Megjegyzések: Regula http://exponto.spavia.com/2008/05/09/regula/ fény kép szem le Fri, 17 Apr 2026 15:19:23 +0000 http://wordpress.org/?v=2.5.1 exponto http://exponto.spavia.com/2008/05/09/regula/#comment-1739 exponto Tue, 20 May 2008 11:13:30 +0000 http://exponto.spavia.com/?p=366#comment-1739 Nagyon köszönöm.. Nagyon köszönöm..

]]> eva http://exponto.spavia.com/2008/05/09/regula/#comment-1738 eva Mon, 19 May 2008 13:09:11 +0000 http://exponto.spavia.com/?p=366#comment-1738 Sok idő eltelt a Regula kiállítás óta, és azóta keresem a most végre megtalált Dsida Jenő verset. A <em>Templomablak</em> című vers egy líraibb megvilágításba rendezi a Regula képeit számomra. <strong>Templomablak</strong> Kik csak az uccán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kiváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, – sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg világtalan húnyt szeme-gödre. De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös templomba s belülről pillant ablakára, megdöbbenten áll, megkövülten áll, elbűvölten áll: – Nézz a csodára! – Színek zengése! Fények zúgása! Mártir mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Ó, titkok titka: a földön ittlent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! – Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét! Sok idő eltelt a Regula kiállítás óta, és azóta keresem a most végre megtalált Dsida Jenő verset. A Templomablak című vers egy líraibb megvilágításba rendezi a Regula képeit számomra.

Templomablak

Kik csak az uccán
járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kiváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak.

Rácsa rozsdás,
kerete málló,
emitt moh lepi,
amott pókháló, –
sütheti napfény,
sötét örökre,
mint világtalan,
bús világtalan,
agg világtalan
húnyt szeme-gödre.

De ki belép
a tág, iromba,
boltozatos,
hűvös templomba
s belülről pillant
ablakára,
megdöbbenten áll,
megkövülten áll,
elbűvölten áll: –
Nézz a csodára! –

Színek zengése!
Fények zúgása!
Mártir mosolya!
Szűz vallomása!
Kék, ami békül,
piros, mi lázad!
Magasba ragad,
a mennybe ragad
lángtünemény
és tűzkáprázat!

Ó, titkok titka:
a földön ittlent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét! –
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!

]]>