ex Ponto

Két könyv, vagyis több, Andrea Onofritól itt és ott.

vö. Schrager, Zupcu, Barer, Bailey.

Andrea Onofri: Disegni di Carta 1

A Barabás-gyűjtemény részeként Júlia egy tárgya (Mandula-tál, Japánban készült, 2005) is látható az Iparművészeti Múzeum Értékmentő szenvedély című kiállításán, mely “száz év után újra magyar magángyűjteményekből mutat be páratlan válogatást”.

Hogy páratlan, az túlzás, de érdekes. Nemcsak azt mutatja, mennyire bizonytalanul értelmezik az Iparművészeti szakemberei az “iparművészet” hatókörét, hanem reprezentatívan tükrözi azt is, mit gondolnak a gyűjtők a gyűjtésről és a művészetről. Hogyan jelenik meg ebben a kontextusban az általános tévedés: a régi és a drága összetévesztése a széppel, az értékes összekeverése az értékkel. Ami azért még így is található a csillogó katyvaszban.

Címnek azért pontosabb volna az, hogy Drágasághalmozó szenvedély.

A tárlat anyagának tükrében az értékmentés egészen csekély mértékben fordul a kortárs, és még kevésbé a fiatal kortárs iparművészet felé, mely gyűjtői érdeklődés és — nagyjából ugyanarról a körről beszélve — vállalkozó, iparos, terveztető felvevőpiac nélkül vagy a szakmáját, vagy az országot hagyja el, mely persze arcátlanul büszke lesz rá, ha a távolban aztán befut. Harmadik lehetőségként pedig ott van a poszthumusz dicsőség, elvégre, mint a műbefektetők jól tudják, csak a halott művész a jó, azaz “értékes” művész.

Tévériport a kiállításról itt (Kultúrház, 2008. január 23. m2, 19:00; 03:47-től), már aki elviseli Rózsa Pétert, aki soha még egyetlen mondatot nem hagyott végigmondani annak, akivel beszélget.

Júlia Keresztútja eközben a Barabás-villában (a névegyezés véletlen) látható. Részletes tudnivalók az ottani esemény meghívóján.

Homályos gyümölcsök Teresa Ollila portfoliójában. A gömb vagy a kör nemcsak az egység és teljesség, hanem a kapcsolat szimbóluma is — írja. “Ez a szimbólum az idő teljessége és az emberség fürkészése.”

Teresa Ollila: Red Apple
Organic

Ian Baguskas munkái közt Az amerikai táj keresése (Search For The American Landscape) sorozatok nyűgöznek le: finomság, mélység, melankólia valami furcsa, közegszerű szeretetben. Ld. még itt.

Garázsok: a szlovák Bronislav Kropilak portfoliójából ez a legszebb sorozat, centrális mélység és horizontális szín-fényrendszerek utópisztikus egységében. Szép a Hallok is. Művei itt is.

(És egy magyar vonatkozás: a Vonatok sorozatban egy MÁV szerelvényt is lekapott teljes hosszúságában.)

Bronislav Kropilak: Garages no.06 (2005)

Az újév elején körülnézve lehangolóan és tulajdonképpen meglepően érkezik a felismerés, hogy Magyarországon nem létezik fotóművészettel foglalkozó hírportál, sem weblog.

Csak a mienk.

Bár az ex Ponto a hiány igazi pótlására természetesen alkalmatlan, tartalmát e felismerés — és az eltelt több mint másfél év anyaggyűjtése — folytán a naplóformánál áttekinthetőbben is megpróbáltam összeszedni.

Ezért jött létre jobbra a fénykép című új menü, ahonnan a bejegyzésekben szereplő külföldi és magyar fotóművészek névsora szerint lehet tájékozódni. A gondolatok oldalra pedig a fényképről szóló általánosabb vagy épp alkalmi jegyzeteimet gyűjtöttem össze.

A névsorokban sok nagy név nem szerepel, és közülük több nem is fog…

Aki nem látja a lényeget, nem tud válogatni. A válogatás képességének és vele az értéktudatnak gyengülésére vezethető vissza a műalkotások megőrzés-technikáinak tökéletesedése és hellenisztikus burjánzása, ami a kulturális tér soha nem látott mértékű telítődésével jár együtt. [...] Ha elidegenedésünk következményeként már nem tudjuk, hová tartozunk, akkor azt sem tudhatjuk, hogy mi az, ami hozzánk tartozik. A mai műalkotások többségének nincsen sorsa, nincsen élettörténete, nincsen hatása. Történetük egybeesik archiválásuk aktusával [...].

— Dolinszky Miklós: Feltárás valós időben: Ezredvégi monológok (Tillmann J. A.: Merőleges elmozdulások [Utak a mai művészetben]; Levelek tengere [Avagy a távlat távolra váltása]), Pannonhalmi Szemle 2005 XIII/3, 131. ( 130-133.) o.

Először is bűvös szakácséktól, akik bizony nem csak beszélnek.

Világszerte óriási erők érdekeltek abban, hogy mindenütt el lehessen adni ugyanazt az uniformizált ipari papit — minél kisebb erőfeszítéssel minél nagyobb profitért. A globális gagyinak termékeny táptalaja a provincializmus, és csakis a szuverén jó ízlés és a tisztességgel ápolt jó hagyomány képes gátat szabni neki.

— A bűvös szakács: Egy falat tejszínhab

(more…)

mottó: Thomas Bernhard
I. Perverzen torz világ
II. Két világban élünk
III. Világméretű elhülyülés halálos sebességgel

Az ex Ponto összegyűjtött bejegyzései fényképről – fényről, képről, művészetről –, melyek nem egy-egy alkotóról szólnak.

(more…)

Nincsenek nemzetközileg jegyzett [...] újítások, [...] nincsenek iskolák, a tradíciót elfelejtettük, a világ trendjeit nem követjük, vagy legfeljebb csak rosszul másoljuk, ahelyett, hogy magyarként újrateremtenénk azokat [...]. Ráadásul a szakma egy jó része súlyosan önhitt, nem látja gyengéinket, túlértékeli teljesítményünket, s ráadásul még a fogyasztók sem elég igényesek. [...] Magunknak kell tehát a problémáinkkal megbirkózni. Nekünk kell megteremteni a saját piacunkat, és megtanulni kiszolgálni azt.

A kortárs magyar fotóművészetre pontos párhuzamokkal illik Kovács Tibor bírálata a hazai gasztronómia állapotáról. Ez nem jelenti azt, hogy nem születnek nemzetközi összehasonlításban is maradandó értékek errefelé, ám azt igen, hogy elszigeteltek és szinte láthatatlanok. De csak szinte.

(more…)

nem találunk képeket…

Nem találnak meg minket. Nem keressük őket. Pedig ott vannak galériákban, múzeumokban és gyűjtőknél, szakvásárokon és árveréseken, igényes belterek és jó ízlésű magánszemélyek falain. Az alkotók keze alatt és fejében. Végül pedig az interneten, mely fogyatékos élményt ad róluk, mégis egyedülállóan közvetíti a tényt, hogy keletkeznek, fellelhetők és elérhetők.

A naplójelleggel szemlézett fényképek készítőinek jelenlegi névsora.
Személyes, folyamatosan bővülő, alakuló, jórészt kortárs fotográfiai kánon.

(more…)

Magyarországon a középformátumú digitális Rolleiflexnek a Sinar Hy6 alakváltozata kapható, melyet a PROIMAGE árusít. Egy jelenlegi ajánlat szerint a váz Sinarback 54M (22 megapixeles) digitális hátfallal 3 162 000 Ft (+ áfa). Ha jól értem, alapobjektív nélkül, ami ésszerű is, mert akinek van korábbi Rollei gépe, annak az objektívje használható hozzá.

Utoljára itt a Rolleiflexről:
2007 november 29 csütörtök Hy6, figyelem

Angus Boulton felkeresi, amit elhagytunk, mert elhagytuk magunkat, és lefényképezi. A 41 tornaterem sorozat egészen hihetetlen.

Angus Boulton: Wittstock III. 8.4.06
41 Gymnasia

Alapos bemutatás (.pdf, 3 MB) jelent meg a Tamásék (Czita Építésziroda) tervezte Pannonhalmi Apátsági Borászat épületegyütteséről az Il Laterizio című építészeti folyóirat 120. (2007. nov-dec) számában, mely borászatokról szól (’Cantine vinicole’). A 24. (5.) oldalon a fekete-fehér fényképek Tamás felvételei.

Még egy említés itt: ARCH Online.

Nem kell bizonygatnom, hogy nagyra értékelem a művészetben a drámai hangot: gyűjteményemben, a galériámban rendezett kiállításokon s választott kedvenceim listáján is nyoma van ennek. De mellette lelkesedni tudok a gondtalan, elegáns, mondén világot megidéző művekért is, nem úgy, mint a legtöbb kritikus, akik mindent felszínesnek és talminak kiáltanak ki, ami lebegő, virtuóz és könnyed életörömöt sugároz. Az elégedettséget sugárzó derű is lehet hiteles és mély, ne legyen minden eleve gyanús, ami kiegyensúlyozott és szép.

[...]

Engem a művészet szabadságra is tanított: nem kell engedélyt kérnem ahhoz, hogy elismerjem egy kép kvalitásait, mert első pillantásra megismerem. A napokban kezembe került a New York-i MOMA legújabb katalógusa, ahol a legnagyobbak, többek között Brassai, Cartier-Bresson és Man Ray művei között szerepel egy ismeretlen amatőr fotográfiája az 1930-as évekből. Ők nem félnek ettől a gesztustól.

— Kieselbach Tamás: Világszínvonalú-e a modern magyar festészet? Válasz Forgács Évának, Holmi 2006/2 (.pdf, 688 KB), 264., 265. o. (257-267. o.)

Előzmény: Forgács Éva: A modern magyar festészet új története (Modern magyar festészet 1892–1919, 1919–1964; szerkesztő és kiadó Kieselbach Tamás), Holmi 2005/6 (.pdf, 596 KB), 739-745. o.

A vita tárgyát képező album teljes egészében elérhető online.

izgalomba jött, gesztikulálni kezdett, és elmondta, hogy van egy ismerőse, aki szerint a mai művészet csupa fénykép. Hogy ma nincs is más, csak fotóművészet.

Mire föl én azt feleltem, hogy könnyen lehetséges, hogy még fotóművészet sincs. Mert a mai művészet inkább csak szabadidő-foglalkozás, unterhaltung, entertainment. A művészek nem is akarnak többet, mint szórakoztatni, azt a fölös időt kitölteni, ami a család és a munkahely, illetve a szex láza és a pénzkeresés hajszája közötti bamba ürességben keletkezett. Persze ez nem azt jelenti, hogy a művészek ne szeretnének múzeumokba kerülni a műveikkel. A hírnév nagyon fontos dolog ma is, valószínűleg fontosabb, mint régen. A múzeumok is fontosabbak, mint régen, már csak azért is, mert ma sokkal több embernek van ideje múzeumba járni. Ahogy mondtam: szabadidőfoglalkozás, entertainment. De ez még nem jelenti azt, hogy tényleg lenne művészet. Már úgy értem, a régi értelemben.

— Perneczky Géza: Kultúrforradalom, Holmi 2004/9 (.pdf, 704 KB), 1099. (1098-1104.) o.