ex Ponto

Két héttel ezelőtt itt koncertezett az Einstürzende Neubauten. Fanyalgás itt vagy ott olvasható, de minek.

Sajnálatos, hogy a magyar közönség nagy részét nem érdekli a számok szövege, és nem csak azért, mert nem értenek angolul vagy németül, hanem mert mindentudóknak képzelik magukat. Ez a mélységes tudatlanság, önkép-nélküliség, a szülőktől örökölt, ostoba gőg a fő oka annak, hogy az ország ilyen mélyre süllyedt.

– így Najmányi László.

Legközelebb remélhetőleg az A38 hajónál jobb helyet találnak, süllyedt hely az ehhez.

Sabrina. Nagorny Karabach.

Az újságírók meg elégedetten ülnek kényelmessé alakított magaslesükön, esznek-isznak és a szépség ideájától tökéletesen mentesen szemlélik a világot.

– Janáky István már-már alapszöveg értékű esszéjéből: A rejtőzködés. Építészeti aranyfedezetét a szerző Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, Terc, 2004 című könyve adja meg.

Évek óta fontolgattam és csinálni akartam egy effajta felvételt, de természeténél fogva nem lett volna értelme eddig a pontig.

– írja bevezetőül Trent Reznor a Nine Inch Nails új Ghosts I-IV albumáról. Pont ezt mondta T., miután meghallgatta: mintha mindig így akartak volna zenélni.

Ez a zenei gyűjtemény egy erősen vizuális szempontú munka eredménye – képzelt helyszínek és forgatókönyvek hangba és szerkezetbe öltöztetése; álmodozások zenei kísérete. Nagyon örülök az eredménynek és annak, hogy beavatkozástól mentesen, közvetlenül adhatom át. Remélem, élvezi a Ghosts első négy kötetét.

Kösz. Itt bizony nagyon el van találva, hogyan lehetne manapság zenét árulni. A sok lehetőség közül mindjárt az első: 5 dollárért (mai árfolyamon: 800 Ft) többféle, akár veszteségmentesen tömörített digitális formátumban letölthető a teljes dupla album. És az, hogy dupla, nem mennyiségi kérdés. A Ghosts I-IV az évtized lemeze.

vö. Letöltött zenéért fizetni?!

kiegészítés (május 8)
Ingyen letölthető a NIN következő albuma, the slip, mégpedig az ezúttal is többféle formátum között akár a CD minőségnél jobb audiofil állományban is.

Egyszerű tisztelet, ámulat és hűség Chip Hooper tengerpartjain. Ld. még itt, ott, amott, emitt, amottan és itt.

Chip Hooper: Cape Foulwind Beach, Tasman Sea (2003)
New Zealand’s South Pacific and Tasman Sea

Semmi köze, mégis idekerül, mennyire gyönyörű a zafírkék szemű késhal.

Bereményi Eldorádó novellájában, mely hasoncímű filmjének egyik irodalmi forrása, két főszereplő egy szintetikus, vagy inkább szinoptikus belső képet próbál megragadni. Közös tapasztalatuk ez. Keresésükben egymásra vetül kép, képesség és képtelenség.

nem volt az sorrend. Mert én a sötét sodródásból úgy érkeztem a fénybe, hogy nem tudtam, mióta vagyok ott. Amikor odaérkeztem, már régen ott voltam.
[...]
Egyszerre volt az a kép nekem is. És minden belefért. Minden a világon. Egyszer csak.
[...]
töredékekre emlékeztünk mind a ketten, mert az emlékezetünket nem tudtuk megszabadítani az egymásutániságtól. Csak úgy tudtunk eljutni a nagy képig, hogy sorrendet tartottunk.
[...]
új jelentéseit nem érteni kellett, hanem lenyűgözve elfogadni az egész végleges rendszert. Tehát életemnek összes helyszíne és személye létezik együtt és egyszerre valahol. Talán bennem. És akkor bennünk hatalmas képességek lappanganak, amelyek végső helyzetben törnek elő. [...] Mért nem tudjuk ideidézni? Képtelenek vagyunk, miközben élünk?
[...]
a kép nem belőlünk bújt elő. Hanem megvolt és megvan valahol, és nem bennünk elraktározódva. Inkább gazdátlanul úszkál. És adott pillanatban ránk eresztik. [...] Látott ő mást is [...]. Az egész mindenséget. Azt mondta: az egeket.
[...]
Ott szigorúság volt. Igen, szigorú kép volt, de sehol semmi fenyegetés vagy izgalom, csak minden világosan működött, kizárva az érdeket, félelmet, elfogultságot és tévedést.

– Bereményi Géza: Eldorádó, in: A feltűrt gallér: Válogatott novellák, Seneca Kiadó, Pécs–Budapest, 1994, 178-180. o.

Jövő héten csütörtök este 6-tól a győri Rómer-házban újra megtartom korábbi előadásomat a fotóművészetről, “A végtelenségig nézni”: A fénykép szépsége címmel.

a meghívó nagyobb méretben

A tévében tegnap vetített golfosfilm után: Links Land – Neil Shirreff gyönyörű golftáj-fényképei.

Neil Shirreff: Links Land #7
Tain Golf Course, 15th Hole, Scotland (2006)

A hullámzó terep alkonyatkor felvett éles csúcsfényei és kiterjedt árnyékai olyasféle esztétikumot képeznek, mely közvetlenül Edmund Burke 1759-es A Philosophical Enquiry into the Origins of the Sublime and Beautiful című esszéjére utalnak; ez a tan központi jelentőségűvé vált a pittoreszk és romantikus festőknek. “A sötétből a világosságra vezető gyors átmenet”, írja Burke, felkelti a fenséges érzetét, de a “sötétség termékenyebben szül fenséges eszméket, mint a fény”.

[...] Láthatár és más szembetűnő vonatkoztatási pont híján a táj nyugodt, tűnődő térré nyílik, mely menedékhelyként hű marad eredeti felüdítő szerepéhez.

A múlt romantizálásának szándéka ellenére a fényképek alkata paradox, nem süppednek egyszerűen nosztalgiába. A kihunyó fény megvilágította körvonalak az élet időtlen folyamát idézik, míg a fotók történeti vizuális kerete olyan elidegenített, már-már “holdbeli” tájat alkot, mely jellegzetesen földöntúli és ismeretlen. Így a Links Land egyszerre ellentmondásos és csábító; nosztalgia és nyugtalanság, múlt és jövő között meditál.

Nagyon szép Középütt (In The Midst) sorozata is.

Lenyűgözően befogadott tengerparti tájak Guy Sargent portfoliójában (Landscape menüpont). Itt, ott és amott is.

Guy Sargent: Twilight Beach
Landscape, Kynance Cove, Cornwall at dawn

kiegészítés 2008 szeptember 9
Újabb munkái a szárazföld felé is figyelnek, és az eredmény hasonlóan nagyszerű:

Guy Sargent: Dungeness, Kent