ex Ponto

Magánjellegű, hirtelen kitágult, álomszerű peremtájak, ahol bármi megtörténhet, éppen ezért nem történik semmi. Stephen Hughes fotóművészete. Ezenkívül itt, ott és amott.

Stephen Hughes: Buffalo, USA (2004)

Csakhogy igen furcsa érzés egy több százszor látott fényképen szereplő tájat a valóságban is megpillantani. Ijesztően mesterségesnek tűnik a mélysége, a harmadik dimenzió. Mintha nem is én érkeztem volna meg, hanem valaki a fénykép alapján sebtében összerakta volna nekem a tájat, hogy mire ideérek, készen várjon engem.

— Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland, ford. Erdős György, Geopen Könyvkiadó, 2007, 245. o.

Helyszínhez kötődése és a dimenzióváltás révén a fotográfia mindig, és a tájkép különösen, a világ átrendezésének gondolatához kapcsolódik.

Nem egy bizonyos helyet vagy helyzetet dokumentálnak, inkább képi rejtvényhez [kirakóshoz, puzzle] hasonlítanak.

— mondja fényképeiről Thomas Bangsted.

Thomas Bangsted: Nordland (2006)

Mintha egy kőszirtről néznék a végtelen természetbe, ugyanakkor visszabámulnék az emberi világba, ahol eltörpülök az elvetett dolgok hegyei mellett.

Ha a képek megrendezettnek tűnnek, akkor ez főhajtás a dolgok mögötti rend felé. Ha sötéten hatnak vagy rosszullétet keltenek a nézőben, akkor e rend alatt húzódó káoszról van szó. Ha egy egyszerre ismerős és mégis teljesen idegen világot jelenítenek meg, akkor azért, mert ez a mienk.

— írja Wastelands sorozatához Spencer Murphy. Ajánlott a Landscape is. Nézegethető még itt vagy ott.

Spencer Murphy: Cross And Barbed Wire (Crucifixion) (2006)
Wastelands

It is only shallow people who do not judge by appearances. The true mystery of the world is the visible, not the invisible.

Csak sekélyes emberek nem ítélnek külszín szerint. A világ igazi rejtélye a látható, nem a láthatatlan.

— Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray, 2. fejezet

Rick Chapman gömbökben gondolkodó Körök sorozata egyszerűen mellőzi a morfológiai fényképezés minden egysíkúságát és pedantériáját.

Chapman azt tanulmányozza, mi a figyelemreméltó azokban a közönséges körökben és gömbökben, amelyekkel a köznapokban találkozik. Akár városközpontokban, akár vidéki tájakon talált tárgyak ezek, ő az általuk képviselt egyetemes igazságokat keresi. Az azonos átmérőre lenagyított körök egy elveszett ábécé képzelt betűivé válnak, melyek együtt egy olyan nyelvet közölnek, amely túllép az eredeti tárgyakon. (forrás)

Rick Chapman: Tank — California (1999)
Circle

Nézegethető még itt, ott, amott és emitt.

Choi Byung-Kwan: C-0008
Bamboo 2002-2006 / B&W, C-type

Mivel a bambusz a törzsét üresen hagyva és belül űröket képezve nő magasra és egyenesre, az egyenesség és üresség képviselőjeként dicsérik.
[...]
A fény és az árnyék [Choi Byung-Kwan] bambuszerdőjében mindig felfedő és elfedő. A felfedés megmutatja a formát, míg az elfedés ikonná válik. Végtelenül betöltenek és folynak. Csak a bambuszerdőben érti meg az ember, hogy odabent egyszerre sötét és ragyogó.
[...]
Mi több, [Choi Byung-Kwan] bambuszillata a szellem és a lélek kifejeződése. A ragyogás a szellem formája, a sötétség pedig a lélek háttere; együtt lesznek eggyé — test és lélek. A fekete szürkévé válik, mint egy ecsetvonás tintája, és a szürke feketévé, mint a sötét háttérfüggöny. Mindkettő egymás fényévé és árnyékává lesz, így válnak erdővé. A fizikai forma erős, mégis lágy; az ikon lágy, de erős. Egymás létévé és hátterévé válnak. Mindkettő rejtőzni próbál, de fényt vet a másikra, feltárulkozva azáltal, hogy elrejti a másikat ízesüléseivel és szövetével, és így lesznek erdővé.
[...]
Fényképein a sötétség a kioltódás mély csendje, a fényesség az ő személyes változata a nyugalomról. Hosszú, lassú lélegzetekkel fejezi ki a létezés természetelvűségét.

— írja Jin Dong-sun a koreai Choi Byung-Kwan egyik sorozatáról.

vö. Yannick Demmerle Les Nuits Etranges című sorozata (2004).

Yannick Demmerle: Sans Titre
Les Nuits Etranges #9 (2004)

A növekedés tájai Josef Hoflehner fényképein. Művei továbbá itt, ott, amott, emitt, amott, amottan és itt.

Josef Hoflehner: Cypress Swamp 5 — Louisiana, USA
Deep South

A Franke & Heidecke által kiadott QUADRAT 2. száma (.pdf, 5,6 MB) két japán fotográfust mutat be a Rollei-hírek társaságában.

Mamiko Konishi: red

Mamiko Konishi műveit ld. még itt.

Toshihiro Oshima: l’empire des lumieres: twinkle

Valójában derűsebb dolog felfedezni valami különlegeset unalmas mindennapi életemben, mint valami speciális helyet keresni a Földön.
Szemeimben a kristály elemek: Tükör a világ megfigyeléséhez. Elmém a Sötétkamra, benne a Negatív filmmel. A Fényképek tehát a Kép képviselői, ahogyan a Lélek Prizmáján tükröződnek.
A fénykép nem igazat mond, csak lelki szemeinkből ébredő darabkákat és részleteket közvetít… de akkor az a kérdés: mi az igazság?

— töpreng Toshihiro Oshima. Fényképei továbbá itt és ott.

Érdekes lenne elemezni, milyen fotográfiai kultúrákkal képviseltetik magukat egyes gyártók. Ott van például a Hasselblad-magazin, a Victor, lehangoló csillogásával és a perfekció vég nélkül hajszolt, kizsákmányolt délibábjaival…

How to hunt. Dying birds. Treezone. Langjord. Interieur. Kötelező sorozatcímek Trine Søndergaard portfoliójából, a vadászat természetrajzától egy önmagába nyíló beltérig. Mivel azonban koncentrált emberábrázolások ritkán kvalifikálják magukat szemlénkbe, emeljük ki a gyönyörű, méltóságteljes, titokőrző Strude sorozatot, melyen egy kis dán sziget, Fanø lakói láthatók hagyományos viseletükben.

Trine Søndergaard: Strude sorozatból (2008)

Søndergaard művei még itt, How to hunt sorozata ott és amott. Nézegethető még emitt.

Munkámra nem fotográfusok, hanem XX. századi művészek gyakorolták a legnagyobb hatást. [...] Próbálok annyi időt tölteni a terepen, amennyit csak tudok, és a lehető legkevesebbet a számítógép előtt

— mondja Richard Stultz. Művei még itt.

Richard Stultz: Apartments
Urban Constructs

A nagyváros vibráló terjeszkedésének kétértékű, zuhanórepülő lenyomatai Anja Neudert fényképein. Itt is.

Anja Neudert: Broadway Traffic
New York

vö. Wild.

A teljesen alapvető kérdésre, “miért fényképezek?”, azt válaszolnám, “mert itt állok a kamerával.” Azt, hogy itt állhatok, a nehézkedésnek köszönhetem, ami munkám témája.

A Hold telését és fogyását és a bolygók mozgását a Nap és a Föld nehézségi ereje befolyásolja; a földi dagályokra és apályokra a Hold hat. A Hold és a tenger fotói ezért kiegészítik egymást.

[...]

A mindannyiunk által látott Hold valójában egy kép: a Nap tükröződése. A Hold telését és fogyását a Föld befolyásolja; fény és árnyék alakítja, mint egy elemi képet. [...] Tenger fényképeim “személyes létezésemet és eredetemet” képviselik, míg a Hold (bolygó) fényképek “minden fotó/fotós létezését és eredetét” képviselik.

— vallja a halász családból származó Kazuumi Takahashi. A művészet mint hálaadás. Művei itt, ott, amott és emitt.

Kazuumi Takahashi: High Tide Wane Moon #37 (2002)

Lissa Rivera több sorozatban fényképez iskolai beltereket. Az amerikai “társadalmi mobilitás” esélyének jelképszerű színterei szereplők nélkül, a projekciók és a Pygmalion-effektusok világaként. Mégis, a képek békén hagyják az utalásokkal és értelmezésekkel terhelt tárgyakat és berendezéseket, s becsempésznek egy független, képzelt, mozdulatlan és teljesen üres teret.

Lissa Rivera: Computer, Dorchester, Massachusetts
Public education

Rivera blogja itt. Művei továbbá itt, ott, amott és emitt.

vö. Greiner.

Vasárnap délelőtt röviden szereplünk a Gondolat-jel adásában a Kossuth Rádión. Kultplay már jelezte. Harmadik szereplő a Hétköznapi helyesírás blog lesz, nagyon helyesen.

előzmény
2008 július 3 Golden Blog helyezés
Egyéb Golden Blog visszhangok itt és ott.

kiegészítés (2008 július 21)
A rádióadás felvételét itt lehet meghallgatni, illetve letölteni (.mp3, 27,5 MB), a mi részünk 19:10-től indul. A nevemet a konferansz elcserélte a helyesírási blog szerzőjéével, de nem lényeges. Hangforrás ezenkívül Kultplay-nél és (immár javított kiadásban) Hétköznapi helyesírásnál is.

Színen az emlékeztetés.

Milyen körülmények között ébredünk önmagunk és az egészben elfoglalt helyzetünk tudatára? [...] Egy felnőtt nézőpontjából, aki már elfeledte egy gyermek képzelőerejével szemlélni a világot, a félgömb a mesterkéltség és a képtelenség csúcsa. Ami körülvesz minket, az a valótlan a valóságban. [...] A nappali fénynek ebben az órájában átváltozás zajlik: a fény megy, a sötétség jön. Ez a keverék sugározni engedi a tárgyakat. [...] Ez a születés és a halál pillanata.

— kommentálja kosmos sorozatát Agata Madejska, aki játszótéri játékokat fényképezett közvetlenül a teljes besötétedés előtt. Látható itt is, egyéb művei ott. Még a tavalyi Brandt-pályázat díjazottjai között bukkantam rá, akik közül másokra is visszatérek később.

Agata Madejska: kosmos #526 (2006)

vö. Traynor.