Kieselbach a derűről és a névtelen amatőrről
Nem kell bizonygatnom, hogy nagyra értékelem a művészetben a drámai hangot: gyűjteményemben, a galériámban rendezett kiállításokon s választott kedvenceim listáján is nyoma van ennek. De mellette lelkesedni tudok a gondtalan, elegáns, mondén világot megidéző művekért is, nem úgy, mint a legtöbb kritikus, akik mindent felszínesnek és talminak kiáltanak ki, ami lebegő, virtuóz és könnyed életörömöt sugároz. Az elégedettséget sugárzó derű is lehet hiteles és mély, ne legyen minden eleve gyanús, ami kiegyensúlyozott és szép.
[...]
Engem a művészet szabadságra is tanított: nem kell engedélyt kérnem ahhoz, hogy elismerjem egy kép kvalitásait, mert első pillantásra megismerem. A napokban kezembe került a New York-i MOMA legújabb katalógusa, ahol a legnagyobbak, többek között Brassai, Cartier-Bresson és Man Ray művei között szerepel egy ismeretlen amatőr fotográfiája az 1930-as évekből. Ők nem félnek ettől a gesztustól.
— Kieselbach Tamás: Világszínvonalú-e a modern magyar festészet? Válasz Forgács Évának, Holmi 2006/2 (.pdf, 688 KB), 264., 265. o. (257-267. o.)
Előzmény: Forgács Éva: A modern magyar festészet új története (Modern magyar festészet 1892–1919, 1919–1964; szerkesztő és kiadó Kieselbach Tamás), Holmi 2005/6 (.pdf, 596 KB), 739-745. o.
A vita tárgyát képező album teljes egészében elérhető online.