ex Ponto

Ha már legutóbb kolostori fotók kerültek szemlére: a szokásos helyen látható új, Regula című sorozatom.

cor (2007-2008)

Oly módon összerakott képeket tartalmaz, ahogyan eddig nem dolgoztam. Közülük kilenc szerepelt két hónapja a Szabályok című kiállításomon.

A teljes anyag 39 darabból áll. Mindegyiket ugyanaz a 13 db fénykép alkotja. 2007 utolsó napján készültek Garamszentbenedek volt bencés kolostorának kerengőudvarán. Szokástól eltérően digitális géppel, mert csak az volt kéznél. Az egész épületegyüttes zárva volt, sehol egy árva lélek. Csak a szürreális fagy szilveszter – egyébként hazug – ünnepén. Az udvar egyik falán pedig valami érthetetlen szeszéllyel, minden rend nélküli színes táblákkal kirakott jókora boltíves ablakok.

Sok erős motívum sűrűsödött itt, melyeknek feldolgozása összekapcsolódott valamivel, ami régebb óta, más irányból várt ugyanerre. A bencés hagyomány.

A rend “alkotmánya”, Szent Benedek Regulája a nyugati szerzetesség alapszövege. Ennek olvasása lassan spontán felfedezett párhuzamba került a fényképek összeállítgatásával. A kiindulópont, hogy épp 13 felvétel variálódik a kompozíciókban, áttetsző számjelkép: a Regulában megformált emberi közösség mintaképére utal (12 apostol + Krisztus).

Rendkívüli szöveg a Regula. Túldolgozottnak, egyszersmind azonban szeszélyesen szerkesztetlennek tűnik. Agyonbeszél apróságokat, fontosabb dolgokról mintha hallgatna. Szövete rendkívül összetartó, ugyanakkor szinte teljes egésze intertextus, idézet- és utalásgyűjtemény. Egyszerre eredeti és szintetikus. Végletes szigor és spontán nyitottság, jól átgondolt parancs és felelősséggel felszerelkezett szabadság különös arányokban vetül egymásra. Az, hogy tartalomjegyzéke van, a magyar kiadás (20. o.) kommentárja szerint “talán legrégibb példa a könyv történetében.”

Két dimenzió, két szerkezet és ezek viszonya különösen lényeges.

Az egyik a szerzetesi közösség felépítése és elrendezése. Itt is egyidejűen hatnak hierarchikus és – jobb szó híján – horizontális, sőt inverziós elvek. (Előbbi fő letéteményese az apát figurája, utóbbira példa az ifjabbak véleményének felértékelése.)

A másik a közösséget alapító szöveg fogalmi rendszere. Metaforák, bibliai szimbólumok, teológiai fogalomkezdemények, etikai és gyakorlati életviteli sarokpontok meglepően rugalmas és népes, de nem középpont nélküli hálózata. (Pontosan közvetíti ezt a sajátságot az említett magyar kiadás kísérőtanulmánya.)

Mintha Benedek eljátszana a lehetőséggel, hogy egyik szerveződést a másikkal modellezze és viszont; ugyanakkor nem foglalkozna e lehetőség valóra váltásával – ennél ugyanis fontosabb dolgai vannak –, de szabadon meghagyná és megtartaná annak, ami: ihletett és ihlető ötletnek.

Ami a közösség dimenzióját illeti, a Regula egy olyan eredeti és páratlan modellnek adott meghatározó formát, amely elfelejtett lehetőségként él ma. Nem mintha átültethető lenne a modern társadalomra, ám a monostor fala és kapuja felettébb érdekes anyagból készül. Lezár és bezár, de ami igazán fontos, azt mindkét irányban képes átengedni. A minimum egyfajta korrekciós szerep, s már ez sem kevés. A benedeki közösségszervezés ugyanis a nem valami nagy bőségben rendelkezésre álló alternatívák egyike arra az egyoldalúságra, mely kizárólag a jogokra építi a civilizációt, miközben kínnal és perverzül bánik ezek létfontosságú kiegészítőivel, a kötelességekkel és a tilalmakkal – miként erre Joseph Ratzinger, a jelenlegi pápa felhívta a figyelmet:

Az emberi jogok csak annak az előfeltevésnek az alapján érthetők, hogy az ember mint ember, tehát pusztán az emberi nemhez tartozása révén alanya a jognak, hogy tehát a léte önmagában értékeket és normákat hordoz, melyeket nem kitalálni kell, hanem megtalálni. Napjainkban talán arra volna szükség, hogy az emberi jogok tanát kiegészítsük, összekapcsoljuk az emberi kötelességekről és az ember korlátairól szóló tanokkal [...]. Keresztény szempontból a teremtésről és a Teremtőről volna szó.

– A szabadelvű állam politika előtti morális alapjai: Jürgen Habermas és Joseph Ratzinger eszmecseréje a müncheni Katolikus Akadémián 2004. január 19-én, ford. Horváth Károly, Holmi 2005/11 (pdf, 752 KB), 1405. o.

A teremtésről, ami a szerzetesi lelkiség egyik alapeleme (ld. Anselm Grün – Alois Seuferling: Egységben a teremtett világgal, ford. Nyiredy Maurus, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2007).

Így körvonalazódott a 13 önmagában nem megálló felvétel – nem lezárható – kontextusa, mely sokféle kompozícióba rendezi őket. Ezek megkomponálásához és variálásához néhány szigorú technikai szabály (”regula”) adta a szintaxist. A sorozatot létrehozó módszer ilyenformán a benedeki közösség- és szövegszervezés szabad és játékos képi áttétele. Erre utalnak a fotókhoz a mű kulcsszavai közül válogatott címek.

A Regula címét nemigen szokás lefordítani. Szabály, Szabályzat, Irány, Irányelv vagy Eligazítás, talán így kéne, figyelembe véve a szó gyökerét.* Érdekes lenne újra lefordítani az egészet. Latinul itt és ott, konkordanciával amott, magyarul itt (.pdf, 288 KB), angolul ott, németül pedig emitt (.pdf, 372 KB) olvasható.

Köszönet azoknak, akik olvasni tanítanak.

* regere ‘irányítani, vezetni, kiegyenesíteni, kiigazítani, helyesbíteni’, innen van például a rectus ‘egyenes, helyes’ melléknév (vö. korrekt) és a rex ‘király, vezér’ főnév.

Bejegyzés ideje: 2008 május 9 Péntek - 01:02 Hívószó: bencés, fénykép, kép, műhely. A hozzászólások RSS 2.0 feed-del követhetők. Both comments and pings are currently closed.