archívum: 2009 augusztus

Adók és vevők

2009 augusztus 30 Vasárnap

Egy New York-i galéria Art4Barter címmel rövid kiállítást tartott, melyen pénz helyett konkrétan megnevezett szolgáltatásokkal vagy termékekkel lehetett megvenni a kiállított műveket.

Ironikus, hogy a művészet azért is hiányzik sokak életéből, mert luxuscikknek tekintik, nem életünk lényeges részének.

(forrás)

Míg a cinizmusnak csak a gazdasági mélypont jut eszébe róla, a bizarr akció másik fintora épp az, hogy egy normálisabb világról álmodik, melyben nem feltétlenül a pénz az értékcsere kizárólagos eszköze.

A szervezőket és a résztvevőket láthatóan nem aggasztották az olyan esetek, mint Peter Max-é, akit perbe fogtak adócsalásért, miután műalkotásaival vásárolt ingatlant.

Válaszában Gage [Max ügyvédje] elmondta, “Max rendkívüli nagylelkűsége fényében, aki művekben és időben számolva dollármilliókat adományozott az Egyesült Államoknak egy sor jótékonysági és emberbaráti ügyben – melyeknek fejében nem kért adókedvezményt –, a kormányzatnak szégyellnie kellene magát ezért az eljárásért.

Hozzátette: Max soha nem élt a kormányzatnak és különféle jótékonysági szervezeteknek juttatott adományaiért járó adókedvezménnyel.

Épkézláb helyeken adókedvezménnyel jár a műtárgyvásárlás is, ami remek dolog és mindenkinek jó, mert piacosítja az állami kultúratámogatást, és pontosan azt segíti, hogy egyre több érdekelt ember ügyévé és az élet részévé váljon a művészet. Ahol viszont nincs ilyen szándék, ott nem csoda, hogy rejtőzködnek a műgyűjtők, ami miatt maguk a művek is láthatatlanok maradnak. Létük értelmetlenné válik, tulajdonképpen nem léteznek. Ez mindenkinek rossz – az államot kivéve –, a tulajdonosnak, a civil és szakmai közönségnek, az alkotónak és a műveknek. Annak, amit kultúrának nevezünk.

A rendszerváltást követő időszak gyűjtőinek többsége kerüli a nyilvánosságot. [...] A legnagyobb magyar műgyűjtők többsége (mintegy 90 százaléka) nem vállalja nyíltan gyűjtői mivoltát. Ez ilyen magas arányban hungarikumnak is nevezhető, több tucat jelentős gyűjtőről lehet szó Törő István szerint.

[...]

A vagyonos embereket ma Magyarországon jellemzően nem elismerés, hanem gyűlölet és irigység veszi körül, mutat rá az okokra Törő István, a Virág Judit Galéria egyik tulajdonos-vezetője. A gazdagok többsége nem elégedettséget és kiegyensúlyozottságot, hanem félelmet és szorongást érez, aki teheti, titkolja a vagyonát.

A búvópatakként felbukkanó vagyonadó fenyegetése sem a nyilvánosság keresésére serkent. És sem a műtárgybefektetést, sem az adományozást nem segítik a magyar adótörvények.

[...]

A magyar adórendszer mind a műtárgyak vásárlói, mind eladói, mind a műkereskedelem számára rendkívül kedvezőtlen. Az adórendszer nem támogatja a műtárgy jellegű befektetéseket, beruházásokat, jótékonyságot és adományozást. Például az értékes magyar műtárgyak hazahozatalát 25 százalékos “büntető” áfa nehezíti, Angliában ennek mértéke 5 százalék.

“A műtárgyak eladása szintén túladóztatott, és a szerzői jogdíjak is lényegesen meghaladják az európai irányelvben előírtakat. Mindezek alapján a magyarországi aukciósházak és műkereskedők is lényegesen kedvezőtlenebb feltételekkel dolgoznak, mint külföldi kollégáik” – állítja Törő István.

Van egy amerikai fotógyűjtő, aki pontosan azt vallja, hogy gyűjteménye arra való, hogy bemutassa, ezért weboldalt nyitott a kollekciójának. Szenvedélyéről emellett blogot ír, mely egy év működés után az egyik legszínvonalasabb online fotóművészeti orgánumnak tekinthető. Következetesen egységes szerkezetben és egyenletesen magas színvonalon ír fotóművészekről, kiállításokról és albumokról, szakmai eseményeket kommentál, valamint nyíltan megosztja túlnyomórészt rokonszenves személyes véleményét gyűjtésről, etikáról és piacról, alkotó, galéria és gyűjtő kapcsolatáról vagy általános fotóművészeti kérdésekről. Érdemes elolvasni például, hogy gyűjtőként a közmondásszerű válság közepette mit lát feladatának és miért.

Ha minden jól megy, a jövőben a DLK COLLECTION többszerzőssé fog bővülni. Kívánjuk, hogy továbbfejlődése is példamutatóra sikerüljön.

Mi is gondolkodunk ilyesmiben, de még nem tartunk itt.

Esszencia Forte-filmre

2009 augusztus 16 Vasárnap

fénykép készült Forte filmre
rajta te meg én

A krakkói gyors (Levél nővéremnek)

Csőnadrág és hegyes cipő:
így állok Forte filmeken

Désiré bottal üti a saját nyomát (Antoine és Désiré)

Cseh Tamás dalainak világához aligha találhatnánk illőbb fotográfiai metaforát, mint a méltatlanul megszűnt Forte márkát.

És arra a képre emlékszel, drága,
hol kalapban látjuk Apát,
bajuszos száján a szokott mosollyal
és keze mélyen a kabát
zsebébe süllyed és három régi barát
valami tréfás pózban mutatja magát?

Apa kalapja (Levél nővéremnek)

Fényképész lett, ez járta róla.
Nevettünk, ha ez szóba jött: “Hej!”

Lee van Cleef / Régi idők mozija (Műcsarnok)

Fényképpel zaklat sok járókelőt:
“Ez itt a barátom, látták-e őt?”

Úristen, hol vagyok? (Frontátvonulás)

Fényképes idézetekkel, Az első fénykép (Jóslat) és az Ady utolsó fényképe (Műcsarnok) című dalok egészét is felidézve búcsúzunk az énekestől, ki nemrég meghalt.

Az életmű egyik magaspontja a fotografikus képhez kötődik. Miután a Levél nővéremnek II. nyitányában Budapest, “a” város síró arcként jelenik meg, az album zárszavában, egy minden utóirat ellenére lezárhatatlan és végső soron gyónás jellegű levelezés egyik végén a sok közül váratlanul feltűnik az egyoldalú címzett, a nővér, Irén – szeretve gyűlölt testvér, múzsa, hallgató és szót nem kapó, ismeretlen tükörkép, közeli és távoli Másik – arca. Nem közvetlen találkozásban, hanem a televízió illékony képernyőjén közvetítve, az álmok nélküli szenvedés tájaként.

Bővebben Cseh Tamásról itt és ott, majdnem összes dalszövege amott.
Egy szép fénykép.

(more…)

Goldenblog 2009: idén is 10. hely

2009 augusztus 7 Péntek

Mint tavaly kultúra kategóriában, idén a fotóblogok között ért el az ex Ponto 10. helyezést a HVG Goldenblog pályázaton. Az összes versenyző listája itt.

Az első helyezett best of semmit már amúgy is említeni akartam, úgyhogy akkor most. Remek ötlet, viszonylag jól megvalósítva (videointerjú; külföldi párhuzamok: Awkward Family Photos, DeletedImages). Az élmezőnyből felfedezésre ajánlható még a true the lens (zselex fotóblogja) és Kálló Péter.

Az ex Ponto persze nem tetszhet mindenkinek, korábban például neki. A mostani Goldenblog eredmény kapcsán is beszólt valaki – elegánsan annak is, aki jónak tartja, amit csinálunk.

Az ex Ponto meghívók, kiállítások előzetese többnyire másoktól vett idézetekkel és másoktól vett fotókkal. Kis fejlesztéssel a port.hu fotós szekciója lehetne a műmájer, enyhén tudálékos szöveggel. Aki az itt található linkek után menne a fotózás világába, legfeljebb a Hatlaczki Balázs nevű, szabadúszó fotóriporternél arat sikert, aki erről a szájtról a következőket találja mondani a zsüri [sic!] vélemények között: “Az ex Ponto nagyon jó, nem is számítottam rá, hogy ilyen oldalt találok, ahol ennyi minden van, jó képek és érdekes szövegek.”
Tudnék mutatni párat neki, csak, hogy fejlődjön.

A Goldenblog eredménye három zsűritag (összesen 50%) és a közönség szavazatai (50%) alapján állt össze. Jót és rosszat megköszönve üdv korábbi és új látogatóinknak.

Annak, aki először jár itt: ez a blog elsősorban példaszerűnek talált fotográfiákat, sorozatokat szemléz, magyar és külföldi alkotókat mutat be. Nem mindenevő, egyfajta fotográfiai kultúra érdekli. Szinte sohasem bírál. Másodsorban a fényképről és a képről jegyzetel, utalásokat gyűjt és idéz, rövid gondolatkísérleteket rögzít. (További info jobbra fent, ki ez (1.) alatt.)

true the lens (alias zselex): pozsonyi formaságok #1

true the lens (Zselinsky Miroslav): pozsonyi formaságok #1 (2009)
eredeti helyén itt


Kálló Péter: gát-rendszer

Kálló Péter: gát-rendszer, Szarajevó, Bosznia (2003)
eredeti helyén itt