A fénykép mint kert
A tájat előttem ugrópontnak használom, fényt vagy árnyékot vetve oda, ahol esetleg nem volt, s így járom utamat a kerten át. Amikor a lencse állításával, a nagyítások kivágásával, a kitakarás és maszkolás eszközeivel irányítom a néző szemét a képen, valójában azt érzem, hogy magam is egyfajta kertész vagyok.
– írja Kert sorozatáról Beth Dow. Egy vélemény, Sean Smuda pedig:
Egyszerű kívánságunk itt talán ez lehet: csodálkozni a végtelenség és az egyediség jelenlétén.
Beth Dow: Standard, Little Moreton Hall
In the Garden
Kennához hasonlóan kisméretben kivitelezi műveit, hogy megőrizze a meghitt közelséget a fotó és befogadója között, de Dow-nál van még egy kis finomság:
Kicsire és némileg sötétre nagyítok, mert szeretem, ha a néző közellép és eltölt egy kis időt minden képpel. Ha figyelmesen nézed, képeimen átkelőben kis, névtelen emberek találhatók. Kerti képeimen gyakran szerepelnek növényeket oly elmélyülten nézegető emberek, ahogyan a fényképet nézi a szemlélő.
Fényképei még itt, ott, emitt és amott.
összevetésül:
David O’Connor: Topiaries. (Saját weboldala.)
David O’Connor: Topiary #4 (1977)
Topiaries