Még néhány napig, február 22-ig látható a Ludwigban Maurer Dóra Szűkített életmű című kiállítása, melyen jelentős fotóanyag, a neoavantgarde szekvenciális kísérletek és néhány gyönyörű fotogram is szerepel.
Maurer Dóra: Négyzet és téglalap (1979?)
Maurer a fotogramról írta DLA értekezését, melynek téziseiből (.pdf, 64 KB) idézek:
Az egyszerű fénylenyomat [...], minthogy nem ábrázolta a látható világot a maga árnyalt gazdagságában, nem lehetett konkurrencia sem a hagyományos leképező művészet, sem a fényképezés számára. [...] A fotogramot az ábrázolás ősképletének tekinthetjük: árnyék és a jelenlét nyoma, mindkettő a kép eredete. [...] A kép síkját hangsúlyozza és egyfajta testességet sugall az a tény, hogy a fotopapírra helyezett háromdimenziós tárgy vetett árnyéka nem engedelmeskedik a perspektíva, az egy nézőpontból, kívülről szemlélés törvényének. Az árnykép nem rövidül, nem tart össze a tér elképzelt mélysége felé, sőt, éppenhogy széttart és az árnyékvető testtől távolodva egyre növekszik [...] A kép “behúzza” a nézőt, a nonfiguratív képekhez hasonlóan. [...] Fotogramot létrehozni nem más, mint egyszerű eszközökkel provokálni a valóság törvényszerűségeit. Minden lenyomat a maga nemében tökéletes természeti jelenség.
Többek között ebből az értekezésből és a Maurer által az Iparművészeti Főiskolán 1987-ben tartott fotogram-kurzus eredményeiből állt össze egy nagyon jelentős kötet: Maurer Dóra: Fényelvtan: A fotogramról, Magyar Fotográfiai Múzeum—Balassi Kiadó, 2001. Info róla itt vagy ott, recenzió például Bujdosó Alpártól vagy Mélyi Józseftől. Utóbbiból:
Maurer Dóra, az utóbbi évtizedek talán legnagyobb hatású hazai művésztanár-egyénisége a hagyomány továbbadása, a rendszerezés, a szabályszerűségek feltárása igényével, Moholy-Nagy és Kepes szellemében írta Fényelvtanát. Maurer szemlélete egyértelműen avantgarde, a fotogram pedig látáspedagógiájának alappillére.
A fotogram-kurzusról ezt mondta Maurer:
Kitaláltam, hogy ne törekedjünk mindenképpen a művészi kifejezésre, hanem inkább próbáljuk szerényen végigjátszani a fotogram valamennyi technikai lehetőségét. Ne csináljunk kötelezően művészetet, hanem fordítva: foglalkozzunk valamivel elkötelezetten és közben adódhat abból valami olyasmi is, ami talán művészet. Mintegy mellékesen létrejön a művészet, mert tehetséggel és nagy figyelemmel foglalkozunk valamivel. Ez a művészet tisztelete, nem pedig megerőszakolása. A spontán megvalósulás útja.
Néhány további útjelző.
Egyszer elmentünk (fotóakció) 1972-ből.
Dékei Kriszta: Fénnyel rajzolt képek: Maurer Dóra Fotogenia című kiállítása, Beszélő 2005/2
Király Judit: Maurer Dóra munkásságának matematikai vonatkozásai.
Végül pár részlet Bujdosó említett írásából.
a dolgok “lerajzolása” nem igazán segített abban, hogy olyan vizuális “látószöget” sajátítsunk el, mely képessé tesz a művészet belső törvényeinek felismerésére, elsajátításra. Elég, ha arra utalok, hogy nemcsak az idősebb korosztály köreiben, hanem a művészetben nem jártas, “nem érdekelt” fiatalabbak között is sokszor találkozom a “mit akar ábrázolni” hozzáállás valamennyi variációjával.
[...]
[a fotogram] a közbeiktatott tárgy valamilyen lenyomatát mutatja, de nem ábrázolja azt. Éppen az az érdekessége, hogy “nem a szemmel láthatót adja vissza, hanem a tárgyaknak a fényhez és a fényérzékeny felület teréhez való tényszerű nyers viszonyáról ad képet” — írja Maurer Dóra most megjelent könyvében a fotogramról. Az így nyert “kép” még véletlenül sem engedelmeskedik a hagyományos perspektíva törvényeinek, ellenkezőleg, a tárgyak nemhogy rövidülnek, hanem a távolsággal kiszélesednek, megnőnek. Ez az ábrázolás látványa helyett egyrészt sokkal inkább a fényfizika immanens törvényszerűségeire összpontosítja a figyelmet, másrészt filozófiai kérdéseket generál a létezésről, az árnyék-létről, és más, filozófiaelméleti problémáról [...].
a kelet-európai konstruktivizmus víziókban gondolkodott, a társadalom jövőjében, a művészet szerepében a megvalósuló jövő elérésében, s nem annyira látványban, fényben, perspektívában vagy annak hiányában [...].
Fotogramokat itt korábban Gyarmathy Tihamér, Markus Amm, Běla Kolářová, Len Gittleman, Françoise és Daniel Cartier, Marco Breuer, Laura Wulf, Nicki Stager, Camille Solyagua, James Welling és persze mindenekelőtt Moholy-Nagy műveiből szemléztünk.
