Szét és össze
Horizont helyett horizontális. Távoli látóhatár helyett közeli folytonosság. Szétnézés, mely természetesen összeszed.
Jon Scott Anderson: Temple moss (2004)
– Land / Moss
Jon Scott Anderson ezt írja képeiről:
Fényképészeti helyretételeim: egyfajta hegy-és-víz festészet, mely ahhoz a buddhista és taoista érzethez igazodik, hogy a szent átjárja a természetet.
Nem eszményített képek képviselte természet ez; itt a természet dinamikus létrehozó és átalakító erőiből formálódik a kép. Annak képe, hogyan tapasztalunk meg egy helyet – ahol a közel és a távol és az üres és a teli egyazon elbeszélő tér részévé válik. [...]
A képelemek kezelése azt visszhangozza, ahogyan a japán kavicskert szerveződik egy lehatárolt keretben, ahova látszólag úgy telepítenek sziklákat és növényeket, mintha a természetben találkoznánk velük. Összetevőik elhelyezkedése azonban az erők régóta tanulmányozott és elraktározott esztétikai elveihez igazodik, hogy élményszerűen közvetítsék a természethez fűződő mély kapcsolatokat.