Legutóbb Thomas Ruff kiállításán szembesülhettünk a kortárs fotóművészet minőségi és méretbeli kivitelének azzal a szintjével, amellyel jelenleg itthonról gyakorlatilag lehetetlen versenyre kelni. Ezzel természetesen csak a tényt rögzítjük, értékítélet nélkül. A korlátozottság okai nyilvánvalóak a pénzügyi lehetőségektől kezdve azokig a helyi hagyományokig (neoavantgarde, konceptuális megközelítések, képzőművészeti fotóhasználat), amelyek a gondolathoz képest másodlagosként kezelték a megvalósítás anyagi minőségét.
A kortárs alkotók esetében a kép ára a művésszel való megegyezés függvényében alakul és gyakran azért születnek a klasszikus modern fotográfiákhoz képest magasnak tűnő kikiáltási árak, mert speciális, drága a művek előállítási költsége.
[...]
Szabó [Károly – Lux Galéria] azt tapasztalta, hogy kereskedelmi téren nagyon nehéz együttműködni a kortárs művészekkel. Részben a magyar kortárs fotográfia sikertelensége egyik okának tartja, hogy a fiatal, kortárs fotóművészek egy része nincs tisztában az alapvető normákkal.
(forrás)
A fotóműtárgy anyagi kivitelezésére vonatkozó normákat Kerekes Gábor (A fénykép mint műtárgy) vagy Barta Zsolt Péter (A kortárs fotó-műtárgy alapjai [.pdf]) összefoglalói ismertetik. Ezeknek, ami magát a nagyítást illeti, ma Magyarországon két eljárás felel meg, leszámítva az itt-ott még elérhető fekete-fehér nagyítást és a saját kezű laborálást és archaikus technikákat. E két eljárás elsősorban, s az egyik esetben kizárólag, egy-egy reprezentatív szolgáltatónál vehető igénybe. Pár tapasztalat róluk alább.
1. lézeres fotónagyítás
Kizárólag egy cég készít ilyet, a Color Photo Digital (CPD), Durst Lambda 131 típusú géppel. Innen a nagyítás szakszerű neve: Lambda print. Ha más szolgáltató kínál ilyet, az is itt dolgoztat és továbbértékesíti, ugyanis ez az egyetlen ilyen készülék Magyarországon, melyet – az iroda falán látható tábla tanúsága szerint – állami támogatás segítségével szereztek be (közel 100 milliós beruházás).
előnyök
– hagyományos színes fotokémiai emulzió, eleven, erős, “valódi fotó” érzete;
– folyamatos, egybeolvadó tónusátmenetek és színek.
hátrányok
– csekély papír- és felületválaszték: fényes és félmatt van, matt sajnos már nincs;
– a fényes nagyítás nem ritkán karcosan érkezik;
– a műanyag (RC) alapú hordozó miatt a nagyítás is kissé “műanyagos” érzetet kelt;
– a műanyag alap nem stabil, enyhe elszíneződése várható, persze elsősorban hosszú távon, erős fényben tartás esetén;
– esetleges, hogy Kodak vagy Fuji papíron érkezik a nagyítás;
– a fekete-fehér képek kiszámíthatatlan (zöldes vagy barnás) színezetet kaphatnak, semleges szürkeárnyalatokat elérni nem könnyű (korábban ugyan kínáltak Ilford papírokat is, melyeken ez nem lehetett probléma, de már nem elérhetők);
– a képfile-okat a gép kimeneti színprofiljára (.icc) konvertálva kell leadni, ennek szakszerűsége vitatható;
– a színkonverzió során a sötét mezők kivilágosodnak, egyes fontos színek (pl. kékek, narancsvörös) kellemetlenül elváltoznak. Ez nemcsak még egy utólagos visszaigazítást tesz szükségessé, hanem azt is jelzi, hogy a készülék – pontosabban a hozzá készített profil – színtere, hiába RGB, meglepően szűk.
2. tintasugaras nyomat (előkelően: giclée print, ejtsd: zsiklé)
Saját kezűleg is készíthető minőséginek elfogadott, bevizsgált, “archív” papírokra, pigmentalapú festékekkel működő professzionális fotónyomtatóval (Epson, HP, Canon). Több szolgáltatónál elérhető, ilyen például a Művészpapír (Epson), Felicides Ildikó, a MekkoraPrint vagy a Pigmenta (HP). Ez utóbbinál ilyesmi az összkép:
előnyök
– textúra, fényesség, színárnyalat, súly és vastagság tekintetében hatalmas papírválaszték,(*) melyből minden sorozatnak, minden egyes képnek kiválasztható a jellegét legjobban megjelenítő hordozó;
– a legújabb baritált papírok fényessége és kontrasztja most már versenyképes a Lambda nagyításéval (korábban e téren egyértelműen a Lambda nyert);
– rendkívül nagy színtér, jóformán nincsenek elveszett színek;
– professzionális színkezelés, pontos egyezés a bemeneti és kimeneti színek között;
– szebb és megbízhatóbb fekete-fehér;
– várhatóan hosszabb, vagy legalábbis a fotóműtárgytól elvártnak megfelelő élettartam;
– szubjektíve pedig: ritka módon szívélyes és személyes kiszolgálás, odafigyelés.
hátrányok
– a jelenleg használt HP készülék papírtovábbítása nem a legjobb, karcokat okozhat;
– a mélyfeketéken “bronzos” elszíneződés jelenhet meg, mely elsősorban fénytörésbe állítva látszik (szintén HP sajátosság);
– az említett HP-kötöttség mellett a Pigmenta szakemberei rendszeresen tesztelnek más, Epson és Canon nyomtatókat is, eredményeiket szívesen megosztják az érdeklődőkkel, és úgy tudom, törekszenek a gyártókínálat finomítására;
– az újdonság viszonylagos ismeretlensége, valamint a gyártócégek marketing felhajtásával szembeni gyanakvás. Művészek és szakemberek rendszeresen kérdezik, “ugyan mi az a zsiklé”, majd miután megtudják, hogy egyfajta tintasugaras nyomat, közlik, hogy az nem igazi fotó és műtárgy, és rossz minőségű. A Pigmenta, élén Szeklencei Tamással, színkezelés tanfolyamokkal és egyéb módokon igyekszik oszlatni a tájékozatlanságot.
mérleg?
Végső soron ízlés és preferencia kérdése. Az elmondottak szerint kevés érv szól a CPD Lambdája mellett. A lényege mindenesetre igen: a fotóemulzió, melyen a fény varázsolja elő egy gyors kémiai reakcióval a képet, egyszerűen mégiscsak más, mint egy festékréteg. Ez a minőség különösen a kisebb nagyításoknál fontos, míg nagyobb méretekben már inkább az archív nyomtatópapírok természetes, gazdag, gyönyörű anyaga ad sokat a kép élményéhez.
digitális korszak
Mindkét eljárás digitális állományból csinál képet. A CPD-hez be lehet adni negatívot és diát, de a filmet nem tudják lenagyítani, hanem digitalizálják, így megy tovább a Lambda gépbe. Bár ehhez professzionális scannert használnak, művészi célra aligha tanácsos ez az útvonal. Hagyományos színes dianagyítás (Cibachrome/Ilfochrome) jó ideje nincs Magyarországon, színes negatívnagyítás alig.
árak
A két eljárás árai nagyjából hasonlóak; a giclée költségei mindkét irányban kilenghetnek a választott papírtól függően.
korlátok
A szolgáltatók kis számából fakadnak. Ekkora a piac, kicsi a választék.
– Minőség: ha valakit az érdekel, mire képes egy Lambda gép más üzemeltetés mellett, mire egy más típusú lézerlevilágító (pl. Fuji LightJet), mire egy nagyformátumú Epson, vagy olyan különlegességek, mint a NUBaryt, annak alighanem kinéz egy külföldi út.
– Méretkorlát: az említett két cég maximum kb. 110-120 cm széles papírtekercsekre tud dolgozni, a rövidebb képoldalon tehát ez a mérethatár. Ennél nagyobb fotóért ugyancsak utazni kell, például a bécsi Salon Irisbe (160-180 cm széles Epson nyomat) vagy a Foto Leutnerbe (180×300 cm-es OCE Lightjet lézernagyítás). Ide még útlevél sem kell.
(*) A táblázatban nem szerepel a litográfiai papír. HP márkázott termék (pontos neve: HP Matte Litho-realistic Paper 270 gsm), homály, hogy ki gyártja (Svájcban), de bevizsgált. Bizonyos fotókhoz eszményi. Felülete egészen sima, de matt, szép törtfehér, azaz sárgás színű. Nagyon éles rajzú, matthoz képest meglepően kontrasztos, a sötét részeken is részletgazdag rajta a nyomat.
