ex Ponto

Gyászba öltöztetett, búcsúztatott táj, tájképrombolás Adam Thompson fotóin.

Az űr semmi, és oszthatatlansága a monizmushoz közelíti. Az űr igazi ellentéte a törmelék; az összeilleszthetetlen részek egyvelege, mely végtelen különbséget sugall. Thompson munkássága mindkét szélsőséget kutatja: mind a nihilisztikus kétségbeesést, mind a kegyelem feketeség általi lehetőségét. Vajon lehetséges-e transzcendencia Isten gondviselésének jótékony hiányában?

— töpreng Richard Clements.

Művei még itt, ott vagy amott.

Adam Thompson: Highway (2004)

vö. George Ciardi.

Bejegyzés ideje: 2008 december 19 Péntek - 03:51 Hívószó: fénykép, gyönyörű, kép. A hozzászólások RSS 2.0 feed-del követhetők. Hozzászólás és trackback lehetséges.