ex Ponto

Rajz, festés, vetítés, tervezés, játék optikával és térrel, és a végén fotográfia: Georges Rousse.

Georges Rousse: Soissons / poudrière (2005)

Rousse kivetíti és szobák soktagú felületeire festi ezeket az ábrákat, majd lefényképezi őket pontosan abból a helyzetből, ahol az illuzionisztikus képek összeállnak. Akár egyetlen milliméter elmozdulás megtörné a derékszögű programot. Rendszerint bontásra ítélt tereket talál a fotózáshoz; a címek ezek földrajzi helyére utalnak (Köln, Torino, Berlin, Fujiyama).
[...]
Ironikus, hogy Rousse lelkiismeretes kézimunkával hoz létre olyan műveket, amelyek sokrétegű illúzióikban eleinte digitálisan módosítottnak tűnnek. Vajon a kortárs fotográfia iránti mai elvárásokkal játszik?
[...]
Rousse legjobb művei, melyek mindenfajta besorolásnak ellenállnak, vad terepek térképeit vetítik az emberi közrehatás leromlott tereire. A feltérképezés, entrópia és idő felvételei

— írja Jason Rosenfeld: Georges Rousse at Robert Mann – New York, Art in America, Nov 2002

Georges Rousse: Arles (2006)

Legjobb beavatkozásai sosem tesznek erőszakot a helyszínen, hanem költői képeket keresnek arra, mit kaphatunk vissza a helytől, milyen ajándékot tartogathat.

Des formes géométriques
A travers le miroir
A travers le mur
Lumière
Couleur
Dessin
Construction/déconstruction
Blanc/noir
Tableau
Paysage
Lieux

Egy hazai utalás. Művei láthatók még itt, ott, amott, emitt, amott és amottan; továbbá itt, ott és amott.

Egy teljes folyamat dokumentációja: Bending Space: Georges Rousse and the Durham Project. További info itt és ott.

Az emberi szem, zár nélkül, lényegében egy hosszú exponálású ['kitettségű'] kamera. — H. S.

Nemsokára irány Salzburg, ahol a Museum der Moderne falain — a FotoMozaik szerint minden eddiginél teljesebb — gyűjteményes kiállítás látható Hiroshi Sugimoto fényképeiből, június 15-ig.

Az idén 60 éves Sugimotóról, aki részben Japánban, részben az USA-ban él és alkot, már most elmondható, hogy a legnagyobb fotóművészek egyike. Természetesen nem azért, mert a legdrágábbak egyike is — néha helyére kerül az érték.

Hanem a fénykép két alapvetületét — az időt és a fényt — páratlan tisztasággal és fenséggel átvilágító munkássága miatt, mely a művészet konceptuális és kézműves karaktereit szintetizálja.

Művészet és tudomány eredete közös, miként a vallásé is. — H. S.

Átfogó áttekintés elsősorban a weboldalán és itt. Érdekesebb blogbejegyzések: egy, kettő. Egy pályakép.

Kulturális kereszthatások: Japánban nyugatias, részben keresztény neveltetés, majd katolikus egyetem, mely azonban marxista oktatók, értelmiségiek gyűjtőhelye volt. Japán kulturális gyökerei viszont már Amerikában élve tudatosodtak Sugimotóban.

További linkajánlat alább, teljesség és rendszer nélkül.

Beszélgetések vele: egy, kettő, három.
Egy csomagban sok interjú, videók, képriport, galériák itt.

Hiroshi Sugimoto: Avalon Theater, Catalina Island (1993)
Theaters (1975-2001)

Színházak (Theaters, 1975-2001) itt és ott, könyv formában amott. Ehhez Hans Belting alapvető esszéje, The theatre of illusion, itt olvasható.

Árnyékok dicsérete (In Praise of Shadows, 1998) könyvecskéje. Ezt dolgozza tovább egyik legújabb sorozata, Az árnyék színei (Colors of Shadow, 2004-2005), ld. itt, ott és amott.

Tengerképek (Seascapes, 1980-2002), itt is.

Építészet (Architecture, 1997-2002) és Joe.

Kedves Sugimoto, zord és mégis annyira bizonytalan épületei oly csodálatosan mutatják, milyen tehetetlenek vagyunk a mulandósággal szembesülve. “Miért ne higgyünk Istenben?”, írja Akutagawa Ryunosuke japán író Fogaskerekek [1927] című novellájában. “Ha hiszel az árnyékban, nem értem, hogyhogy ne hihetnél a fényben is.” Képeivel, kedves Sugimoto, talán válaszra talált.

— írta előbbihez Francesco Bonami kurátor, a 2003-as Velencei Biennale igazgatója.

Fogalmi formák (Conceptual Forms, 2004), ld még itt, ott vagy amott:

Tudtam, hogy Man Ray már fotózta ezeket, hát… hátha megcsinálom jobban [nevet]. — H. S.

A történelem története (History of History), összeállítás itt.

Albumainak listája.

Még több link Sugimoto munkásságához itt és ott.

korábban itt a blogon:
2006 november 8 Amanda Means fényforrása
2006 október 19 Könyvekre várva
2006 június 19 Képpont-visszaszámlálás
2006 május 30 Üveglépcső

Meghívó és jelentkezési lap a júliusban 32. alkalommal megrendezett nyári művészeti szabadiskolába, alkotótáborba.

nagy méretben: .pdf vagy .jpg formátumban

Háttér a korábbi bejegyzésekben:
2007 augusztus 12 Szerencs 2007 kiállítás
2007 április 29 Szerencs 2007
2006 december 5 Modell indulásra és érkezésre
2006 szeptember 19 Mester-kiállítás újratöltve
2006 augusztus 21 A 30. kiállítás
2006 augusztus 10 Konkrétan jön: Szimmetria kiállítás
2006 május 12 Szerencsi Művészeti Szabadiskola: idén harmincadik éve

És szólok: ki adja nekem vadgalamb szárnyait?
Elrepülnék és nyugvásom lenne.
Lám, elmennék kóborolva, és a sivatagban éjszakáznék. Szelah.*
Sietnék, messze kitérve a vad lelkülettől, messze a vihartól.
Nyeld el őket, Adonai, oszd meg nyelvüket!
Igen, láttam az erőszakot és az ütközetet a városban.
Nappalról éjjelre keringenek sáncain;
csalás és gyötrelem kebelén.

— Zsoltárok ['Dicséretek'] 55,7-11

* Szelah “szünet”? A rabbik számára ez a szó a paradicsomi öröm örökkévalóságát idézi.
(Chouraqui jegyzete a Zsoltárok 3,3-hoz)

Carlos Albalá: 09_Periferia #9
Periferia / Outskirts (2006-2007)

Kivonulva a város sáncain túl, sűrű ködben végződik vagy kezdődik az út Carlos Albalá fényképein. A sivatag bizonytalan küszöbe a pusztaság, a város erőszakos perifériája által lepusztított természet. Itt, a feltúrt, széthordott és letiport föld felett, a por- és párafelhőben válik válik el – egymásnak láthatatlanul – kétféle lelkület.

Művei még itt, egy csoportos programja a Roscoe Project.

Ez a webnapló 2006 áprilisban indult, s egy-két hónap alatt eldőlt, hogy szinte kizárólag fényképszemlével fog foglalkozni. Szinte kizárólag pozitív hangvételben, mert a pozitív rezgéseknek nagy szükségük van az erősítésre.

Képek azonban több mint két év elteltével, ebben a hónapban jelentek meg először a bejegyzésekben. Kedveltem ezt az ellentmondást: csak szöveggel mutatni fotókat, belinkelni művészeket.

Mégis illusztratívra váltottam nemrég. Talán kell ennyi megújulás. 350+ bejegyzés után, melyből közel 300 kép, és közel 260 fénykép témájú.

A képek beillesztése visszamenőleg is folyik. Nem kis feladat, ezért új bejegyzések ritkábban születnek egy ideig. Nem sietünk sehova, téma meg szerencsére van, évekre előre.

Hazai kontextusunk nagyjából változatlan, bár érintőlegesen rokon témájú blogok, weboldalak azért vannak már.

Archaltfotokonzerv. “Történeti és/vagy alternativ fototechnikák, fotokonzerválás és minden ami ezzel kapcsolatos: hírek, események, kiállítások, tanfolyamok, mittudomén.”
Fotó. “Fotósok a fotoz.blogter.hu-n, érdekes fotók, különféle pályázatok.” Vegyes felvágott László János légifotóstól.
fotókritika. “Értelmezések, kritikák fotográfiai témákról”, Cséka György esztétától. Mindössze 6 bejegyzés, a legutóbbi majdnem 3 hónapos.
Fotókultúra. Szilágyi Sándor fotótörténész dokumentumtára, melyre később alighanem visszatérünk.
FotoTV. “Fotós élet képben és hangban”. Videós kezdeményezés, vannak érdekes dolgok.
Nagylátószög. “Egy fotós blogja sokmindenről. Egyenlőre a fotótörténet dominál, mert szomorúan kellett tapasztalnom, hogy magyar nyelven alig lehet információt találni az interneten.” Az utolsó bejegyzés több mint 3 hónapos.
Záridő FotóGaléria. Az ArnolfiniBlog szekciója.

hajónapló (július 11)
Kész a korábbi fénykép témájú bejegyzések visszamenőleges illusztrálása.

Charity Vargas gyönyörű művészetéből emeljük ki a The Presidio at Night sorozatot (itt is). Nincs a fényképeken semmi különös, és éppen ez a lényeg. Az egyensúly, ami nem látszik, nem akar látszani, mert a tekintetben van, ahol éberség lakik.

Charity Vargas: Full Moon, Coast Headquarters (2006)
(Building No. 1201
1912 Coast Artillery Headquarters
2008 Awaiting Restoration)
The Presidio at Night

Az erdők és a katonai ipari építészet nekem itt nem ütik egymást. Ellenkezőleg, a természet elemében van a sok éven át sokféle használatra módosított szerkezetek mentén. Némelyik üresen várakozik a szennyezett telkeken, s mégis egyfajta hajthatatlanság járja át a tájat és ezeket az épületeket. A megszelídített vadság érzése jár körbe városunk titkos kertjében, állandó változásban, nyugodtan, reménykedve és folytatólag.

– írja ezekről a fényképeiről.

Vargas blogja itt olvasgatható (egyszerűbb kiadása ott).

A Nessimben Kerekes Gábor és Drégely Imre 2x(NEW YORK) című kiállítása látható június 6-ig. Kerekes kvartettekből álló művein az a tűéles, de a lágyságnak is szót adó rajzolat köszön vissza, melyet a hetvenes-nyolcvanas évek remekművein tökélyre fejlesztett. Ezeken a négyes képegyütteseken azonban nem a színhely, hanem az idő kerül előtérbe. A pillanat, melynek látványosan nincs elkapnivaló tartalma, de amelyet mégis újra meg újra körüljár – feloszt, tagol, kiüresít és megújít – négy lépésben négy felvétel. Eloszlik a fotóspillanat mítosza, s az általa degradált idő pontosabban feltárt és finomabban rezgő teret kap ebben az összeszedettségben.

Kerekes Gábor: N. Y. Papír zacskó (1998)

Nem messze innen, a Vintage-ben holnap, 16-án zár az a Moholy-Nagy tárlat, melyen elsősorban az arcai tűnnek elő annak, aki például ezt alkotta (szintén látható a galériában, új nagyításban, mint minden darab):

Moholy-Nagy László: Laci és Lucia (1925-1928)

Jobban kedvelem egy belső látvány meghittségét: a sivatag, mely egyszerre alibi és szabadító, kitüntetett hely az önmegismeréshez.
A sivatagra méltónak kell lenni, mondják a tuaregek [...].
A távoli helyek mindezen architektúrái nem akarnak anekdotikusak, egzotikusak vagy bemutatók lenni. Ellenkezőleg, archetipikus formáik lehetővé teszik, hogy tulajdon vágyunk szerint építsük újra az időt és a teret, és egy belső táj egyenértékét helyezzük a fotográfiai valóság fölé.

– írja bevezetőül lélegzetelállító fényképeihez Thierry Urbain. Művei még itt és ott; magyar utalások amott és emitt.

Thierry Urbain: Terrasse Ouest (Nyugati terasz) (1992)
Babylon: the Courts

Az élet gazdag titkai és ajándéka Rita Maas csendéletein.

rend, egyensúly és békesség. Képeimet meditációs térnek szánom, játékos mezőnek, ahol a szem körülnézhet és körbetáncolhat.

– mondja.

Rita Maas: Untitled 04.08
Erasures (2004-2006)

Ha már legutóbb kolostori fotók kerültek szemlére: a szokásos helyen látható új, Regula című sorozatom.

cor (2007-2008)

Oly módon összerakott képeket tartalmaz, ahogyan eddig nem dolgoztam. Közülük kilenc szerepelt két hónapja a Szabályok című kiállításomon.

(more…)

A spanyol Oseira monostor ciszterci szerzetese, Luis testvér mondta nekem, hogy a dolgokat szimmetrikusan elrendezni annyi, mint megszentelni. [...] amit a szerzetesnek szentnek, a művész esetleg szépnek, azt a tudós alapvetőnek nevezi.

– írja Paul Preece elsősorban azokról a fényképeiről, amelyeket mintha kolostorok kerengőinek sarkából, 90 fokban, két folyósórészt átfogva készített volna. Készített.

Paul Preece: The Sacred Heart
Claustro de los Pinŕculos, Oseira Monastery (Cistercian)
Galicia, Spain
May 2007

Az emberek nem észlelik a művészetet, csak annak értéktöbbletét – művészet mint fotók, mint JPEG-ek.

– mondja Richard Serra. Monumentális minimalizmusa egy gyönyörű csarnokban látható most Párizsban.

Richard Serra szobrai Párizsban
Photo: Valerio Mezzanotti for The New York Times
több kép itt

A mooncruise legújabb kiadásában érdemes megnézni Rodrigo Erades elmosódó útipanorámáit és különösen Maximilian Haidacher éber, érzékeny városi atmoszféráit (itt is).

Maximilian Haidacher: Block

Rodrigo Erades fényképe
Panoramas

a szerkezet és forma fölött a csomagolás uralkodik. De az az érzésem, hogy a tudományok bizonyos területén és a művészeteknek nevezett emberi tevékenységek nagy részében sincs ez másként: ott állunk a fal előtt, és vége.

[...]

mikor elérkezett az idő, hogy mindent meg lehet csinálni, akkor már semmit sem csinálnak. [...] Noha a komolyabb, külső számítógéppel támogatott nagy szintetizátorokkal és mintavevőkkel valóban egy gyökeresen új hangzásvilágot lehetne kiépíteni, valamilyen oknál fogva az elmúlt 10-15 évben mégsem hoztak létre ilyet. A világ összes hangszerének a hangképe rögzíthető és újraszintetizálható: íme egy hatalmas raktár, de új hangok világa nem született meg. [...] Ma miért nincsenek szavaink a halál előtti ötödik szívdobbanásra? Nincsenek szavaink, ahogy zenéink sincsenek. Nincs kultúránk, ezért elakad a szavunk. S mivel ez mind nincs, ezért nincs új nyelv sem. Csak a régiek vannak, mert ezt valamikor, a más kultúrák már megcsinálták.

[...]

Visszatérve a gótikára és a régi indiai zenére: ebben az a gyönyörű, hogy minden centimétere kifejezhető egy racionális elemmel, csak az egésze irracionális.

– egy beszélgetésből Hortobágyi Lászlóval. Aki mellesleg zseniális, és a weboldaláról szinte minden lemeze szabadon letölthető…