Perverzen torz világ
Remekbe szabott kirohanás Bernhard utolsó és magyarul majdnem 20 év késéssel megjelent regényében.
Megvetem azokat, akik állandóan fényképeznek, szüntelen fényképezőgéppel a nyakukban flangálnak. Örökké motívumokat keresnek, fűt-fát lefényképeznek, a legnagyobb marhaságokat is. Más sincs a fejükben, csak hogy magukat fotóztassák, s mindig a legundorítóbb módon, de erről fogalmunk sincsen. Fényképeiken egy perverzen torz világot örökítenek meg, melynek a valósághoz e perverz torzságon kívül, amelyben viszont ők is bűnösek, semmi köze. A fényképezés aljas mánia, mely lassanként birtokba veszi az egész emberiséget, mert az nemcsak szerelmes a torzságba és perverzitásba, hanem egyenesen belebolondult, és rövid idő múltán már csak ezt a fényképezés által torz és perverz világot képes valónak látni. A fényképezők az egyik legalantasabb bűncselekményt követik el, s az úgy valósul meg, hogy az elkövető fényképén perverzen groteszkké teszi a természetet. Az emberek fényképeiken nevetséges, a felismerhetetlenségig kifordított, igen, megcsonkított bábuk, akik rémülten bámulnak lealjasult lencséikbe, bárgyún, ellenszenvesen. A fényképezés alantas szenvedély, mely az összes világrészt s a népesség minden rétegét hatalmában tartja, betegség, mely a teljes emberiséget megtámadta, s amelyből nincsen gyógyulás. A fotóművészet feltalálója a legemberellenesebb művészet feltalálója. Neki köszönhetjük a természet végleges eltorzulását, s az abban létező emberét is, önmaga és a fotós perverz fintorává. Soha fényképen nem láttam még egyetlen természetes, azaz igazi és valódi embert, amint soha igazi és valódi természetet sem. A fényképészet a huszadik század leghatalmasabb szerencsétlensége. A fényképektől mindig mindennél jobban undorodtam.
— Thomas Bernhard: Kioltás: Bomlásregény, ford. Hajós Gabriella, Kalligram, Pozsony 2005, 23-24. o.