ex Ponto

Fény-űzés címmel pénteken, december 1-jén nyílik Botos Péter üvegművész kiállítása Pesten, az Üvegpiramis Galériában. Megnyitót mond Barabás Lajos műgyűjtő.
További részletek a meghívón.

Péter első szobrait zárt elemi formák, az egymáshoz kapcsolódó, polírozott felületek sűrű ritmusa, az optika törvényeivel való játék, a színek jelzés értékű használata jellemezte.
Aztán megjelentek a nyitott kockák, amiknél elámulhattunk a viszonylag keskeny négy határoló oldal élében tükröződő finom, szinte elképzelhetetlen vonaljátékon, az oldalak — mozgásunk közbeni – tömeg, mélység, szín és fény változásán, valamint a két oldal közé zárt üres téren, annak optikai szokatlanságán, jelentőségén. A nyitott kocka és a kocka sorozat egyfajta végpontnak tűnt. Mit lehet, mit tud ezután csinálni?

— egy nyitott kérdés, részlet a nyitóbeszédből, mely letölthető innen (PDF, 33 KB)

Botos Péter egyik műve: egy nézet, kettő, három.

Továbbiak: ez és ez, valamint még egy: egyik és másik nézet. Gyönyörűek.

(A tárgyfotókat maga a művész készítette és Barabás Lajos bocsátotta rendelkezésemre, köszönet érte. A megnyitó szövegéért szintén.)

A Homokszivárgásokat (2004) valószínűleg ugyanott, Kolmanskopban készítette, de ezúttal fekete-fehérben, Peter Schlör.

Peter Schlör: Sand Siltings (2004) sorozatból

Ezenkívül nagyon szép a Sinai című sorozata, mely itt (illetve ott és amott), A ház részeként itt, két darabja itt és ott található, igényes kiadásban pedig amott beszerezhető.

Peter Schlör: Sinai I (2002)
Sinai

Jacques Derrida — Denis Dailleux portréja.

Véletlenül találtam egy harmadik sorozatot is a namíbiai házakról, összevethető az előző kettővel. Richard Ehrlich weboldalán az Images / Namibia Sand Houses menüpontban található. Vagy itt, ott és amott. Mennyire erős téma ez: a többi fotója gyakorlatilag érdektelen.

Richard Ehrlich: PlateNH16
Namibia Sand Houses

Hopplá. Anthony Hernandez:

Minden #2
Minden #3
Minden #54
Minden #70
Róma #17
és
Minden #6

Művei még itt, ott, amott, emitt, amott pályaképpel és amottan meg emitten.
Albumai itt.

Anthony Hernandez: Everything #02 (2003)

Mayumi Terada apró enteriőröket épít és ezeket fotózza. E kettős műviség, valamint a valóságérzékelést és a gyerekkort egyszerre kizökkentő lélektani fondorlat paradox módon rávilágít arra, hogy a fény sem természetes.

Művei még itt, ott és amott. Néhány kedvenc:

Zuhany 011101
Ablak és eső 050501
Ablak és eső 050503
Tetőablak és lépcső 051102
Oszlop 010601:

Mayumi Terada: Pillar 010601

Cikkek róla itt meg ott.

Aitor Ortiz baszk fotóművész képalkotása bámulatos folytonosságban áll Eduardo Chillida és — elmélyültebb és nagyobb, mégis sokkal kevésbé ismert — elődje, Jorge Oteiza* szobrászatával.

Aitor Ortiz: des 0085
destructuras

Weboldala (pop-up blokkoló kikapcsolandó) még a mienknél is lassabb és zárkózottabb, szinte türelemjáték, olyannyira, hogy nyilvánvalóan szándékosan hangolódik össze műveinek sűrű időtlenségével. Egyáltalán nem érdekli a gyorsaságra és hatékonyságra kontraszelektált világhálós etikett.

Művei persze máshol is láthatók: általában itt, ott, amott, emitt, amottan és emitten.

Destructuras sorozata például itt.

Aitor Ortiz: des 0061
destructuras

Muros de luz (Fényfalak) itt és ott.

Modular sorozatai itt és ott. Pontos észrevételt tesz róluk a Galerie Bob Gysin vezetője:

Fotográfiáin Aitor Ortiz felengedi a tárgyakat a felszínbe és átvezeti a térmélységet a tiszta felületbe. Az egyes képelemek síkra vonatkoztatott formákká válnak, a látszat szerinti egymásmögöttiség utat enged az egymásfölöttiségnek és egymásmellettiségnek. Síkszerű képalkotásával a művész egynemű és megmérhetetlen folyadékká változtatja a teret. Ezáltal nemcsak elterül a tér, hanem a művész elérkezik a tér — Colin Rowe és Robert Slutzky korszakalkotó transzparencia-elgondolásának értelmében vett — hullámzásához. Ez folytonos tevékenységben hullámzik [...].

Folytonosság, folyamatosság, hagyomány, adomány, transzparencia, transzcendencia. Folyékony tudás.

Aitor Ortiz: mod 007
modular mod

* Oteizáról, aki a XX. század egyik legnagyobb alkotója volt, egyszer később, külön. Írásainak angol nyelvű gyűjteményes kötete letölthető innen (.pdf, 11 MB).

Kitépett részletek Cortázar novellájából, mely Antonioni Nagyításának alapjául szolgált.

A semmivel való szembeszállás sokféle módja közül a fényképezés az egyik legjobb, amit minél korábban meg kellene tanítani a gyerekeknek, mert fegyelmet, esztétikai érzéket, jó szemet és biztos kezet kíván. [...] amikor fényképezőgéppel a kezében sétál az ember, valahogy feladatának érzi, hogy figyeljen [...] (most, micsoda kifejezés, micsoda hülye hazugság ez is) [...] meg se fordulna a fejemben, hogy fotós szemmel nézzem a jelenetet, egyszerűen csak hagynám, hogy vigyen magával a dolgok sodrása, rohannék mozdulatlanul az idővel.

[...]

minden nézésből valami ferdítés szivárog, mert épp ez az, ami leginkább kivet bennünket magunkból, a legkisebb garancia nélkül [...]. Mindenesetre, ha előre tisztában vagyunk a valószínű ferdítéssel, lehetségessé válik a nézés; talán elég, ha megfelelőképp különbséget tudunk tenni a nézés és a látott dolgok között, ha képesek vagyunk lefejteni a dolgokról azt a sok idegen göncöt.

[...]

megkövült emlék, mint minden fotó, semmi sem hiányzott róla, még a semmi sem, és legfőképpen az nem, a semmi, a jelenet igazi rögzítője. [...] a rézsútos helyzetből való szemlélésnek is megvan a maga varázsa [...]

— Julio Cortázar: Nagyítás, Imrei Andrea fordítása, in: Átjárók, L’Harmattan Kiadó 2005, 221., 222., 229-230. o.

És még egy mondat a gyönyörű utolsó bekezdésből (233. o.).

Az, amit még mondani lehet, nem több, mint egy felhő, vagy két felhő, vagy a hosszú órákon keresztül tökéletesen tiszta égbolt, ez a makulátlan, rajzszögekkel a szobám falára feltűzött, téglalap alakú négyszög.

(Vajon Stieglitz visszfényeként járják át a felhők az egész szöveget?)

Webnaplónk viszolyog és többnyire távol marad ún. közéleti eseményektől, de ezeken messze túlmutat és ezért ide is leíródik az, hogy ma meghalt Puskás Ferenc.

A Fujifilmnek megjött az esze és azt ígéri, hogy visszahozza a gyártásba a Velvia 50 filmet. A sajtóközlemény egyszersmind elárulja, hogy nem azért váltottak az új Velvia 100-ra — mint mondták volt —, mert ez még jobb, hanem mert beszerezhetetlenné vált a klasszikus emulzió némely fontos nyersanyaga. Aki hisz a fejlődésben, tegye fel a kezét.

Néma Júlia: kerámia homlokzatdísz és felirat
a veszprémi Életöröm Idősek Otthona épületén

December 1-jén felavatják Júlia homlokzatdíszét és feliratát, melyet korábban már bemutattam itt, a veszprémi Életöröm Idősek Otthona épületén. Ebből az alkalomból önálló kiállítása nyílik a házban, melyet Kádasi Éva keramikusművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Szilikát Tanszékének a vezetője fog megnyitni. Egy sor vadonatúj — a weboldalán még nem szereplő — műve is látható lesz: festmények, reliefek, térplasztikák, fotogramok.

Íme a meghívó: címoldal és beloldal.

Friss méltatás a weboldalunkról a jónevű japán design magazin, a SHIFT új számában. A COOL SITE REVIEW rovatba tessék lapozni. Ezúton is köszönet Rich mesternek, aki az egyik legjobb magyar web designer. Saját site-ja, melyet a SHIFT is belinkelt, még mindig csak ígéret: a suszter-cipője-mindig-lyukas közismert szindrómája.

Fotóhónap 2006, bármit is jelent ez.

Megjelent magyarul egy átlagnál jobbnak tűnő könyv a digitális fotókidolgozásról.

Végül, de nem utolsósorban: “Art-o-mat machines are retired cigarette vending machines that have been converted to vend art.” Jó. (köszönet a linkért t-nek)

Minimál fotó címmel minden bizonnyal megnézendő kiállítása nyílik Varga Gábornak Budapesten a Fény Galériában. Köszöntőt mond Zalavári József tervezőművész.

meghívó nagyobb méretben

Hely: Moszkva tér 3. 1. emelet.
Nyitva: nov. 23 (18 óra a megnyitó) — dec. 2.
H—P: 16-18, hétvége: 14-18 óra.

Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Martin Wolf Wagner focipályái. Művei még itt, ott, amott és emitt.

Egyébként milyen lehet itt élni?

Martin Wolf Wagner: FOOTBALL I WINTER SERIES #8/11

Egyenértékek sorozatában, mely Stieglitz hasonló című munkájára utal vissza, Jim Krantz a fénykép és a festészet viszonyát játssza ki. Diptychonjainak egyik tagja normál fénykép, a másik pedig, mint a weboldalán leírja,

egy festmény fotója, melyet az első fotó szervező elvének értelmezésére hozok létre. Mivel a festmények áttetsző és fényvisszaverő felületen készülnek, ami kihangsúlyozza a fény erőviszonyait, maguk is visszacsatolnak a fényképészet lényegi természetéhez.

Az öntükröző belső párbeszéd a kézzel és a “nem kézzel” készült kép viszonyának egyfajta átvilágítása.

Jim Krantz: Dream #1 / Equivalent #10
Equivalents

De jó név, Amanda Means, tán kitalált?, mindegy, lényeg, hogy izzólámpákról készült fekete-fehér és polaroid színes fotói intuitívak és gyönyörűek. Fény-képek a fényforrás törékeny és tökéletes, légüres és jelentéssűrített teréről. Sugimoto gyertyáinak méltó párdarabjai.

Láthatók itt, ott, amott, emitt és amottan. Ez meg egy rövid cikk róla.

Amanda Means: Light Bulb 00050C (2001)