ex Ponto

Mégpedig szép. Szerző: Edlo Kawa, Szingapúrból.

Edlo Kawa fényképe
nagyobb méretben

“Az anyag formává változik” — állapította meg Júlia.

mindannyian őrök vagyunk [...]. Az elhagyott tábor mindenhol egyforma. [...] A különbség nem érdekes.

Március 1-jén mutatják be Kudász Gábor Arion Tábor / Az éjjeliőrök városa című fotóalbumát. Érdekfeszítőnek tűnik. Bevezető képek és az iménti szerzői idézet szövegösszefüggése a meghívón.

A teljes könyv letölthető innen (PDF, 2,2 MB).

kiegészítés (2009 február 19)
Beszélgetés Kudásszal itt.

Kudász Gábor Arion: Bontási terület, Király utca (2004)

Nemcsak a természettudós közmondásos helyzetében — felfedezés kontra gyilkos felhasználás — kerül elő ez a dilemma. Hanem minden nap. A “távoli következmények” meglehetősen közeli fordítása lehet az áteredő bűn fogalmának, mely elől önámítás kitérni.

Aki azt akarja, hogy tiszta maradjon a keze, csak a strucc és Pilátus módszerét kell alkalmaznia: vonja ki magát mindenből, aminek — akár távoli következményeiben — köze lehet a tömegpusztító eszközök hatásának növeléséhez. De azt, amit mi nem akarunk megcsinálni, mindig megteszik helyettünk mások. Azt mondják, ez nem erkölcsi érv. Igazuk van. Válaszom csak az a feltevés lehet, hogy aki aggályos szívvel vállalja az ilyen munkát, az a kritikus pillanatban megpróbálja érvényesíteni aggályait, és még ha nem sikerül is, ennyi esély sem lenne, ha aggálytalan ember állna a helyére.

Ami engem illet, nem akarok ezzel védekezni. Más indítékaim voltak. Ha tudom, hogy valami rendkívül fontos és egyben talán veszélyes dolog történik, jobban szeretek a helyszínen lenni, mint tiszta lelkiismerettel és karba tett kézzel várni a fejleményeket.

— Stanislaw Lem: Az Úr Hangja (1968), ford. Murányi Beatrix, Kozmosz Könyvek, Budapest 1980, 58. o.

Kérdés, ez a fajta nem erkölcsi, mégis mélyen etikus kritikus pillanat fedésbe kerülhet-e, mint gondolják, a sajtómorál dobogójára emelt döntő pillanattal a fotográfiában.

E deprimáló estén, miután a téli tavasz végleg téli későőszbe fordult, két szép mondattal és egy viccel fokozzuk blogunk átmeneti agyhalálát.

mondat 1:

A tűzoltók a személyvonaton utast nem találtak.
(forrás)

mondat 2:

Az irodalom regisztratív műfaj.
(forrás)

vicc:

Fazon bemegy a kocsmába. A pultos kérdi:
— Jó napot, mit szeretne?
— Nagyobb házat, jobb autót, több fizetést.
— Nem úgy értettem. Mit kíván?
— Világbékét, szebb feleséget, milliókat.
— Félreértett: mit akar inni?
— Miért nem ezzel kezdte? Mi van?
— Semmi különös, itt állok a pult mögött.

Örömhír. Enikőnek Csak rajzok címmel kiállítása nyílik Budakeszin február 20-án. Íme a meghívó. Tessék eljönni, aki szereti a szépet.

Pedig ezek tényleg csak rajzok. Tényleg, a látvány mintha csak rajz lenne. És a távlat mintha vázlat lenne. A tér síkot ígérne. Mintha az átmenet határt húzna. Mintha a fény hiánya csillogna. Mintha az előtér emelkedne. Mintha a síkság görbületet venne. Távolodva valami közelebb jönne. Mintha az ég lenne a föld talaja. Mintha a tekintet valahova vándorolna. És közben kiegyenesedne. Öltözne, aztán költözne. Pedig rajzok csak, ugye?

Február 7-ig még látható Némáné Nagy Júlia festőművész Kilátás című kiállítása, melyet Béres Klára, a Béres Rt. kommunikációs igazgatója nyitott meg január 20-án Bicskén a Petőfi Művelődési Központban. A 60. születésnapi tárlat meghívóján ez az ars poetica olvasható:

Tájképek.

Akár belső tereket, akár a természetet, akár költői látomásokat idéznek, valamennyien szűkebb, belső hazámból érkeztek.

Kinézek az ablakon, olvasok, sétálok vagy emlékezem. Nem megyek a világ végére. Az erős körvonalak, az élénken szétfolyó és találkozó színterek, a vad ellentétek és a finom átmenetek természetesen együtt élnek számomra.

Helyben vannak, a helyükre kívánkoznak. Az ő helyük egyben az enyém.

És miközben öröm forrása volt ez az ünnep (Isten éltesse!), nem hagyható szó nélkül, hogy ez a hely azért ténylegesen szűkösebb a kelleténél. Ez a munkásság ugyanis, melyet bizonyos közelségből van szerencsém ismerni, a környező régió kisvárosain és nagyobb falvain kívül gyakorlatilag ismeretlen.

A megnyitón Tihanyi Gellért klarinétművész játszott. Az ő felkérésére született Faragó Béla Gregor Samsa vágyakozása című műve, mely Tihanyi Kurtág/Bartók/Faragó/Stravinsky/Reich című albumán kívül ezen a lemezen is megjelent, és valami hihetetlenül gyönyörű dolog.