Aggályos szívvel vállalni a vállalhatatlant
Nemcsak a természettudós közmondásos helyzetében — felfedezés kontra gyilkos felhasználás — kerül elő ez a dilemma. Hanem minden nap. A “távoli következmények” meglehetősen közeli fordítása lehet az áteredő bűn fogalmának, mely elől önámítás kitérni.
Aki azt akarja, hogy tiszta maradjon a keze, csak a strucc és Pilátus módszerét kell alkalmaznia: vonja ki magát mindenből, aminek — akár távoli következményeiben — köze lehet a tömegpusztító eszközök hatásának növeléséhez. De azt, amit mi nem akarunk megcsinálni, mindig megteszik helyettünk mások. Azt mondják, ez nem erkölcsi érv. Igazuk van. Válaszom csak az a feltevés lehet, hogy aki aggályos szívvel vállalja az ilyen munkát, az a kritikus pillanatban megpróbálja érvényesíteni aggályait, és még ha nem sikerül is, ennyi esély sem lenne, ha aggálytalan ember állna a helyére.
Ami engem illet, nem akarok ezzel védekezni. Más indítékaim voltak. Ha tudom, hogy valami rendkívül fontos és egyben talán veszélyes dolog történik, jobban szeretek a helyszínen lenni, mint tiszta lelkiismerettel és karba tett kézzel várni a fejleményeket.
— Stanislaw Lem: Az Úr Hangja (1968), ford. Murányi Beatrix, Kozmosz Könyvek, Budapest 1980, 58. o.
Kérdés, ez a fajta nem erkölcsi, mégis mélyen etikus kritikus pillanat fedésbe kerülhet-e, mint gondolják, a sajtómorál dobogójára emelt döntő pillanattal a fotográfiában.