Tárgyviszony
Brooks Jensen, a Lenswork nagyon rokonszenves szerkesztője beszélget Michael Kennával a folyóiratában megjelent Calais csipke sorozat (.pdf, 15,8 MB, ld. 55-83. o.) kapcsán. Néhány részlet.
Arról, hogy Kenna jellegzetesen könyvekké rendeződő sorozatokban gondolkodik:
Fotográfusként azt hiszem, ez az egész egy folytonos út. Vándorlás [wander] közben találok valamit, és ezek csodálatos [wonderful] felfedezések. A fotográfia szépséges, elegáns folyamat. Nem elsődleges célom, hogy megalkossam a tökéletes remekművet, melyet bárki a heverő fölé rakhat.
Egyik mesterére emlékezve arról, hogy a “manipuláció” a filmes eljárásban éppúgy alapvető, mint a digitálisban, ezért a fogalom gyakorlatilag értelmetlen:
Teljes technikai tudással rendelkezett, de éppen a nagyítás elfogadott normáinak tökéletes semmibevételével nyitotta fel a szememet. Abszolút nyersanyagként használta a negatívot, és azt csinált vele, amit akart. Nem volt hajlandó azt hinni, hogy csak azért, mert adott egy negatív, a nagyításnak is úgy kell kinéznie.
De a legszebb, amit a Calais megszűnő csipkeverő üzemeiben fotózott tárgyakhoz fűződő viszonyáról mond.
Nem azt néztem, hogy csak dokumentáljak egy bizarr tárgyat. Azt próbáltam elmondani, hogy szó szerint évszázadokig használták ezeket a tárgyakat. Öregek, megviseltek, elhasználtak, koszosak — mégis tele vannak jellemmel, tele történetekkel. Bárcsak beléjük bújhatnék, de nem tudok.
Gyönyörű vallomás, és az eredmény nem kevésbé. Nézegethető még itt, ott vagy amott.
Michael Kenna: Study 8. (1997)
Calais Lace Factories (1993-2001)