ex Ponto

Néma Júlia: kerámia homlokzatdísz és felirat
a veszprémi Életöröm Idősek Otthona épületén

December 1-jén felavatják Júlia homlokzatdíszét és feliratát, melyet korábban már bemutattam itt, a veszprémi Életöröm Idősek Otthona épületén. Ebből az alkalomból önálló kiállítása nyílik a házban, melyet Kádasi Éva keramikusművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Szilikát Tanszékének a vezetője fog megnyitni. Egy sor vadonatúj — a weboldalán még nem szereplő — műve is látható lesz: festmények, reliefek, térplasztikák, fotogramok.

Íme a meghívó: címoldal és beloldal.

15-én, vasárnap este a pillanatnyilag WAX Kiállítóháznak nevezett volt MEO-ban megnyílt az Élő magyar festészet V. című kiállítás, melyen Júlia egy képe is látható.

A Színültig valójában egy képduett egyik darabja, de ide most csak egy fért el. Még két helyszíni teremnézet:

nagyobb méretben

Nyitva október 21-ig. A reprezentatívnak szánt, de finoman szólva vegyes színvonalú tárlat a 2002 óta megrendezett Magyar Festészet Napja része.

Amúgy érdekes lenne tudni, pontosan hogyan fulladhatott le pár éve ez a remek adottságú és egész tűrhetően kialakított jókora galéria, és főleg, hogy mi lesz vele, feléled-e WAX néven vagy akárhogy. A kiállítástól eltekintve belül meglehetősen üresnek, hasznosítatlannak tűnik a hely, a kisebb termek állapota cseppet sem fényes. Az épület kívül sem az: még e megnyitó alkalmára sem kapcsolták be a homlokzat jellegzetes színes kivilágítását.

Egy hónappal ezelőtt, augusztus végén elkészült és helyére került a veszprémi Életöröm Idősek Otthonának homlokzatát díszítő kerámiakompozíció, Júlia legújabb munkája. A murália címe, Terem — főnévi jelentései, mint “terem” és “az én terem” mellett — az alkotás mottójára utal:

Az Úr házában vannak elültetve,
Istenünk csarnokában virágoznak.
Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek,
tele vannak humorral és élettel.

— Zsoltárok könyve 92,14-15

Képsorok: az elemek felhelyezésének folyamata és a kész állapot.

Részletek a műleírásból:

A teljességet jelző kör, az érés idejét kísérő meleg, telített, őszi színek, valamint az egyén és a közösség arányai egy olyan kompozíció elgondolásához vezettek, amelyet az életet továbbadó termések és gyümölcsök együttese (fürt) inspirált.

[...]

Nem erőltet direkt üzenetet, nem ábrázol tárgyat, élőlényt, nem szuggerál meghatározott hangulatot. A kompozíció elemeit láthatatlan szálak, erővonalak kapcsolják össze. Együttest alkotnak, mégis önállóak maradnak. Távolságuk és arányaik lassan, de könnyedén mozgó, szabadon lebegő, de nem teljesen súlytalan rendszert alkotnak. A finoman dinamikus egyensúly sajátos szabályai elég nyitottak maradnak ahhoz, hogy ki-ki a maga módján találja játékosnak vagy jelképesnek a kompozíciót.

Az épületet a Czita Építésziroda tervezte.

Egy idős úriember, bizonyos Prof. Ing. Neumann meglátogatta a jelenleg is tartó gmundeni Keramik Symposium helyszínét. Körülnézett, majd azzal tért vissza, hogy haikut írt minden résztvevő keramikusművész készülőben levő munkáiról. Júlia műveiről ezt a két kis verset hozta:

Gehäuse mit vielen
Quadraten als Wohnort
voll Ur-Transzendenz.

azaz körülbelül:

Foglalat számtalan
négyzettel: mint lakhely,
őstranszcendens-hon.

Illetve:

Im transzendent mystisch
quadratischer Metrik
das Sinnende wohnt.

vagyis nagyjából:

Transzcendens, misztikus
négyzetmértékben él
az elmélkedő.

Új helyszínre talált a Mester és tanítványai kiállítás, mely Budapesten kurtán-furcsán bezárt: november 15-ig Győrben láthatók Fajó János és fiatal követőinek festményei és plasztikái. Biztató, hogy egyes képekre már most van vásárlói érdeklődés.

MTA Regionális Kutatások Központja, Liszt Ferenc u. 10.
Közel a központi Széchenyi térhez.
Nyitva munkanapokon 9-16 óra között.

A kiállítók névsora és egyéb részletek a meghívón olvashatók:

meghívó nagyobb méretben

Megjelent a kortárs magyar üvegművészet reprezentatív, kétnyelvű szemléje: A magyar üvegművészet: alkotók, adatok (Hungarian glass art: Artists, facts) 1945-2005, Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Bp. 2006. Szerkesztette Keszthelyi Ferencné és Wehner Tibor, és Varga Vera áttekintő tanulmánya vezeti be.

A kötetben Júlia is szerepel (271-272. o.).

Szép darab a könyv, jó minőségű, első átlapozásra minden rendben van vele. Rengeteg adat minden alkotóról. Talán túlságosan is erre billent a szerkesztés mérlege, miközben fejenként csak 1 db fotó látható 1 db műről. Hiába tehát az igényes kiállítás, ha a látványos témához képest oly kevés a kép. Ha apróbetűbe sűrítették volna a töméntelen biográfiai meg bibliográfiai adatot, legalább kétszer annyi, legalább fejenként 2 repro, 2 mű szerepelhetne, ami nagyobb célközönségnek tenné vonzóvá a kötetet, míg az adattár-jelleg belterjesebb irányba fordítja. Ettől persze alapkönyv, jó, hogy megjelent.

Rossz hír.

A minap nyílt és ajánlott kiállítás sajnos gyakorlatilag csak a megnyitó napján volt látogatható. A kitűzött és meghívókra került nyitvatartás visszavonva. A jó munkáért gratuláció a “galériának”, mely egyébként sem telefonon, sem e-mailen nem reagál.

Kellemes kis blama az alkotók és műveik rovására azok szemében, akik hiába mentek és mennek el a nem kifejezetten belvár helyszínre, hogy megnézzék. Viszlát máshol másmikor, a képeken elővételezett szebb és jobb világban.

Új fotósorozat: Az ihlet természete.
Tíz darab Faragott képből áll.
A szokásos helyen látható the nature of inspiration címmel.

Faragott kép #10 (2006)
Az ihlet természete

Elsőre mindenképpen etűd, tanulmány jellegű, mert ilyen fényhiányos vagy rejtett fényű, sötéten derengő, tompa kontrasztú, lágy, telítetlen duotone tónusvilágú dolgot még nem csináltam.

A felvételek félkész képalapokat, reliefként megformázott nyers falemezeket mutatnak, melyeket Júlia később olajjal megfestett. Így egyfajta közös és köztes mű jött létre, miközben a fotózás az én ötletem volt. Részben ebből fakad a címadás, de persze olyan összefüggésekre is utal, amelyek minden további magyarázat nélkül adottak a látványban.

Kedden, 15-én kiállítás nyílik Fajó János és a fiatal konkrétok avagy konstruktivisták műveiből Budapesten. Mester és tanítványai, akik az encsi/szerencsi telepen alkotnak együtt harminc éve — meg persze egyébként is, ki-ki mikor és mennyit bír egy többnyire mocskosul kedvezőtlen atmoszférában —, ezúttal a IX. kerület felújított ipari, magyarul loft környezetében lesznek láthatóak. Maga a helyszín is érdekes tehát.

Júlia is kiállít, mégpediglen két új festményt, melyek még nem szerepelnek a weboldalán.

meghívó nagyobb méretben

Irány a Hungária Malomudvar, Light & Loft Galéria, Soroksári út 48. Kábé a Nemzeti Színházzal szemben. Vöröstéglás ipari udvarra be, egyenesen, majd jobbra, aztán balra. Augusztus 15-31-ig 10-18 óra között, szombaton csak du. 2-ig, vasárnap (miért??) és hétfőn zárva.

A kiállítás keretét adó Szimmetria Fesztivál 2006 honlapja és további ismertetése.

Átmeneti zóna címmel nemrég kitűnő bemutatás jelent meg Júlia Rudas fürdőbe épített kerámiabútorairól a Magyar Építőművészet legújabb számában. Haba Péter rendkívül érzékeny és értő elemzése talán az eddigi legértékesebb publikáció erről a rendszerről. Ez azért is fontos, mert a nagyon szűk szakmai elismeréseken kívül — finoman szólva — nem problémátlan az egyébként Magyar Formatervezési Díjat nyert munka marketingje. Kiemelek néhány részletet.

A kerámiaművészet e speciális [ti. építészeti] szegmense terén [...] azóta [ti. a XX. század eleje óta Magyarországon] szinte semmi sem történt, csak olyan, egymástól mind térben, mind időben teljesen elszigetelt kísérletekkel találkozunk, melyek a műfaj megújítását, vagy csak puszta feltámasztását célozták. Így lehetséges, hogy az építészeti kerámia hallatán még mindig a száz-százhúsz évvel ezelőtti virágzás emlékei jutnak eszünkbe, s szinte reflex-szerűen azt tartjuk követendő tradíciónak.

Ebből a szempontból is figyelemre méltóak Néma Júlia Rudas-fürdőbeli kerámiabútorai. Ezek ugyanis olyan tervezői szemléletet tükröznek, mely a kerámiához mint anyaghoz kapcsolódó építészeti hagyományokat egészen újszerűen értelmezi [...]: a dekoratív szerep helyett az anyagban rejlő funkcionalitást tárta fel.

— Haba Péter: Átmeneti zóna: A Rudas fürdő kerámiabútorairól, Magyar Építőművészet 2006/2, 16-18. o.

A képekkel teljes cikk itt letölthető (.pdf, 244 KB), rendelkezésre bocsátását köszönjük a szerzőnek és a folyóiratnak. Ugyanott (1. o.) a főszerkesztő, Szegő György előszava szintén elismerő összefoglalót ad:

A Rudas Fürdő rekonstrukciójában Néma Júlia is olyan szellemben teremtett újat, amelyben — természetesen, de eddig kevéssé általános módon — a történeti épített környezet nem kerül zárójelbe vagy másodvonalba, hanem a régi és új részek organikus egységet alkot[nak], az időkülönbség vizuális feszültsége kompozíciós témát kínál.

További személyes öröm, hogy ugyanezen folyóiratszám első cikke Páll Anikó és Czigány Tamás (Czita Építésziroda) egyik legutóbbi munkáját méltatja, egy új élettel megkínált mosonmagyaróvári műemlékházat. Például így:

Jó lenne itt lakni.

Na és az milyen szép, hogy — még mindig ugyanitt — egy Arszenyij Tarkovszkij-vers köszön be, a Paul Klee című modern ekphrasis (Baka István fordítása):

[...]
De nem alkotott a ceruzája
A világról igazolványképet,
[...]
Azt akarta, hogy vonalak, foltok,
Mint a tücskök júliusi éjen,
Érthetően szóljanak, megoldott
Nyelvvel [...]

Végül egy kapcsolódó felfedezés. A Magyar Építőművészet CD-ROM-on kiadott Fotótárának egy része online is elérhető, ahol az 1960-70-es évek hazai építészeti fotóiból található válogatás. A fehérvári Alba Regia Szálló (ép.: Skoda Lajos), a szentesi Alkatrészgyár (ép.: Arnóth Lajos, fotó: Vörösmarty Kálmán), a Borsodi Ércelőkészítő (ép.: Bánszky Tamás, fotó: Horváth László), a budapesti Cementüzem (ép.: Böjthe Tamás) és a dombóvári Kórház (ép.: Köves Emil) felvételei a korszakon messze túlmutatóan gyönyörűek.

Megrendelésre, nászajándékba modern kerámia boroskészletet tervezett és készített Júlia. A házasodók alsó vörös sávba nyomott monogramja személyessé teszi a tárgyakat.

Purista borrajongók furcsállhatják a népi hagyományokat idéző anyagválasztást. Pedig a bort fetisizáló, lemeztelenítő, minden nyelven (szín, illat) mindenáron kifaggatni akaró, kényes és hideg üvegpohárnál annyival melegebb, lágyabb és barátságosabb a kerámia, mint a pálcika a fém evőeszköznél. Kijelölt főszereplőből visszaváltozik benne a bor azzá, ami: barátságos, jóízűen iható egyszerű itallá.

Megnyílt a korábban encsi, jelenleg Szerencsi Művészeti Szabadiskola weboldala, mely idén nyáron pontosan 30. éve vár jelentkezőket. Ma talán ez az egyetlen olyan program Magyarországon, amely tizenéves kortól kezdve örökíti és fejleszti tovább Kassák és Moholy-Nagy hagyományát, mégpedig egyenes ágon, a Kassák-tanítvány Fajó János vezetésével. Nem elsősorban valamilyen konstruktivista stílusra, hanem konstruktív látásmódra nevelve, mely — a Bauhaus-féle horizontális szellemben — bármilyen autonóm vagy alkalmazott alkotásban termékeny. Ezért kínál a művésztelep annyiféle: festő, kerámia, plasztika, fotó, építészet, digitális technika és grafika szekciót.

Ha az évforduló kapcsán megnyílhatna egy komolyabb kiállítás az évek folyamán született művekből, világossá válna, hogy mindmáig alkotnak tizen-huszonéves fiatalok éppúgy, mint az érettebbek, olyan friss és tiszta műveket, amelyek minimum méltóak mind az említett elődökhöz, mind a befutott kortársakhoz, miközben ez a szemlélet méltatlanul alulképviselt a magyar művészeti nyilvánosságban.

Ez azonban ne érdekeljen senkit, hanem jelentkezzen (június 20 a határidő), avagy küldje el a gyerekét, mert sosincs késő.

Néma Júlia: Intonáció (2003)
olaj, fa 50×55 cm

Személyes öröm, hogy Júlia Intonáció (2003) című festménye illusztrálja a website egyik oldalát.

Hófehér matt porcelán reliefekből készült keresztutat állított ki Pannonhalmán Néma Júlia. Sem nem figurális, sem nem absztrakt: Varga Mátyás OSB intuitív megnyitó gondolatai itt olvashatók (.pdf, 48 KB).

Május 5-ig látható. (Később remélhetőleg máshol is.)

meghívó nagyobb méretben