ex Ponto

Laura Letinsky: Untitled #22 (2007)
To Say it Isn’t So

A korábban, ekkor és akkor már említett Laura Letinsky új csendélet-sorozattal jelentkezik Azt mondani, hogy nem így van (To Say It Isn’t So) címmel (itt is).

Azzal, hogy elsősorban fehér és semleges színű tárgyakat válogat és ragyogó természetes fénnyel fehéríti őket, Letinsky felfedezi a fehér árnyalatainak széles tartományát, miközben próbatétel elé állítja érzékelési képességünket. A szín mellőzése körök, kúpok, derékszögek és vonalak egyszerűsített mértanára vezeti vissza ezeket az ismerős, azonosítható árucikkeket. Rézsútos látószögével és formákra tett hangsúlyával Letinsky megnöveli a feszültséget a térfogatban létező háromdimenziós tárgyak és a fénykép vonalak és alakzatok vezérelte, lapos képsíkja között.

Az időbeliség Letinsky egész munkásságában szerepet játszik. Korábban az elszivárgott események érzetét vagy egy bizonyos pillanat kibontakozását idézte fel. Azt mondani, hogy nem így van sorozatához olyan tárgyakat válogat, amelyeknek rendeltetése a gyors használat és eldobás; képeinek csendes nyugalmában azonban eredeti céljuknak ellenszegülő időtlenséget adományoz nekik.

— írja a galéria közleménye (.pdf, 420 KB).

(more…)

néhány cég még mindig hisz az analóg technika jövőjében. Ennek bizonyítékaként a Kodak megújította T-MAX fekete-fehér sorozatát, a professzionális fotózáshoz készült Kodak T-MAX 400 filmmel.

– üzeni a Kodak PR-részlege, de azért ne feledjük, az utóbbi években hányszor vettek érzéketlen búcsút “az analóg technikától”, például milyen simán szüntették be a fekete-fehér fotópapírok gyártását.

„Ha az elmúlt 50 évben készült képeket szemléljük, amelyeket filmre fotóztak, láthatunk rajtuk egyfajta őszinteséget, ami csak a fekete-fehér film sajátja.”, mondta Mary Jane Hellyar, a Film Capture Group elnöke és az Eastman Kodak Company vezető alelnöke.

A tájat előttem ugrópontnak használom, fényt vagy árnyékot vetve oda, ahol esetleg nem volt, s így járom utamat a kerten át. Amikor a lencse állításával, a nagyítások kivágásával, a kitakarás és maszkolás eszközeivel irányítom a néző szemét a képen, valójában azt érzem, hogy magam is egyfajta kertész vagyok.

– írja Kert sorozatáról Beth Dow. Egy vélemény, Sean Smuda pedig:

Egyszerű kívánságunk itt talán ez lehet: csodálkozni a végtelenség és az egyediség jelenlétén.

Beth Dow: Standard, Little Moreton Hall
In the Garden

Kennához hasonlóan kisméretben kivitelezi műveit, hogy megőrizze a meghitt közelséget a fotó és befogadója között, de Dow-nál van még egy kis finomság:

Kicsire és némileg sötétre nagyítok, mert szeretem, ha a néző közellép és eltölt egy kis időt minden képpel. Ha figyelmesen nézed, képeimen átkelőben kis, névtelen emberek találhatók. Kerti képeimen gyakran szerepelnek növényeket oly elmélyülten nézegető emberek, ahogyan a fényképet nézi a szemlélő.

Fényképei még itt, ott, emitt és amott.

összevetésül:
David O’Connor: Topiaries. (Saját weboldala.)

David O’Connor: Topiary #4 (1977)
Topiaries

Ebből a beszélgetésből szépen kirajzolódnak Michael Kenna poétikájának alapmozdulatai.

Kivonni.

Ha a maradványokat nézed, akkor bőséges hely marad a saját tapasztalataidnak, emlékeidnek és képzettársításaidnak. A maradványok élesztőként működnek együtt ezekkel a személyes kapcsolatokkal. Egy jelenlegi foglalatosságot fényképezve ez valójában nincs meg. A cselekvő személyre összpontosítasz. Az emlék elegendően szerteáradó. Felidéző. Minden egyén eltérően észleli, mert mindannyian különböző emléktárakkal rendelkezünk.

Belépni.

Mielőtt fényképezni kezdek, úgy érzem, körbe kell járnom és köszönni mindenkinek, minden kis jelenlétnek [...]. Nagyon csendben kell maradnom, hogy hallhassam a hangokat, mit mondanak a tárgyak.

[...]

Úgy vélem, részt kell venni az életben. Nincs más választás. Belépsz egy térbe és megváltoztatod az egész energiáját és légkörét. Mindig van kapcsolat.

Adni.

Fontos, nehogy azt érezd, behatolsz vagy lopsz. Hiszen akár egy fáról, akár egy acélműről van szó, rosszfajta rezgéseket keltesz az erőtérben, ha lopsz, ha csak azt gondolod, “Mit szerezhetek ettől?”, ahelyett, hogy “Hogyan adhatok hozzá ehhez a helyzethez?” [...] Inkább hozzájárulni próbálok, semmint elvenni valamit.

Michael Kenna: Ratcliffe Power Station, Study 69,
Nottinghamshire, England (2003)

Művei például még itt, ott amott vagy emitt nézegethetők.
Az ellentétek vizsgálata: Heather Conn tartalmas cikke Bruce Barnbaummal hasonlítja össze Kenna művészetét.

Kennáról korábban:
2007 március 23 Alsónemű
2006 november 5 Mokrokozmosz
2006 június 16 Tárgyviszony
2006 május 14 Üldöztetések ideje

Jókora gyűjtemény John Paul Caponigro fotós letölthető cikkeiből, technikai tippjeiből, útmutatóiból, satöbbi. Az ingyenes Insights hírlevélre feliratkozók a nem publikus anyagokhoz is hozzáférhetnek.

duotone: Marafkó Bence és Romvári Márton kiállítása október 18-án nyílik, íme a meghívó.

Egész munkásságom a tartalmazásról szól.

— foglalja össze ars poeticáját Richard Barnes, illetve:

Az idő e látható rétegződése folyamatosan formálja a munkámat.

— teszi hozzá egy beszélgetésben.

Richard Barnes: Unabomber Cabin (Sacramento) (1998)

Amikor az ember az állatokat figyeli, mindig az a kérdés, ki utánoz kit. A seregélyek, melyek annyira elárasztanak minket itt Amerikában (ahol évente több mint egymilliót ölünk meg belőlük), a természet valóban vad helyett költőivé tétele iránti vágyból érkeztek; és az effajta önző képzelgések következményeit szemléltetik. Nem az ő hibájuk, hogy jóformán úgy bántak egy nyitott földrésszel, mint mi magunk.

— írja Jonathan Rosen a Murmur sorozatról itt, ott vagy amott (.pdf, 92 KB).

Művei még itt, ott és amott láthatók.

És egy jegyzet az Animal Logic sorozatról.

Běla Kolářová (szül. 1923, Jiří Kolář felesége) felfedezendő fényképei. 1963-as röntgenogramjai közül néhány: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc.

Běla Kolářová fényképe

Míg a világ többi része a Family of Man kiállításért rajongott, Běla Kolářovának elege volt az effajta fényképészet elszaporodásából. Eltökélten folytatta az új avantgarde fotográfia hagyományát, mely akkoriban – talán Man Ray fotogramjainak kivételével – elfeledetten várt arra, hogy újra felfedezzék.

[...]

Politikai okokból Kolářovának egy műve sem jelenhetett meg Prágában a[z 1969 után] következő húsz év alatt. Munkássága azonban tovább gyarapodott mindmáig.

– olvasható egy kiállításának kísérőszövegében.

Enikő rajzai együtt egy csoportos művészportfolio-oldalon.

vö.
E.-bejegyzések

Kommersz belterek.
Magányos éjszakák.
Gyűrött papír.
Ofer Wolberger sorozatai és tűnődése Candida Höferről.

Ofer Wolberger: Lonely nights sorozatból

Drapéria. Marisa Aragona megrázó sorozata.

Marisa Aragona: The drapery series sorozatból

kiegészítés – beszélgetés Aragonával itt.

A Bartók Rádió három alkalommal ad felvételeket az augusztusban lezajlott IV. Arcus Temporum koncertjeiből.

szeptember 23. vasárnap 19:35–21:14 
(Pannonhalmi Bazilika, augusztus 25.)
Közreműködik: Ránki Dezső, Klukon Edit, Alekszej Lubimov – zongora, és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, vezényel: Keller András.
Silvestrov: a) Stille Musik (2002) (kamaraszimfonikusok, vez.: Keller András), b) Két párbeszéd utószóval (2001-2002) (Alekszej Ljubimov, kamaraszimfonikusok, vez.: Keller András)
Franz Schubert: a) f-moll fantázia D.940. (Ránki Dezső, Klukon Edit), b) V. szimfónia D.485. (kamaraszimfonikusok, vez.: Keller András)

szeptember 26. szerda 19:35–20:25
(Pannonhalmi Bazilika, aug.24.)
Ránki Dezső és Klukon Edit négykezes hangversenye, km.: Kovács István – ének.
Schubert: B-dúr szonáta D.617. 23′
V. Silvestrov: Négy dal Ossip Mandelstam verseire, kb. 12′
Schubert: A-dúr rondó D.951. 15′

szeptember 27. csütörtök 19:35–20:49
(Pannonhalma, Boldogasszony kápolna, augusztus 25.)
Közreműködik: Környei Zsófia – hegedű, Fenyő László – Alekszej Lubimov – zongora és a Kijevi Kórus, karigazgató: Mikola Hobdich.
Valentin Silvestrov: Éjszakai dal (kórus, vez.: Mikola Hobdich), (Pannonhalma, Bazilika, augusztus 24. - részlet)
Franz Schubert: Esz-dúr notturno D.897. (Környei Zsófia, Alekszej Lubimov, Fenyő László)
Valentin Silvestrov: a) Elégia (Fenyő László), b) Szonáta no. 2. (Alekszej Lubimov)

Silvestrov visszatekintése egy beszélgetésben a pannonhalmi koncertekre:

Nézze, én nem vagyok templomjáró ember, de egyet kell értenem Florenszkijjel, aki szerint minden művészet a vallásból fakad. Első ízben láttam a saját szememmel egy működő monostor életét, elmesélték a bencés regula alapelveit, s ráébredtem, hogy eddig is sok olyan dolgot beleszőttem zenei elméletembe, amelyeket kézzelfoghatóan először itt tapasztaltam meg. Egyfelől itt látható, hogy a csendnek milyen óriási súlya, jelentősége van. Másfelől nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ha az ember lemond a saját akaratáról, akkor hatalmas szabadságot tapasztalhat meg. [...] Én úgy tapasztalom, hogy ha ezen az úton haladok, az a saját zenémben szentséget szül.

[...]

a szerzők a módszerben óriási szabadságra tettek szert, a legképtelenebb zenei fordulatok is lehetővé váltak, ám ennek fejében lemondtak magáról a muzsikáról. Ma a zene birtokol minden technikai lehetőséget, hogy a hanggal bármit megcsinálhasson, s közben lassan elveszti önnön naivitását. [...] Ha a zenéből végleg kivész a dallamosság, az hasonló lenne, mintha az emberek csak mosolyognának egymásra, de nem tudnának beszélni.

[...]

A modern zene meghatározó szereplőinek gondolkodásmódja [...] erősen kötődik az expresszionizmushoz, az állandóan jelen lévő, megemelt feszültséghez, a katasztrófához, a pesszimizmushoz. Mintha a világrajövetellel az ember törvényszerűen a külső sötétségre vettetne, ahol sírás és fogaknak vacogása jutna osztályrészéül. [...] Teljesen idejétmúlt az a kórus, ami azt zengi, hogy az egész világ katasztrófa sújtotta hely, ráadásul nem lehet tudni, hogy ezzel az érzelmi hozzáállással vajon a zene leképezte-e a katasztrófát, vagy maga is részt vállalt annak megteremtésében!

[...]

Nincs már szükség a világ zörejeinek zenei leképezésére, mert azt eleve zeneként halljuk, emellett el kell hagyni a sötét látásmódot, küzdeni kell a hitért, a szépségért, a jó dolgokért.

– “Újra szólaljon meg az ember…!” Teimer Gábor pannonhalmi interjúja Valentin Silvestrovval, Magyar Narancs, 2007. szeptember 6.

Mutatis mutandis a fotográfiára is érvényes ez-az.

Ghislain Lafont Milyennek képzeljük el a katolikus egyházat? címmel a Bencés Kiadónál frissen megjelent könyvének a borítóján ez a fényképem látható:

Korszak (2003)
nagyobb méretben

Október hatodikán 15 órakor Vakablak címmel fotókiállításom nyílik Dobogókőn, a Manrézában.

meghívó nagyobb méretben

Az anyag a weboldalamon látható The nature of inspiration (Az ihlet természete) sorozatból, valamint két ott még nem látható új szériából fog állni. Ezek egyike az ország egyik legnagyszerűbb épületében, a másik pedig az egyik leggyönyörűbb térben készült, ahol valaha jártam. Többé azonban már soha: a minap lerombolta a barbarizmus.

Surányi Mihály, a Nessim Galéria vezetője elfogadta kérésemet, hogy megnyitó beszédet mondjon a kiállításon.

(more…)

Horizont helyett horizontális. Távoli látóhatár helyett közeli folytonosság. Szétnézés, mely természetesen összeszed.

Jon Scott Anderson: Temple moss (2004)
– Land / Moss

Jon Scott Anderson ezt írja képeiről:

Fényképészeti helyretételeim: egyfajta hegy-és-víz festészet, mely ahhoz a buddhista és taoista érzethez igazodik, hogy a szent átjárja a természetet.

Nem eszményített képek képviselte természet ez; itt a természet dinamikus létrehozó és átalakító erőiből formálódik a kép. Annak képe, hogyan tapasztalunk meg egy helyet – ahol a közel és a távol és az üres és a teli egyazon elbeszélő tér részévé válik. [...]

A képelemek kezelése azt visszhangozza, ahogyan a japán kavicskert szerveződik egy lehatárolt keretben, ahova látszólag úgy telepítenek sziklákat és növényeket, mintha a természetben találkoznánk velük. Összetevőik elhelyezkedése azonban az erők régóta tanulmányozott és elraktározott esztétikai elveihez igazodik, hogy élményszerűen közvetítsék a természethez fűződő mély kapcsolatokat.