ex Ponto

Az újév elején körülnézve lehangolóan és tulajdonképpen meglepően érkezik a felismerés, hogy Magyarországon nem létezik fotóművészettel foglalkozó hírportál, sem weblog.

Csak a mienk.

Bár az ex Ponto a hiány igazi pótlására természetesen alkalmatlan, tartalmát e felismerés — és az eltelt több mint másfél év anyaggyűjtése — folytán a naplóformánál áttekinthetőbben is megpróbáltam összeszedni.

Ezért jött létre jobbra a fénykép című új menü, ahonnan a bejegyzésekben szereplő külföldi és magyar fotóművészek névsora szerint lehet tájékozódni. A gondolatok oldalra pedig a fényképről szóló általánosabb vagy épp alkalmi jegyzeteimet gyűjtöttem össze.

A névsorokban sok nagy név nem szerepel, és közülük több nem is fog…

Aki nem látja a lényeget, nem tud válogatni. A válogatás képességének és vele az értéktudatnak gyengülésére vezethető vissza a műalkotások megőrzés-technikáinak tökéletesedése és hellenisztikus burjánzása, ami a kulturális tér soha nem látott mértékű telítődésével jár együtt. [...] Ha elidegenedésünk következményeként már nem tudjuk, hová tartozunk, akkor azt sem tudhatjuk, hogy mi az, ami hozzánk tartozik. A mai műalkotások többségének nincsen sorsa, nincsen élettörténete, nincsen hatása. Történetük egybeesik archiválásuk aktusával [...].

— Dolinszky Miklós: Feltárás valós időben: Ezredvégi monológok (Tillmann J. A.: Merőleges elmozdulások [Utak a mai művészetben]; Levelek tengere [Avagy a távlat távolra váltása]), Pannonhalmi Szemle 2005 XIII/3, 131. ( 130-133.) o.

Kétezernyolc január elsején.

nagyobb méret

A Manréza oldalán megjelent ottani kiállításom (ld. még itt) dokumentációja, beleértve a megnyitó teljes videofelvételét (.wmv, 76,2 MB).

Nemrég lezárult Németországban a Marianne Brandt pályázat kiállítása, melyen az én pályaműveim is szerepeltek. A győzteseket itt lehet megnézni. A postával ma érkezett, ritka ízléses kiállítású katalógusból még jobban kiderül, hogy – fotó kategóriában biztosan, de talán nem csak abban – jórészt tényleg színvonalas élvonal jött össze, sok gyönyörű fényképpel, híven a legjobb Bauhaus-hagyományokhoz. Sajnos nem jutottam ki a helyszínre, hogy élőben lássam a tárlatot.

Suttogás #3 (2007)
VI. ház

Első egyéni kiállításom lezárulta után felkerültek a weboldalamra az ott szerepelt új fényképek, két sorozatban, VI. ház és VII. ház címen. (Mindkét széria bővülni fog még.) Ezeken kívül Az ihlet természete (the nature of inspiration) hét darabja volt látható Dobogókőn.

Vakablak #7 (2007)
VII. ház

Holnapután kezdődik Belül című Tamással közös fotókiállításunk pannonhalmi vendégszereplése.

meghívó nagyobb méretben

előzmények
2007 január 28 Meghívó: Belül
2006 szeptember 14 Műhely: house I + IV + kiállítás

Ghislain Lafont Milyennek képzeljük el a katolikus egyházat? címmel a Bencés Kiadónál frissen megjelent könyvének a borítóján ez a fényképem látható:

Korszak (2003)
nagyobb méretben

Október hatodikán 15 órakor Vakablak címmel fotókiállításom nyílik Dobogókőn, a Manrézában.

meghívó nagyobb méretben

Az anyag a weboldalamon látható The nature of inspiration (Az ihlet természete) sorozatból, valamint két ott még nem látható új szériából fog állni. Ezek egyike az ország egyik legnagyszerűbb épületében, a másik pedig az egyik leggyönyörűbb térben készült, ahol valaha jártam. Többé azonban már soha: a minap lerombolta a barbarizmus.

Surányi Mihály, a Nessim Galéria vezetője elfogadta kérésemet, hogy megnyitó beszédet mondjon a kiállításon.

(more…)

Walker Blackwell weboldalának Artists & more listáját böngészve látom, hogy jelen blog is szerepel rajta. Kösz.

Egy beszámoló a Dunaújvárosi Fotóbiennáléról az “alternatív” gyűjtőnév alá sorolta a munkáimat. A kategória nem túl értelmes, miután azon alkotókat sorolja ide a(z ugyane csoportban egyébként remek anyagot kiállított) szerző, Sárközi Péter, akik “a hagyományostól eltérő téma, illetve formavilággal igyekeznek egyéni kifejezésmódjukat megtalálni.” Ez tévedés, kivéve persze, ha bizonyos rossz fotográfiai beidegződésekre vonatkoztatjuk a “hagyományost”. A cikk végén még nyitott kérdés viszont azóta már választ kapott: a zsűri szerint a magánfotó trendje vitte el a pálmát, s ezzel máris egy valóban kínos és káros újhagyománynál vagyunk.

Valamikor a biennále megnyitója után váltottam pár szót Zólyom Franciskával, a központi helyszínt adó Kortárs Művészeti Intézet vezetőjével. Ő az “ilyen bauhaus-os dolgok” címszóval intézte el azokat a munkákat, amelyek között Sárközi és az én képeim is szerepeltek. Ez szintén eléggé kínos. Ám maga a címke korántsem, sőt ellenkezőleg, elvégre egy valódi aranyfedezettel rendelkező hagyományra utal. Ezért is jó, hogy egy ezt felvállaló kiállításon szerepelek legközelebb.

Kiegészítés (2007 december 7.)
További recenziók a Dunaújvárosi Fotóbiennáléról.
Pfisztner Gábor: Önkifejezés: Dunaújvárosi Fotóbiennálé, Balkon 2007/7-8
Somogyi Zsófia: Kétévente, veletek(?), ugyanitt… Az első Dunaújvárosi Fotóbiennále, Fotóművészet 2007/3, 62-69. o.

Fotó kategóriában bejutottam a Marianne Brandt pályázat kiállítására és katalógusába. A verseny rokonszenvesen hangzó témája, miként 2001-ben és 2004-ben is, A funkcionális költészete volt. Helyszíne pedig Chemnitz, a névadó Bauhaus-os művésznő szülővárosa, melyet a volt NDK-s munkásosztály uralma alatt Karl-Marx-Stadt-nak hívtak.

Ezzel az öt fényképből álló sorozattal pályáztam.
nagyobb méretben

A nyertesekre és a különdíjazottakra majd a szeptember 30-i díjkiosztón derül fény; ekkor nyílik meg a kiállítás is a Szász Ipari Múzeumban.

Három nap múlva, pénteken délelőtt vetítettképes előadást tartok az Építész Mester Egylet Mesteriskoláján A végtelenségig nézni: Sűrű fényképészet címmel. Tamás hívott meg, és Getto Tamás lesz a moderátor.

A fő kérdés természetesen az, hogy milyen ismérvek alapján veszek fel alkotókat és fényképeket az anyagba. Elsőre könnyebb megmondani, mi alapján nem.

A válogatás elve nem technikai, nem művészettörténeti, nem fotótörténeti, nem elméleti, nem ismeretterjesztő. Nem is igazán tematikai, bár itt már van egy szűkítés: részben a merítés, részben a gondolatok érettsége nem tart ott, hogy emberábrázolás szerepelhessen. Erősebb szűrő, hogy nem jelenhetnek meg azok a rendkívül elterjedt fotográfiai megközelítések, amelyek a várost, a civilizáció központi jelképét antropológiai tünetként, a természetet dekorációként vagy kuriózumként, az embert pedig szociológiai vagy szociográfiai lényként kezelik; amelyek a képalkotás közegét a médiaprojekcióban, motivációját az önkifejezésben, lényegét a pillanatban vélik felfedezni; és amelyek művészetként adják el az alkalmazott mesterséget. Továbbá kizártak azok a felvételek, amelyek érzéketlenek vagy tudatlanok a kép architektúrájával és anyagiságával (részben ezt értem egyébként “sűrűségen”) kapcsolatban.

E kritikai szempontok ellenére az összeállított fényképanyag nem alkot — legalábbis az említett intézményes tudományágak terminológiájával — megnevezhető irányzatot. Alkotóik színképe pedig tágabb lesz az illendőnél, éppúgy lesz köztük csillagászati árfolyamú kanonikus kortárs és klasszikus, mint vasárnapi magánművész. Ám remélhetőleg így is kiviláglik majd az egészből a remekművek és gyönyörű látomások talán nem is annyira láthatatlan szálakkal összekapcsolódó, és kultúránkban mélyen alulképviselt, ennek ellenére folyamatosan gyarapodó vonulata.

Vezérfonalként így inkább egy művészi és ennélfogva önkényes ismérv szolgál. A címmel ugyanis André Kertész egy megjegyzésére utalok, aki 1912. június 24-én azt írta naplójában a kontaktkópiával készült fényképről, hogy “parányi kép, de éles”, melyet az ember “végtelenül sokáig képes bámulni”. Az expozíciót tehát a fényképpel töltött időtől az idővel telített fényképen át a fénnyel teljes képidőig terjedő spirituális természetű gondolati tér alkotja.

Ezt nevezhetnénk a fényképészet önálló terrénumának, különleges sajátságának.

Előadásom anyaga nem kis részben e blog tükre is lesz, melynek alig több mint egy éve alatt 139 bejegyzés született fénykép hívószó alatt, és ahol lényegében ugyanezen elvek szerint folyik a naplózó szemlézés.

(A Mesteriskoláról: élő weboldala nincs, egy régebbi itt látható. Info még itt. Ez egy semmilyen akkreditációval nem rendelkező, hallgatóitól és oktatóinak pénzt nem kérő és juttató, pályázatokból önfenntartó elitképzés, mely magas értékkel rendelkezik építész körökben.)

Enikő következő kiállítása május 5-én, szombaton nyílik meg a Virányosi Közösségi Ház Jókai Klubjában. Részletek a meghívón:

nagyobb méretben

A tárlat címe, Caput mortuum, mely azt jelenti, ‘halálfej’, egy színnek a neve, mely kedves az alkotónak. Aki egyébként engem kért meg, hogy megnyitó beszédet mondjak bemutatásra kerülő olaj- és akvarellfestményeiről.

Mint előrejeleztem, íme a jövő szombaton megnyíló Dunaújvárosi Fotóbiennále meghívója (PDF, 188 KB) és részletes programja (PDF, 792 KB).

Ennek keretében részemről hét nagyméretű és egy csomó kisebb fényképet lehet majd megtekinteni az Intercisa Múzeumban (Városháza tér 4.).

Mellesleg ugyanitt látható május 31-ig az Industria gyermekei: Fényképkiállítás a hazai ipar (egykori) fellegvárairól című tárlat, ami elég érdekesnek tűnik. Sőt még egy porcelángyűjtemény is épp csak másnapig, április 29-ig.

Kedvenc országunkban, ahol a “munka” szót a “projekt” helyettesíti, amin pedig nem ritkán spekuláció, trükk, kiskapu, pénzátfolyatás és -mosás értendő; kedvenc országunkban, ahol aktív vagy legalábbis nosztalgikus amnézia övezi azt az önkényuralmat, amelyet a munkásosztály nevében gyakoroltak, e diktatúrát, mely legfőbb reflexszé fejlesztette az amnéziát; nos, kedvenc országunkban a munka meglehetősen értelmetlen és anakronisztikus ünnepének nevezett május elseje köré szervezett “hosszú hétvégén” végül is nem a legrosszabb ötlet éppen Dunaújváros felé venni az irányt.

2007. április 28-tól május 31-ig rendezik meg az első Dunaújvárosi Fotográfiai Biennalét, melynek célja “a magyarországi fotográfia 35 év alatti alkotóinak” bemutatása több mint tíz helyszínen, mindenféle programokkal (előadások, vetítések, portfolio-konzultációk, szakmai fórumok), díjosztással, katalógussal.

Szervezők: a Fotografus.hu — Alapítvány a Magyar Fotográfiáért és a Kortárs Művészeti Intézet.

A részvételre kiírt pályázat eredményeként én is a kiállítók leszek. Hány képpel és melyekkel, még nem eldöntött. Részletek tehát később.

Tisztázódtak korábban beharangozott kiállításunk részletei, mely Belül: Fényképek a bicskei Eocén-program félbehagyott épületeiről címmel fog megnyílni február 13-án 18 órakor. Az alcímben említett városban, ahol a fotók készültek.

meghívó nagyobb méretben

Móser Zoltán fog megnyitót mondani.

Az anyaghoz közös és külön-külön személyes bevezetőt fogunk mellékelni; az előbbiben ezt írjuk:

(more…)