ex Ponto

Az 1940-es években semmilyen környezetvédelmi törvény nem óvta Dél-Illinois-t a szénbányászoktól, akik letarolták az erdőket, felásták a földet és a teljes tájat megváltoztatták, tekintet nélkül a vizeket, a levegőt vagy az életet érő hatásokra. A Törvény előtti pusztaföldek panorámaképei ezekre a történelmi nyíltszíni bányavidékekre és a hátramaradt hegekre fókuszálnak.

– írja gyönyörű sorozatáról Jonathan Long.

Jonathan Long: Orange and Black Cracks
Pre-Law Wastelands: Abandoned Mine Lands of Southern Illinois
nagyobb méretben

Így állította ki, felvételéhez pedig speciális készüléket használt, mellyel 6×50 cm-es negatívokat fényképezett.

Már csak pár óráig látható Pécsett a Természet és Technika: Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923 című kiállítás. Nemcsak azért egyedülálló tárlat ez, ahogyan bemutatja Moholy-Nagy László indulását és útját a bámulatosan gyors beérés kezdetéig. Nemcsak azért, mert egyszersmind a magyar konstruktivizmus megszületését szemlélteti. Hanem azért is, mert több mint 30 éve ez a művész első nagyobb múzeumi kiállítása Magyarországon. Az előző 1975-ben volt a Magyar Nemzeti Galériában!

Arról van szó, akinek a neve Bartóké mellett a legismertebb XX. századi magyar művésznév a művelt nyugat-európai és amerikai közönség előtt.

Arról van szó, akinek a nevét úgy vette fel a korábban Iparművészeti Egyetemként, ma MOME-ként ismert intézmény, hogy – minden blabla ellenére – az általa és iskolája képviselt gondolkodásmódnak fittyet hányva párosítja az értékes hagyományok megvetését a talmi újdonságok imádatával.

Plakát itt (.pdf, 256 KB), egy cikk a tárlatról ott.

A kiállítás katalógusa, melyet kurátora, Botár Olivér írt, csillogó album helyett igényes monográfiát ígér a témáról. Az egyik előszó szerzője, Méhes Márton, a Pécs 2010 program időközben lemondott igazgatója itt is bejelenti, hogy Európa leendő kulturális fővárosa komoly Bauhaus-kiállításra készül. Egyelőre marad a remény, hogy a folyamatos botránysorozattal kísért felvezető közepette nem sikkad el ez a szándék. (1)

Moholy-Nagyhoz hasonlóan elhanyagolt érték sok van ebben az országban. Ilyen például a konyhaművészet. E mulasztás pótlását Pécsett a Susogó vállalta, ahova szintén volt szerencsénk betérni. Egy részletes élménybeszámoló róla itt, illetve:

Ott van Pécsen a Susogó. A konyhafőnök, egy komlói fiatalember úgy döntött, szakács lesz, kiment Franciaországba, bekerült egy francia szakácsiskolába, sztázsolt több háromcsillagos étteremben. Most minden évben kijár, tanul. Mi történik? Bemennek az emberek az étterembe, végignézik az étlapot. Elégedetlenek. Hol van itt étel, kérdezik. Nincs mit rendelni. Mit szeretnének? Rántott húst. Szerencsére ezzel együtt a Susogó egyre sikeresebb.

– mondta róla Molnár B. Tamás, alias A bűvös szakács.

Aki lemaradt a Moholy-Nagyról, annak ott van Megyik János kiállítása a Frankenstein Bank galériájában. Bacsó Béla mellékelt esszéje, Reduktív művészet, itt (.pdf, 182 KB). A kiállításról még itt, Megyikről általában itt.

Megyikről korábban:
2006 december 4 Megfontolásokon túli komplex jelek

(1) kiegészítés (április 9)
De bizony, úgy tűnik, elsikkad. “Optimizmusunk ezúttal is túlzó volt. [...] Pécs a jelzett évben – kiállítóterem híján – nem rendezheti meg ezt a kiállítást sem.” – írja Aknai Tamás a kiállítás kapcsán. (A pécsi rémálomról további adalékok ugyanazon Echo-szám A KULTÚRA FŐVÁROSA rovatában.)

kiegészítés (április 30)
A Moholy-Nagy-kiállítás Budapestre is eljön.

Neonmagányban ázó és elmerülő éjjelek a szédült nagyvárosban. Urbánus fényképek ritkán látható költészettel Rut Blees Luxemburgtól itt, ott, amott és emitt. Beszélgetés az alkotóval itt.

Rut Blees Luxemburg: Cockfosters (2007)
Piccadilly’s Peccadilloes

Homokozó sorozat Trevor Traynortól. Nincs játéka, csak árnyéka.

Trevor Traynor: Sandbox4
Sandbox Series

Tegnapelőtt, húsvétvasárnap elhangzott Bach János-passiója.
Szövegkönyve itt, Pilinszky minden lényegeset elmondó esszéje ott.

Ellipszisek: Fajó János kiállítása március 26-ig látható a Kévés Galériában. Alkalom elmélyülésre ebben a különös alakzatban. Részletek a meghívón (.pdf, 28 KB). És alkalom arra, hogy gratuláljunk a művész Kossuth-díjához (egy kép az átvételről itt).

Egy másik konstruktív mesternek nem a műveit, hanem ezúttal a pályatársak munkáiból álló gyűjteményét lehet látni Győrben március 31-ig (vagy április 13-ig?). 50 év nyugat-európai képzőművészet: Konok Tamás magángyűjteménye. Győr, Városi Művészeti Múzeum főépület, Esterházy-palota. (Azért 50 év, mert Konok 1958/59-ben hagyta el Magyarországot.)

Csupa gyönyörű, finom dolog, híven tükrözve Konok habitusát. A derékhadat a Konokhoz hasonló szellemiségben alkotó külföldi művésztársak – nyilván személyes ismerősök, barátok – kisméretű grafikái alkotják. Magyar név is előfordul azért, Hetey Katalintól, aki egyébként Konok felesége és szintén kapott most egy állami kitüntetést, épp Fajóig. S hogy ne legyen túl szigorúan egystílusú a tárlat, belefért például néhány Miró- vagy pazar Adami-grafika. (Nagy kár, hogy katalógus nem készült a kiállításhoz.)

Radnóti Sándor pontos szavai a gyűjtemény világáról itt olvashatók.

Innen öt perc séta vezet A végtelen szalag: Möbiusz-álmok. Möbiusz-koncepciók című csoportos kiállítás helyszínére. Általános érdekesség, plusz kiemelkedő művek Csörgő Attila, Farkas Ádám, Haász Katalin, Marafkó Bence részéről.

Fajóval kapcsolatban korábban:
2006 december 5 Modell indulásra és érkezésre
2006 szeptember 19 Mester-kiállítás újratöltve

Konokról korábban:
2006 április 20 Konok Tamás retrospektív

Fényképezni szigorúan tilos: képmegosztó weboldal tilos helyeken készült felvételekből. Magyar blogutalás.

A hazai neoavantgarde-ban Erdélyi Miklós készített dacos fotót 1974-ben egy olyan tiltótábláról, amelyen egy kihuzatos (!) kamera áthúzott ábrája jelzi, hogy valószínűleg katonai objektum van a láthatáron. (Szilágyi Sándor: Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984, Fotókultúra – Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2007, 330. o. – Erre a könyvre később bővebben visszatérek.)

Stephen Wilkes weboldalán a Fine Art menüpontban, Bethlehem Steel és Ellis Island címmel találni lebilincselő szépségeket.

Stephen Wilkes: Curved corridor (1997)
Ellis Island

Utóbbi sorozat itt is látható, továbbá tévéműsor (30 MB) készült róla, sőt önálló site-ja van. Nem véletlenül.

Részben Wilkes munkája eredményeként a Kongresszus 6 millió dollárt szánt South Island mint “élő rom” megőrzésére. Ugyanezt teszik elegánsan ezek a fényképek.

— Los Angeles Times, Around the Galleries, Friday, February 7, 2003

new york V, new york IV, new york III, new york I. Festői giccshatárig lágyított, elmosott vertikális városlátomások Sabine Wildtől.

Sabine Wild: new york IV sorozatból

Tér és imádság: Az imádság helyei az ezredfordulón a zsidó, keresztény és iszlám vallásban – a korábban Pannonhalmán látható kiállítás a Művészetek Palotájába jön. Megnyitó március 17-én 17 órakor, látható április 20-ig.

Egyébként pedig látogathatóvá válik a budai Sziklakórház elképesztő labirintusa, mely legjobb formáját valószínűleg Térey János A Nibelung-lakóparkjának Krétakör-féle maratoni színielőadásán alakította.

Az érzelmek folyékonyak, de a pillanatok egyszerre egyediek és örökkévalók.

– írja Fehér sorozatáról Maria Luisa Morando, aki megint valami szépségeset alkotott (korábban róla itt).

Maria Luisa Morando: White VI
White, Series 1

Nem sokkal 9/11 után tettem egy sétát a Hyde Parkban, nagyon borús érzelmekkel. Ott jöttem rá, hogy nem akarok többé “részletet”, az állandó “tülekedést” és szüntelen zajt, mely mindünket körülvesz. Abban a pillanatban részlet nélkül akartam fényképezni a világot. [...] Arra kérni a nézőt, hogy tartson szünetet, pihenjen és lélegezzen, teret adva neki. A túlexponálással világom kiszabadul a tolongásból, hogy képes legyen megtapasztalni a pillanatot és így tényleg látni, érezni és kapcsolatba lépni vele. Mintha a nyüzsgést kiiktatva úgy válaszolhatna a műre a tehermentesített néző, mintha hallaná a képet.

— teszi hozzá.

Frédéric Lebain a Librairies és a La Chocolaterie (ezt ld. itt vagy ott is) sorozatokkal tartóztat maradásra, melyeket érdekesen köt össze a borító, a burkolat, a lefedés mozzanata.

Műveit összesítve ld. még errefelé.

Frédéric Lebain: Librairies sorozatból

Frédéric Lebain: Movie camera (2006)
Freddie et la Chocolaterie

Jelenleg Kínában ellentmondásban látják a történelmet mint városi formát: Kína vívmányainak és civilizációs teljesítményeinek bizonyítékaként, de még gyakrabban a városi modernizáció kerékkötőjeként. Ironikus módon Kína mai gazdasági forradalma azt a fizikai történelemrombolást segíti, amit a Kulturális Forradalom idején hirdettek meg. Az eredményül kapott ürességből Kína új városainak alkatrészei a semmiből épülnek fel

— írja Történelem képek (History Images) című nagyszerű, mondhatni hősies sorozatához Sze Tsung Leong.

Sze Tsung Leong: Beizhuanzi II, Siming District, Xiamen (2004)
History Images

Többről van itt szó, mint partikuláris látleletről. Egy beszélgetésből:

reményem szerint tágabb témákat ábrázoltam — például a történelem lerombolását és teremtését; hogy mit jelent egy kultúrának így megsemmisítenie magát fizikailag és történelmileg —, melyek túlmutatnak az egyedi képen.
[...]
Kínában az a paradoxon, hogy míg bizonyos dolgok nagyon sebesen változnak, mások egyáltalán nem. Városainak külleme bár egészen eltérő lehet, a belső hatóerők, melyek e változások mögött vannak, tartósan fennállnak: a társadalom rendszabályozása, a hatalmi hierarchiák, az egyén viszonya a többséghez.
[...]
Történelem és korszerűsödés nem mond ellent egymásnak, de Kínában sajnos többnyire éppen így látják.

A “múlt végképp eltörlésében” tehát kísérteties ismétlés, kiradírozott folytonosság működik, a törlés végső törletlensége.

A közvélekedés ellenére, mely szerint napjaink kínai városai szakítást jelentenek a múlttal, ezek továbbra is megegyeznek három történelmi mintával, melyek meghatározták a városi változást Kínában: a város szövetének nagyarányú lerombolása és lecserélése a császárok vagy dinasztiák változásait meghirdetendő; a lakosok tömeges áttelepítése; és a magas szinten eltervezett városi alakzatok, melyeket a tekintély központosított és megkérdőjelezhetetlen formái tettek lehetővé.

— írja másutt Leong (The Traditions of Chinese Cities). Rövidre fogva A szépség tekintélye (The Authority of Beauty) című esszéjében:

A tekintélyuralmi hagyomány, mely lehetővé tette a kínai városokat egykor meghatározó egyforma felépítést és rendezett mintákat, ugyanaz a hagyomány, mely lehetővé teszi a lerombolásukat.
[...]
Értelmetlen kérdés, hogy ez az új valóság szép-e vagy sem. A jelentősebb kérdés az, vajon kihez tartozik ez a szépség.

Leong művei sok helyen láthatók még, például itt vagy ott (.pdf, 5 MB).

Matthias Schaller a Becher-féle megszállott tipológiafelvétel egyik jellegzetes képviselője. Enteriőrök rogyásig. Vajon hol dől be ez a képvilág? A — részben mindenképpen — elnéző mosoly azonban gyorsan elhűl a Controfacciata, Venezia/Italy sorozat dermesztő és kristályfényű szépsége láttán. Mélyen visszahúzódva, a ritkás levegő magaslatán.

Matthias Schaller: Palazzo Volpi (2005)
Controfacciata, Venezia/Italy (2004—)

A Studio Gursky pedig eine kleine kuriózum a fotós belterj iránt érdeklődőknek. (Andreas Gursky korábban említve itt.)

A mennybe akaródzik mindenkinek, de meghalni, azt senkinek. Reuben Cox sorozata, brrr. A mindent átható irónia ez egyszer bevilágít a saját sötétségébe, és valami illékony közeget talál ott, mely hátborzongató és gyönyörű.

Reuben Cox:
Everybody Wants to go to Heaven but Nobody Wants to Die