ex Ponto

Turay Balázs: EUR IV.

a városképeknél a kép szerkezete, erővonalai, a formák, a kompozíció, a tónusok, az anyagszerűség foglalkoztatott! Ezek mind “behelyettesíthetőek” voltak oszlopokkal, falakkal, árnyékokkal és fényfoltokkal [...]. Engem nagyon érdekelt, hogy kevés, de nagyon “megtalált” képbe sűrítsek látványokat, fény és árnyék rendszereket, homlokzatokat, felsejlő tereket.

[...]

Fontosnak tartom, hogy sokszor vissza kellett mennem fotózni, vagy csak nézelődni, időnként jegyzeteket készíteni.
Azt gondolom, hogy ez a módszer áll a legközelebb a hagyományosnak mondható fotográfiához, a képalkotásnak pedig ez a leginkább figyelem- és időigényesebb módja, ami lehetőséget ad elmélyülésre amiatt is, hogy ez egy magatartás (döntés), és amiatt is, hogy néhány leexponálható filmmel az embernek háromszor át kell gondolnia, hogy valóban fontos-e egy kép.

[...]

[a fotós] mégis inkább megfigyelő, akinek a látvány vagy a világ dolgainak tanulmányozására és rögzítésére a lehető legegyszerűbb és legkevésbé áttételes, virtuális megoldást kellene választania.

[...]

Ma abszolút “el kell” fogadnunk, hogy mindent lefényképeztek, lefilmeztek előttünk, kivéve azt, amit mi (ön, az olvasó) hozzá tudunk tenni a világhoz.

— mondja egy beszélgetésben Turay Balázs, akinek művei augusztus 24-ig láthatók a Raiffeisen Galériában.

Harmadik szem című fényképelemzései itt olvashatók.

Az Állam utáni sóvárgás szimulált menetrendet szül. Az általános szublimáció légköre uralkodik. Nincs itt hely, még ha rom is, mely együttérzést keltene. A táj, az építészet és a tengerpart mind az eszményített önuralom varázsába burkolózik. A túlnyomó színpadiasság, amit Eric Baudelaire létrehoz, az időtlenséggel játszik. Vajon egy összecsapás dúlta ország maradványait nézzük, vagy egy kommunizmusból embrióként előbukkanó nemzetről van szó? Sorsok sokaságában küszködik minden; történelmi entrópia egyetlen helyen. S hogy átfogja ezt a kettősséget, mintegy formát adjon e bonyolult fogalomnak és összetett sóvárgásnak, a művész a Szépség megmunkálását választotta, nyersanyagként kezelve, úgy dolgozva rajta, mint valami alapanyagon.

Ez azonban nem a “tetszetős képek” szépsége, vagy ha mégis, akkor csak egy képzelt Államból küldött képeslapok szépségének tekinthető. Amikor Eric Baudelaire összerakja szépségének retorikáját, monumentális hivatkozási alapra utal: Andrej Tarkovszkij filmjeire.

— értelmezi Michel Poivert (.pdf, 64 KB) Eric Baudelaire Imagined States sorozatát, mely Abháziában készült. Műveit ld. még itt, ott, amott, emitt és amottan.

Eric Baudelaire: Foundations (2005)
Imagined States

Magánjellegű, hirtelen kitágult, álomszerű peremtájak, ahol bármi megtörténhet, éppen ezért nem történik semmi. Stephen Hughes fotóművészete. Ezenkívül itt, ott és amott.

Stephen Hughes: Buffalo, USA (2004)

Csakhogy igen furcsa érzés egy több százszor látott fényképen szereplő tájat a valóságban is megpillantani. Ijesztően mesterségesnek tűnik a mélysége, a harmadik dimenzió. Mintha nem is én érkeztem volna meg, hanem valaki a fénykép alapján sebtében összerakta volna nekem a tájat, hogy mire ideérek, készen várjon engem.

— Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland, ford. Erdős György, Geopen Könyvkiadó, 2007, 245. o.

Helyszínhez kötődése és a dimenzióváltás révén a fotográfia mindig, és a tájkép különösen, a világ átrendezésének gondolatához kapcsolódik.

Nem egy bizonyos helyet vagy helyzetet dokumentálnak, inkább képi rejtvényhez [kirakóshoz, puzzle] hasonlítanak.

— mondja fényképeiről Thomas Bangsted.

Thomas Bangsted: Nordland (2006)

Mintha egy kőszirtről néznék a végtelen természetbe, ugyanakkor visszabámulnék az emberi világba, ahol eltörpülök az elvetett dolgok hegyei mellett.

Ha a képek megrendezettnek tűnnek, akkor ez főhajtás a dolgok mögötti rend felé. Ha sötéten hatnak vagy rosszullétet keltenek a nézőben, akkor e rend alatt húzódó káoszról van szó. Ha egy egyszerre ismerős és mégis teljesen idegen világot jelenítenek meg, akkor azért, mert ez a mienk.

— írja Wastelands sorozatához Spencer Murphy. Ajánlott a Landscape is. Nézegethető még itt vagy ott.

Spencer Murphy: Cross And Barbed Wire (Crucifixion) (2006)
Wastelands

Rick Chapman gömbökben gondolkodó Körök sorozata egyszerűen mellőzi a morfológiai fényképezés minden egysíkúságát és pedantériáját.

Chapman azt tanulmányozza, mi a figyelemreméltó azokban a közönséges körökben és gömbökben, amelyekkel a köznapokban találkozik. Akár városközpontokban, akár vidéki tájakon talált tárgyak ezek, ő az általuk képviselt egyetemes igazságokat keresi. Az azonos átmérőre lenagyított körök egy elveszett ábécé képzelt betűivé válnak, melyek együtt egy olyan nyelvet közölnek, amely túllép az eredeti tárgyakon. (forrás)

Rick Chapman: Tank — California (1999)
Circle

Nézegethető még itt, ott, amott és emitt.

Choi Byung-Kwan: C-0008
Bamboo 2002-2006 / B&W, C-type

Mivel a bambusz a törzsét üresen hagyva és belül űröket képezve nő magasra és egyenesre, az egyenesség és üresség képviselőjeként dicsérik.
[...]
A fény és az árnyék [Choi Byung-Kwan] bambuszerdőjében mindig felfedő és elfedő. A felfedés megmutatja a formát, míg az elfedés ikonná válik. Végtelenül betöltenek és folynak. Csak a bambuszerdőben érti meg az ember, hogy odabent egyszerre sötét és ragyogó.
[...]
Mi több, [Choi Byung-Kwan] bambuszillata a szellem és a lélek kifejeződése. A ragyogás a szellem formája, a sötétség pedig a lélek háttere; együtt lesznek eggyé — test és lélek. A fekete szürkévé válik, mint egy ecsetvonás tintája, és a szürke feketévé, mint a sötét háttérfüggöny. Mindkettő egymás fényévé és árnyékává lesz, így válnak erdővé. A fizikai forma erős, mégis lágy; az ikon lágy, de erős. Egymás létévé és hátterévé válnak. Mindkettő rejtőzni próbál, de fényt vet a másikra, feltárulkozva azáltal, hogy elrejti a másikat ízesüléseivel és szövetével, és így lesznek erdővé.
[...]
Fényképein a sötétség a kioltódás mély csendje, a fényesség az ő személyes változata a nyugalomról. Hosszú, lassú lélegzetekkel fejezi ki a létezés természetelvűségét.

— írja Jin Dong-sun a koreai Choi Byung-Kwan egyik sorozatáról.

vö. Yannick Demmerle Les Nuits Etranges című sorozata (2004).

Yannick Demmerle: Sans Titre
Les Nuits Etranges #9 (2004)

A növekedés tájai Josef Hoflehner fényképein. Művei továbbá itt, ott, amott, emitt, amott, amottan és itt.

Josef Hoflehner: Cypress Swamp 5 — Louisiana, USA
Deep South

A Franke & Heidecke által kiadott QUADRAT 2. száma (.pdf, 5,6 MB) két japán fotográfust mutat be a Rollei-hírek társaságában.

Mamiko Konishi: red

Mamiko Konishi műveit ld. még itt.

Toshihiro Oshima: l’empire des lumieres: twinkle

Valójában derűsebb dolog felfedezni valami különlegeset unalmas mindennapi életemben, mint valami speciális helyet keresni a Földön.
Szemeimben a kristály elemek: Tükör a világ megfigyeléséhez. Elmém a Sötétkamra, benne a Negatív filmmel. A Fényképek tehát a Kép képviselői, ahogyan a Lélek Prizmáján tükröződnek.
A fénykép nem igazat mond, csak lelki szemeinkből ébredő darabkákat és részleteket közvetít… de akkor az a kérdés: mi az igazság?

— töpreng Toshihiro Oshima. Fényképei továbbá itt és ott.

Érdekes lenne elemezni, milyen fotográfiai kultúrákkal képviseltetik magukat egyes gyártók. Ott van például a Hasselblad-magazin, a Victor, lehangoló csillogásával és a perfekció vég nélkül hajszolt, kizsákmányolt délibábjaival…

How to hunt. Dying birds. Treezone. Langjord. Interieur. Kötelező sorozatcímek Trine Søndergaard portfoliójából, a vadászat természetrajzától egy önmagába nyíló beltérig. Mivel azonban koncentrált emberábrázolások ritkán kvalifikálják magukat szemlénkbe, emeljük ki a gyönyörű, méltóságteljes, titokőrző Strude sorozatot, melyen egy kis dán sziget, Fanø lakói láthatók hagyományos viseletükben.

Trine Søndergaard: Strude sorozatból (2008)

Søndergaard művei még itt, How to hunt sorozata ott és amott. Nézegethető még emitt.

Munkámra nem fotográfusok, hanem XX. századi művészek gyakorolták a legnagyobb hatást. [...] Próbálok annyi időt tölteni a terepen, amennyit csak tudok, és a lehető legkevesebbet a számítógép előtt

— mondja Richard Stultz. Művei még itt.

Richard Stultz: Apartments
Urban Constructs

A nagyváros vibráló terjeszkedésének kétértékű, zuhanórepülő lenyomatai Anja Neudert fényképein. Itt is.

Anja Neudert: Broadway Traffic
New York

vö. Wild.

A teljesen alapvető kérdésre, “miért fényképezek?”, azt válaszolnám, “mert itt állok a kamerával.” Azt, hogy itt állhatok, a nehézkedésnek köszönhetem, ami munkám témája.

A Hold telését és fogyását és a bolygók mozgását a Nap és a Föld nehézségi ereje befolyásolja; a földi dagályokra és apályokra a Hold hat. A Hold és a tenger fotói ezért kiegészítik egymást.

[...]

A mindannyiunk által látott Hold valójában egy kép: a Nap tükröződése. A Hold telését és fogyását a Föld befolyásolja; fény és árnyék alakítja, mint egy elemi képet. [...] Tenger fényképeim “személyes létezésemet és eredetemet” képviselik, míg a Hold (bolygó) fényképek “minden fotó/fotós létezését és eredetét” képviselik.

— vallja a halász családból származó Kazuumi Takahashi. A művészet mint hálaadás. Művei itt, ott, amott és emitt.

Kazuumi Takahashi: High Tide Wane Moon #37 (2002)

Lissa Rivera több sorozatban fényképez iskolai beltereket. Az amerikai “társadalmi mobilitás” esélyének jelképszerű színterei szereplők nélkül, a projekciók és a Pygmalion-effektusok világaként. Mégis, a képek békén hagyják az utalásokkal és értelmezésekkel terhelt tárgyakat és berendezéseket, s becsempésznek egy független, képzelt, mozdulatlan és teljesen üres teret.

Lissa Rivera: Computer, Dorchester, Massachusetts
Public education

Rivera blogja itt. Művei továbbá itt, ott, amott és emitt.

vö. Greiner.

Színen az emlékeztetés.

Milyen körülmények között ébredünk önmagunk és az egészben elfoglalt helyzetünk tudatára? [...] Egy felnőtt nézőpontjából, aki már elfeledte egy gyermek képzelőerejével szemlélni a világot, a félgömb a mesterkéltség és a képtelenség csúcsa. Ami körülvesz minket, az a valótlan a valóságban. [...] A nappali fénynek ebben az órájában átváltozás zajlik: a fény megy, a sötétség jön. Ez a keverék sugározni engedi a tárgyakat. [...] Ez a születés és a halál pillanata.

— kommentálja kosmos sorozatát Agata Madejska, aki játszótéri játékokat fényképezett közvetlenül a teljes besötétedés előtt. Látható itt is, egyéb művei ott. Még a tavalyi Brandt-pályázat díjazottjai között bukkantam rá, akik közül másokra is visszatérek később.

Agata Madejska: kosmos #526 (2006)

vö. Traynor.