ex Ponto

Még néhány napig, február 22-ig látható a Ludwigban Maurer Dóra Szűkített életmű című kiállítása, melyen jelentős fotóanyag, a neoavantgarde szekvenciális kísérletek és néhány gyönyörű fotogram is szerepel.

Maurer Dóra: Négyzet és téglalap (1979?)

Maurer a fotogramról írta DLA értekezését, melynek téziseiből (.pdf, 64 KB) idézek:

Az egyszerű fénylenyomat [...], minthogy nem ábrázolta a látható világot a maga árnyalt gazdagságában, nem lehetett konkurrencia sem a hagyományos leképező művészet, sem a fényképezés számára. [...] A fotogramot az ábrázolás ősképletének tekinthetjük: árnyék és a jelenlét nyoma, mindkettő a kép eredete. [...] A kép síkját hangsúlyozza és egyfajta testességet sugall az a tény, hogy a fotopapírra helyezett háromdimenziós tárgy vetett árnyéka nem engedelmeskedik a perspektíva, az egy nézőpontból, kívülről szemlélés törvényének. Az árnykép nem rövidül, nem tart össze a tér elképzelt mélysége felé, sőt, éppenhogy széttart és az árnyékvető testtől távolodva egyre növekszik [...] A kép “behúzza” a nézőt, a nonfiguratív képekhez hasonlóan. [...] Fotogramot létrehozni nem más, mint egyszerű eszközökkel provokálni a valóság törvényszerűségeit. Minden lenyomat a maga nemében tökéletes természeti jelenség.

Többek között ebből az értekezésből és a Maurer által az Iparművészeti Főiskolán 1987-ben tartott fotogram-kurzus eredményeiből állt össze egy nagyon jelentős kötet: Maurer Dóra: Fényelvtan: A fotogramról, Magyar Fotográfiai Múzeum—Balassi Kiadó, 2001. Info róla itt vagy ott, recenzió például Bujdosó Alpártól vagy Mélyi Józseftől. Utóbbiból:

Maurer Dóra, az utóbbi évtizedek talán legnagyobb hatású hazai művésztanár-egyénisége a hagyomány továbbadása, a rendszerezés, a szabályszerűségek feltárása igényével, Moholy-Nagy és Kepes szellemében írta Fényelvtanát. Maurer szemlélete egyértelműen avantgarde, a fotogram pedig látáspedagógiájának alappillére.

A fotogram-kurzusról ezt mondta Maurer:

Kitaláltam, hogy ne törekedjünk mindenképpen a művészi kifejezésre, hanem inkább próbáljuk szerényen végigjátszani a fotogram valamennyi technikai lehetőségét. Ne csináljunk kötelezően művészetet, hanem fordítva: foglalkozzunk valamivel elkötelezetten és közben adódhat abból valami olyasmi is, ami talán művészet. Mintegy mellékesen létrejön a művészet, mert tehetséggel és nagy figyelemmel foglalkozunk valamivel. Ez a művészet tisztelete, nem pedig megerőszakolása. A spontán megvalósulás útja.

Néhány további útjelző.
Egyszer elmentünk (fotóakció) 1972-ből.
Dékei Kriszta: Fénnyel rajzolt képek: Maurer Dóra Fotogenia című kiállítása, Beszélő 2005/2
Király Judit: Maurer Dóra munkásságának matematikai vonatkozásai.

Végül pár részlet Bujdosó említett írásából.

a dolgok “lerajzolása” nem igazán segített abban, hogy olyan vizuális “látószöget” sajátítsunk el, mely képessé tesz a művészet belső törvényeinek felismerésére, elsajátításra. Elég, ha arra utalok, hogy nemcsak az idősebb korosztály köreiben, hanem a művészetben nem jártas, “nem érdekelt” fiatalabbak között is sokszor találkozom a “mit akar ábrázolni” hozzáállás valamennyi variációjával.

[...]

[a fotogram] a közbeiktatott tárgy valamilyen lenyomatát mutatja, de nem ábrázolja azt. Éppen az az érdekessége, hogy “nem a szemmel láthatót adja vissza, hanem a tárgyaknak a fényhez és a fényérzékeny felület teréhez való tényszerű nyers viszonyáról ad képet” — írja Maurer Dóra most megjelent könyvében a fotogramról. Az így nyert “kép” még véletlenül sem engedelmeskedik a hagyományos perspektíva törvényeinek, ellenkezőleg, a tárgyak nemhogy rövidülnek, hanem a távolsággal kiszélesednek, megnőnek. Ez az ábrázolás látványa helyett egyrészt sokkal inkább a fényfizika immanens törvényszerűségeire összpontosítja a figyelmet, másrészt filozófiai kérdéseket generál a létezésről, az árnyék-létről, és más, filozófiaelméleti problémáról [...].

a kelet-európai konstruktivizmus víziókban gondolkodott, a társadalom jövőjében, a művészet szerepében a megvalósuló jövő elérésében, s nem annyira látványban, fényben, perspektívában vagy annak hiányában [...].

Fotogramokat itt korábban Gyarmathy Tihamér, Markus Amm, Běla Kolářová, Len Gittleman, Françoise és Daniel Cartier, Marco Breuer, Laura Wulf, Nicki Stager, Camille Solyagua, James Welling és persze mindenekelőtt Moholy-Nagy műveiből szemléztünk.

A médiumot nem használni kell, hanem tökélyre kell fejleszteni. [...] a fotográfia még ma is trükkös, az egyik legtrükkösebb médium. Ha valaki ráhagyatkozik, ha tudja, hogy a fotográfus korrekt módon dolgozik, akkor bízhat a fotográfiákban. De ha nem tudja, akkor nagyon óvatosnak kell lennie.

— nyilatkozta budapesti kiállítása kapcsán Thomas Ruff. A retrospektív még pár napig, február 15-ig látható a Műcsarnokban. Ruff sikerének titka valóban az éber médiumtudatosság, mind minőségi, mind gondolati értelemben. Az előállított kép létmódja és a képelőállítás módjai érdeklik (forrás). Nála a fotó nem egyszerűen talált kép, hanem nagyon sokszor már eleve talált fotókból, magából a megtalálásból indul ki, ami egyfelől széteséshez (jpeg; Aktok; Más portrék; Újságképek), másfelől valami új összeállásához vezet (Éjszakák; Csillagok; Szubsztrátum; Zycles).

Thomas Ruff: 17h 16m/-45° (1990)
Stars

A kiállítás elrendezésének nyilvánvalóan szándékos fogása a három legbelső terem installációja. Úgy helyezték el egymással szemben és között Ruff legéteribb (Csillagok) és legalpáribb (Aktok) sorozatainak darabjait, hogy üvegezésük tükörként szolgáljon. Lehetetlen a pornóképeket a mennybolt, a mennyboltot pedig a pornóképek háttérbeli visszaverődése nélkül szemlélni. Súlyos, aligha sikertelen lépés a katarzis lehetősége felé. A retrospektív tárlat itt introspektívvé válik.

Petrányi Zsolt beszélgetése a művésszel meghallgatható: 1. rész (.mp3, 86,6 MB), 2. rész (.mp3, 53,5 MB) (2008 december 13). Pár szó a kiállításról még itt.

További interjúk itt, ott, amott és emitt.

Ruff munkássága nézegethető még itt, ott, amott, emitt és amott.

Masao Yamamoto művészete az a fajta haiku-szerű képalkotás, ami Michael Kennát is ihleti, de jóval lazább, spontánabb nála.

Szeretném, ha kiállításomat szemlélve a látogató nem megérteni próbálna. Inkább mint mondjuk egy tájat, kérem, csak nézegessen, nézzen körül.

— írja, amit Kisato Kusano így kommentál:

Bár gyakran a zenre [...] vagy a költészetre hivatkozva, a kiállított képeket felidéző ékesszólással utalnak a műveire, úgy tűnik, hogy Yamamoto szándéka [...] egyfajta “betekintés”. Olyan ez, mint nyomozás egy olyan történet után, mely alig hallható és sosem mesélték végig, a fényképek között, illetve a fényképek és a nézők között. Miként az atomok és a molekulák sem beszélnek önmaguktól, a kísérlet, megfigyelés és betekintés segítségével mégis megismerjük a titkos világot.

Nézegethető még itt, ott, amott, emitt, emitten és amottan, valamint itt, ott, amott, emitt, emitten és amottan. Továbbá.

Masao Yamamoto: #156

“Könyvjelzőinket nem véletlenül nem adtuk közre mindeddig, még alakul a dolog.” — jegyeztem meg fél éve.

Nos, összeállítottam egy fotóművészeti hírolvasót ex Ponto – art photography reader címmel. Még változhat, fejlődhet mind felosztás, mind válogatás terén. Lényeg, hogy egy felületen áttekinthető, nézegethető és olvasható legyen a fotóművészeti diskurzus és híranyag online vetülete. Az ehhez szükséges RSS kimenetet nem kínáló weboldalak persze sajnos kimaradnak. Különösen feltűnő, milyen kevés gondoskodik erről a technikailag elég egyszerű funkcióról a világ több száz, fotóra szakosodott galériája közül.

Kapott egy aloldalt a magyar színtér is, bizonyos kompromisszumokkal jelezve, hol tartunk most errefelé.

katt: ex Ponto – art photography reader

Tech tipp: újabb Safari, Firefox, Opera böngészővel ajánlott.