ex Ponto

Még tavaly novemberből:

ahogy a hullámvezető szűkül, a fény komponensei bizonyos pontokon megállnak, mert egy adott hullámhosszú fénykomponens nem fér át a hullámhosszánál szűkebb helyen.
Mivel a fény egyes komponensei más hullámhosszúak, ez nem ugyanott történne meg, olyan hatást keltve, mintha a szerkezet a szivárványt ejtené csapdába.
[...]
A kutatónő [Vera Smolyaninova] munkatársaival 4,5 milliméter átmérőjű, enyhén domború lencsét használt, aminek az egyik felét 30 nanométer vastag aranyfilmmel vonták be. A lencsét aranyozott felével lehelyezték egy sima üveglapra, amit szintén aranyfilm borított.
[...]
Amikor egy több hullámhosszú fényből összeálló lézerrel bevilágítottak a résbe, a szerkezet belsejében előállt a csapdába esett szivárvány.
[...]
Hess el volt ragadtatva az amerikai kutatók sikerétől. Örült annak, hogy látta a gyakorlatban működni az elképzelését, és nagyon elegánsnak nevezte a lencsés megoldást.

Júlia művei is láthatók azon a csoportos kiállításon, amely Keramik-Cuvée címmel nyílt Gmunden “kerámiavárosban”, Ausztriában.

Nyitva május 2-ig. Szerdától vasárnapig 10–17 óra, minden hónap 1. szerdáján 10–21 óra között. K-Hof Galéria, Kammerhof Museen Gmunden.

(Ez a galéria ad régóta helyet azoknak a konkrét művészeti kiállításoknak, amelyeket a közelmúltig, 25 éven át Josef Linschinger szervezett. 2006-ban egy pazar konkrét fotográfiai anyagot láthattunk itt. Linschinger gyűjtéséből áll össze a budapesti Vasarely Múzeum KÉP / VERS, vizuális és konkrét költészet című jelenlegi időszaki tárlata. Mint az NKA legutóbbi fotóművészeti támogatásaiból kiderül, itt is készülődik egy konkrét fotográfia, fotogram kiállítás.)

Júlia művei a Keramik-Cuvée-n: fotogramok, porcelán reliefek, installációk és keresztút.

(more…)

Sok nagy fotóst lehetne a képei kapcsán szellemi elődökként említeni. Köztük leginkább Rodcsenko kegyetlen és tudatos képkompozícióinak letisztultsága és Moholy-Nagy lehengerlő, légies geometrizmusa jut eszembe.

– írja drMáriás Robitz Anikó fényképeiről a napokban az A.P.A.-ban zárult kiállítása kapcsán. A kései híradásra legyen mentség, hogy nemsokára újabb tárlata nyílik, de erről majd később.

A szellemi elődökhöz vehetjük a kortárs klasszikus Konok Tamást éppúgy, mint a Robitz kapcsán leggyakrabban emlegetett – idén száz éve született – Lucien Hervé alias Elkán Lászlót, aki 2007-ben halt meg. Ez egyszersmind Robitz első kiállításának éve. Az Örökmozgóban.

Lucien Hervé képein egyszerűen rend van ott, ahol bármi is lehetne. Amit látunk, nemcsak rendben van, hanem “a rendben” van. És amikor azt mondom, hogy “rend”, akkor nem valami halott és mozdulatlan struktúrára gondolok, hanem olyasmire, ami a szüntelenül mozgásban lévő anyagból születik.

(Varga Mátyás: Közös rend: Lucien Hervé kiállítása, in: Nyitott rítusok: Kortársunk-e a művészet?, Vigilia Kiadó, Bp. 2008, 184. o.)

Robitz pontosan ehhez az örökmozgó “anyaghoz” megy egy határozott lépéssel közelebb, mint Hervé.

Robitz Anikó fényképe (2009)

Továbbiak itt, ott, amott és emitt.