ex Ponto

Egek (hommage à Hiroshi Sugimoto) (2010) című sorozatommal elnyertem a Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjat, megosztva Alexis Cordesse francia fotográfussal (Border Lines c. sorozat). Idén A város nyelve volt a két évente, most negyedszer meghirdetett pályázat témája. Közlemény itt (.pdf).

Kiállítás Párizsban november 16-tól december 10-ig az École Spéciale d’Architecture galériájában. Katalógus is megjelenik.

A pályázatra beadott 22 fénykép a szokásos helyen látható, alább közülük kettő.

Ég R0012469

Háttér:

Kezdetben, ha hihetünk az ősi beszámolónak, a teremtő első műve az ég volt. A második pedig a föld.
Az újraértelmezés szerint az eget megelőzően, kezdetben a szó volt.
Amikor pedig ugyanez a könyv a jövőbe tekint, azt írja: a régi helyett új eget és új földet lát. És egy új várost, mely az égből száll alá.

Felnézünk földre épített régi-új városunkból.
Házak által körülfogott, ablakokkal körülvett, körfolyosókkal körüljárt üres terekből az üres égbe.
Sok épület. Egyetlen égbolt.
Ürességek találkoznak alulról és felülről, idők és fények.

Sorozatom az ember két lakóhelye, a város és az ég párbeszédébe hallgat bele — a fénykép nyelvén.

Ezen a nyelven kezdeményez tisztelettel vizuális és szellemi párbeszédet Hiroshi Sugimoto Filmszínházak sorozatával (Theaters, 1975—2001), mely a fotóművészet egyik csúcspontja.

Ég R0012393

Így plusz egy magyar anyag járul a novemberi párizsi fotóhónaphoz, mely idén Közép-Európára koncentrál. Lesz tárlat rogyásig – például Harry Callahan a Fondation Henri Cartier-Bressonban –, no meg Paris Photo fotóművészeti vásár (nov. 18-21).

Az értelmetlen című Vajon vége a fotográfiának? szimpóziumon (SFMOMA, 2010 április 22-23; utóhang itt) Douglas R. Nickel zárójelben megjegyzi:

(A nyomtatott áramkörök gyártásához sablonokat és fényérzékeny bevonatokat alkalmaznak rézlemezeken, és noha az eredmény egy kiinduló minta képe s így meghatározása szerint fotografikus jellegű, nem felismerhető ábrázolás, ezért az átlagember szemében nem számít fényképnek.)

A magyar Wikipedia részletesebb szócikke szerint a folyamatban nem is egyszer vesz részt fotografikus eljárás:

speciális maratásgátló fényérzékeny lakkot hordanak fel a lemezre. [...] Ezt a réteget a vezetőpályák rajzát tartalmazó átlátszó filmen keresztül UV-fénnyel megvilágítják, majd előhívják, mely során a fényt kapott részeknél leoldódik a lakk, és szabaddá válik a felesleges rézréteg. [...] A lemezre megint felvisznek egy fényérzékeny lakkréteget, ez az úgynevezett forrasztásgátló lakk, mely jellegzetesen zöld színű, de igény szerint bármilyen színű lehet. Ezt megint megvilágítják egy filmen keresztül, amely az előzőleg előállított furatoknál, a forrasztási pontok helyén nem engedi át a fényt.

Kerekes Gábor Electro-city című fotósorozata tehát lényegében megfordítja a folyamatot, amikor visszavezeti a “nem felismerhető” ábrázolatok újrafelismeréséig.

Kerekes Gábor: Electro-city (2008) sorozatból

Ugyanez másféle fénykörbe állítva Takuji Shimmura Áramkör sorozatában:

Takuji Shimmura: Circuit sorozatból

3. helyen végzett Darwin Online sorozatom néhány darabja az International Photography Awards FINE ART: COLLAGE NON-PRO kategóriájában. (Ugyanebben lett 1. helyezett tavaly Magyar Ádám.) Összevetésül: az 1. és a 2. helyezett, valamint a FINE ART: NON-PRO kategória átfogó nyertese. Az összes helyezett itt.

Emellett Honorable Mentionben részesült Egek (hommage a Hiroshi Sugimoto) sorozatomból néhány az ARCHITECTURE: BUILDINGS NON-PRO kategóriában. Vö. 1., 2. és 3. helyezett, illetve az ARCHITECTURE: NON-PRO kategória győztese. Az összes Non-Pro Honorable Mention itt.