ex Ponto

Issey Miyake és Dai Fujiwara régi álmot szőtt meg 1997-ben, amikor A-POC (’ruhadarab’) néven kifejlesztették és bemutatták a varrás nélküli szövetet, mely 2000 óta van kereskedelmi forgalomban.

Tudjuk, hogy a simaság örök időtől fogva a tökély attribútuma, mivel az ellentéte technikai műveletről, az összeszerelés emberi munkájáról árulkodik: Krisztus köntösén se volt varrás, ahogyan a tudományos-fantasztikus irodalom űrhajója is egy darabból való, híján minden szegecselésnek.

— Roland Barthes: Mitológiák, ford. Ádám Péter, Európa, Budapest 1983, 128.o.

Az ábránd ereje a vulgáris szépségérzetben is nyilvánvaló: ugyanezért minősül automatikusan tökéletesnek például a nagy méretű üveg- és vízfelszín, a minimalista design vagy épp a lebarnult bőr. Textus és kontextus Krisztus ruhájából (János 19,23-24) metonimikusan kiterjedő sokágú összefüggései híján azonban mindez a felületbe költözik. A “Természet diadalmas simasága” (Barthes, uo. 145. o.) felszínes ingerré silányulva ellaposítja a tökély utáni vágy dimenzióit.

A varrástalan szövet persze új irányokba vezette Miyakét: idén ősszel például Fujiwarával kifordítható farmert, Ron Araddal együttműködve pedig — a Fodorszék (Ripple Chair) koncepcióját továbbdolgozva — valamilyen ruha-bútort vagy ruha-tárgyat terveznek bemutatni. Ezt majd meglátjuk. Addig van mit ámulni a 2006 tavaszi-nyári férfi Miyake-kollekció microsite-ján, a weboldalt régóta gondozó francia Incandescence munkáján. A Flash animációban lassan szétfolyó fekete vagy szürreálisan fehér tuscseppek és tintapacák, melyek egyszerre ellenpontozzák a drága ruhavilágot és mindenfajta webes “használhatóság” jöttment törvényét, páratlanul gyönyörűek.

Azután láthatatlanság. Egy másik álom az anyagról, mely állítólag közel van a megvalósuláshoz.

Kutatók azt állítják, hogy új anyagok, melyek képesek megváltoztatni a fény és másféle sugárzások útját egy tárgy körül, talán a tárgyak láthatatlanságát is lehetővé teszik.
Két egymástól független kutatócsoport jelentkezett elméletekkel a “metaanyagok” használatáról, melyek beburkolják a tárgyat és elrejtik a látható fény, az infravörös fény, a mikrohullámok és talán a lokátorsugarak elől.

[...]

“Képzelje el azt a helyzetet, hogy egy közeg a benne levő lyuk körül vezeti a fényt” [...]. A fénysugarak végül úgy jutnak a tárgy mögé, mintha egyenesen haladtak volna. “A lyukba tett tárgy rejtve maradna a látás elől.”

[...]

A metaanyagok olyan összetett szerkezetek, amelyek szándékosan különböznek mindentől, ami a természetben található. [...] “Gondolja el a teret úgy, mint szövött ruhát [...]. Képzelje el, hogy egy hegyes tárggyal a szálak közé hatolva anélkül csinál lyukat a ruhában, hogy eltépné a szálakat.” A fény, a mikro- vagy radarhullámok keresztülutaznának a ruhaszálakon, a tárgy érintése nélkül kilyukadva mögötte.

[...]

Aki ilyen köpönyeget akarna készíteni, annak választania kellene, milyen fajta sugárzás elől akar láthatatlan maradni — így Schurig. A láthatatlanság mindkét irányban működne; a látható fényspektrum elől rejtőző személynek infravörös, radar- vagy mikrohullámokat kellene használnia, hogy kilásson — mondta.

E kutatásokat közvetve az amerikai hadügy pénzeli.

Egymás után néznek vissza, meg mindenfele, a régi natív alter arcok. Van-e történetük, ki tudja.

Mit csinálnak mostanában. Semmit, bármit, ilyesmit:

olyan életet élhetek a mai napig, amelyben nem kell kompromisszumokat kötnöm, stresszelnem, idegeskednem. Nem kell látszatmunkát végeznem, rettegnem a főnökömtől, reggel nyolcra bejárni.
— Bárdos Deák Ági (Kontroll Csoport, Ági és a fiúk)

Soha nem dolgozom, mindig azt csinálom, amihez kedvem van.
— Müller Péter Sziámi (URH, Kontroll Csoport, Sziámi)

szinte minden időm szabad, hiszen azt csinálom, amit szeretek: imádkozom, prédikálok, dalokat szerzek, és vannak cégeim.
— Pajor Tamás (Neurotic)

Én olyasmit szeretek csinálni, ami senkinek nem kell.
— Wahorn András (A. E. Bizottság)

Mi lett abból, ami volt:

a közösség — tehát nem közönség — olyan figyelemmel és bizalommal volt az iránt, amit csináltunk, hogy egy pillanatra sem merült fel bennünk az, hogy elszálljunk magunktól, vagy hogy becsapjuk őket. [...] sokkoló volt látni, hogy amíg én “gyanútlanul” pusztítottam magam, mi lett egyesekből, akik annak idején a Kontroll rajongói voltak. Milyen hatalmi pozíciókba kerültek, hogyan feledkeztek meg egykori elveikről, radikális nézeteikről.
— Bárdos

A megtérésem oka pedig az volt, hogy elviselhetetlenül szenvedtem a bűneim miatt, és nem akartam elkárhozni.
— Pajor

nyilván a bizottságos idők voltak életem legszebb évei. Milyen érdekes, és milyen szomorú, hogy azok az emberek, akik azóta csak okosabbak, erősebbek, ügyesebbek lettek, sokkal kevésbé érdekesek már!
— Wahorn

Van-e még valami:

ezt az egészet a kezdetektől fogva — talán már akkor is, amikor az első fellépésünkön, egy házibulin le kellett oltani a villanyokat, mert csak sötétben, a fal felé fordulva mertem énekelni — valahogy úgy fogtam fel, hogy “eleve elrendeltetett”.
— Bárdos

Amit te csinálsz, az mi?
Ima.
— Müller

azzal, hogy az ember felismeri, hogy nagyon materialista, egyben el is indulhat azon az úton, hogy felülbírálja magában ezt az egyébként szintén hiten álló világnézetet.
— Pajor

a festmény elsősorban nem egy kép. [...] A vásznon a festéket felvivő energia is ott marad, és ez az energia az, ami igazából megfoghat bennünket, ha szeretjük a művészetet.
— Wahorn

Szeressük (felsz. mód).
Ja, és szeretem a húsz-huszonöt éves zenéiteket is.
(Menyhárt Jenő nem mesél mostanában?)

“Szeretek helyet cserélni.” Jó mondat a Kávé és cigarettából.