ex Ponto

Megnyílt a korábban encsi, jelenleg Szerencsi Művészeti Szabadiskola weboldala, mely idén nyáron pontosan 30. éve vár jelentkezőket. Ma talán ez az egyetlen olyan program Magyarországon, amely tizenéves kortól kezdve örökíti és fejleszti tovább Kassák és Moholy-Nagy hagyományát, mégpedig egyenes ágon, a Kassák-tanítvány Fajó János vezetésével. Nem elsősorban valamilyen konstruktivista stílusra, hanem konstruktív látásmódra nevelve, mely — a Bauhaus-féle horizontális szellemben — bármilyen autonóm vagy alkalmazott alkotásban termékeny. Ezért kínál a művésztelep annyiféle: festő, kerámia, plasztika, fotó, építészet, digitális technika és grafika szekciót.

Ha az évforduló kapcsán megnyílhatna egy komolyabb kiállítás az évek folyamán született művekből, világossá válna, hogy mindmáig alkotnak tizen-huszonéves fiatalok éppúgy, mint az érettebbek, olyan friss és tiszta műveket, amelyek minimum méltóak mind az említett elődökhöz, mind a befutott kortársakhoz, miközben ez a szemlélet méltatlanul alulképviselt a magyar művészeti nyilvánosságban.

Ez azonban ne érdekeljen senkit, hanem jelentkezzen (június 20 a határidő), avagy küldje el a gyerekét, mert sosincs késő.

Néma Júlia: Intonáció (2003)
olaj, fa 50×55 cm

Személyes öröm, hogy Júlia Intonáció (2003) című festménye illusztrálja a website egyik oldalát.

A nap tippje a Creole.euról: digital acoustic cartography

Daniel Rothaug díjnyertes interaktív kísérlete hangeseményeket térképez át vizuális nyelvre, mely végül háromdimenziós relief-eket eredményez. Folyamatában itt látható (QuickTime, 11,9 MB), német nyelvű dokumentáció pedig itt (PDF, 4,9 MB).

Akkor is, ha nem jön szembe az utcán egy ilyen póló.

Egymás után néznek vissza, meg mindenfele, a régi natív alter arcok. Van-e történetük, ki tudja.

Mit csinálnak mostanában. Semmit, bármit, ilyesmit:

olyan életet élhetek a mai napig, amelyben nem kell kompromisszumokat kötnöm, stresszelnem, idegeskednem. Nem kell látszatmunkát végeznem, rettegnem a főnökömtől, reggel nyolcra bejárni.
— Bárdos Deák Ági (Kontroll Csoport, Ági és a fiúk)

Soha nem dolgozom, mindig azt csinálom, amihez kedvem van.
— Müller Péter Sziámi (URH, Kontroll Csoport, Sziámi)

szinte minden időm szabad, hiszen azt csinálom, amit szeretek: imádkozom, prédikálok, dalokat szerzek, és vannak cégeim.
— Pajor Tamás (Neurotic)

Én olyasmit szeretek csinálni, ami senkinek nem kell.
— Wahorn András (A. E. Bizottság)

Mi lett abból, ami volt:

a közösség — tehát nem közönség — olyan figyelemmel és bizalommal volt az iránt, amit csináltunk, hogy egy pillanatra sem merült fel bennünk az, hogy elszálljunk magunktól, vagy hogy becsapjuk őket. [...] sokkoló volt látni, hogy amíg én “gyanútlanul” pusztítottam magam, mi lett egyesekből, akik annak idején a Kontroll rajongói voltak. Milyen hatalmi pozíciókba kerültek, hogyan feledkeztek meg egykori elveikről, radikális nézeteikről.
— Bárdos

A megtérésem oka pedig az volt, hogy elviselhetetlenül szenvedtem a bűneim miatt, és nem akartam elkárhozni.
— Pajor

nyilván a bizottságos idők voltak életem legszebb évei. Milyen érdekes, és milyen szomorú, hogy azok az emberek, akik azóta csak okosabbak, erősebbek, ügyesebbek lettek, sokkal kevésbé érdekesek már!
— Wahorn

Van-e még valami:

ezt az egészet a kezdetektől fogva — talán már akkor is, amikor az első fellépésünkön, egy házibulin le kellett oltani a villanyokat, mert csak sötétben, a fal felé fordulva mertem énekelni — valahogy úgy fogtam fel, hogy “eleve elrendeltetett”.
— Bárdos

Amit te csinálsz, az mi?
Ima.
— Müller

azzal, hogy az ember felismeri, hogy nagyon materialista, egyben el is indulhat azon az úton, hogy felülbírálja magában ezt az egyébként szintén hiten álló világnézetet.
— Pajor

a festmény elsősorban nem egy kép. [...] A vásznon a festéket felvivő energia is ott marad, és ez az energia az, ami igazából megfoghat bennünket, ha szeretjük a művészetet.
— Wahorn

Szeressük (felsz. mód).
Ja, és szeretem a húsz-huszonöt éves zenéiteket is.
(Menyhárt Jenő nem mesél mostanában?)