják –, hogy elérkezzenek önmagukhoz.

Mindennapi mértan

2009 január 7 Szerda

Pontos papírkompozíciók, az alkotás elemi rendmozdulatai Carl Kleiner Everyday Geometry és The Bærtling wannabe sorozataiban. Ld. még itt vagy ott.

Carl Kleiner: Everyday Geometry

Carl Kleiner: Everyday Geometry / 08


vö. Claudia Angelmaier.

Termékennyé tétel

2009 január 3 Szombat

Halmok (Mounds) sorozataiban dombokat, pontosabban meddőhányókat fényképez Maegan Hill-Carroll, s a terméketlenség e metaforáiból valami erőt adót ás elő.

Maegan Hill-Carroll: Off Lagimodiere IV

Maegan Hill-Carroll: Off Lagimodiere IV; Winnipeg, MB
Mounds


Ld. még itt vagy ott.

Forma, szobor, támasz

2009 január 2 Péntek

Több mint húsz év fényképezés során munkásságom a másvilági tájfotótól a modernista absztrakció felé tartott.

— kezdi jegyzeteit Jan Staller. Műveit szobrászi figyelem és ritka színérzék jellemzi, ahol az emberkéz alól kisikló plasztikák vizuális akadályként jelentkeznek, miközben vissza-visszatér a támasz és a függés gondolata. Nézegethető még itt vagy ott.

Jan Staller: Steel Girders

Jan Staller: Steel Girders (2002)

Teljesedés

2009 január 1 Csütörtök

Jennifer F. Schlesinger egyszerű dolgokat fényképez: földet, eget, vizet, fényeiket. Telehold sorozata gyermekvárásának éve folyamán készült tizenkét holdtöltéről. Másutt még itt, ott vagy amott.

Jennifer F. Schlesinger: Harvest Moon

Jennifer F. Schlesinger: Harvest Moon (2005)
Full Moon Series (2005–2006)

Kissé fensőbbséges

2008 december 31 Szerda

Robin Friend egyfajta passzivitással, jó értelemben véve fensőbbségesen szemléli a táj sorsát.

Robin Friend: Revisiting Ravilious

Robin Friend: Revisiting Ravilious sorozatból


Adalékok James Raviliousról.

James Ravilious: Oak tree

James Ravilious: Oak tree (after Mondrian),
Marsland, Devon, England
(1997)

Szuperlabdák

2008 december 29 Hétfő

A golflabdák high-tech anyagösszetételekből készült magja, melyeket (az atombomba-fejlesztéshez hasonlatos titokzatosságba burkolózó) kutatólaboratóriumokban hoznak létre, hozzájárul a golffelszerelés teljesítményének növekedéséhez.

Kíváncsiságból kettévágtam összegyűjtött golflabdáimat, hadd lássam, hogyan néznek ki ezek a “szuperlabda” belsők. Meglepetésemre ilyesmiket találtam: metafora, megjósolhatatlanság, bámulatosan szép formai minőségek ezen a valószínűtlen helyen.

írja James Friedman Interior Design című sorozata elé. Ld. még itt.


James Friedman: 408 (2007)

James Friedman: 408 (2007)
Interior Design

Fekete képanyag

2008 december 19 Péntek

Gyászba öltöztetett, búcsúztatott táj, tájképrombolás Adam Thompson fotóin.

Az űr semmi, és oszthatatlansága a monizmushoz közelíti. Az űr igazi ellentéte a törmelék; az összeilleszthetetlen részek egyvelege, mely végtelen különbséget sugall. Thompson munkássága mindkét szélsőséget kutatja: mind a nihilisztikus kétségbeesést, mind a kegyelem feketeség általi lehetőségét. Vajon lehetséges-e transzcendencia Isten gondviselésének jótékony hiányában?

töpreng Richard Clements.

Művei még itt, ott vagy amott.

Adam Thompson: Highway (2004)

Adam Thompson: Highway (2004)


vö. George Ciardi.