Alsónemű
Susan Seubert Memento mori sorozata a hiúság fétiseiről (blogja itt).
Valamint Francoise & Daniel Cartier színes fotogramjai, itt is. Megfordítások. Röntgenképek a test helyett és a test nélkül arról, aminek azért kellene takarnia, hogy vonzóvá tegye az átlátszatlant, de birtokolhatót. Valamiért nem zavar a párhuzam az alkotók között; jó így.
Susan Seubert: Dress-o-Gram 2-4a (2005), tintype
Memento Mori
Françoise és Daniel Cartier: Boys do not cry 1 > 6
Boys do not cry (2001-2004), photograms
Valami másért viszont nyugtalanító Michael Kenna mesterműveinek sokszoros ismétlése Denis Olivier, David Burdeny és mások részéről. Nem hiszek az eredetiség délibábjában, s még kevésbé egyes témák és motívumok lefoglalásában és gyarmatosításában. De ha egy munkásság egésze tűnik egy másik gyengébb kiadásának, ott mégis lehet valami probléma.