ex Ponto

Götz Eszter Privát végtelen címmel szép értelmezést írt a kiállításunkról, mely még közel egy hónapig látható. Részlet:

Tapintásra kínált felületek sorát látjuk a Nessim Galéria kiállításán. [...] Robitz Anikó és Czigány Ákos fotóiban sok közös és sok különböző van. Közös a sorozat-alkotás vágya, az egy-egy témát körüljáró, aprólékos kutatói attitűdjük. Közös a látvány forrása: [...] több sorozaton is – Malevics fekete négyzete nosztalgikus idézetként lebeg a kép síkjában, miközben Czigánynál rávetül egy rácsos háló és az árnyéka, Robitznál az egész képfelületre kiterjed és racionalitását, végletes elvontságát dekoratív minták enyhítik.

Trió címmel fotókiállításunk nyílik Robitz Anikóval a Nessim Galériában egy hét múlva, május 11-én kedden 18 órakor.
Bevezetőt mond Somhegyi Zoltán művészettörténész.

Nyitva június 17-ig, keddtől péntekig 14:00–18:30 óráig.

A galéria oldalán olvasható előzetes:

Robitz Anikó és Czigány Ákos műveit most mutatja be először a Nessim Galéria.

Poétikájuk elsősorban abba az absztrakt fotóművészeti hagyományba ágyazódik, amelyet kiemelkedő magyar fotográfiai életművek gazdagítottak. Noha ez a tradíció többszörösen megszakadt, mégis bőséges erőtartalékokat hagyott ránk – más művészeti ágak rokon szellemiségű alkotóitól a minimalizmus változatain át a konkrét művészet fiatal hazai képviselőiig.

E tartalékok forrása a konkrét tapasztalat. Az érintkezés a kép genezise, minimális feltételei és architektúrája, valamint a fotó valósághoz kötött alapanyaga között. Ezt a helyszín jelentősége, a téma identitása, a képletek összetettsége, a felismerés vagy az új jelentések kiépítése szempontjából önálló utakon, ugyanakkor rokonítható megközelítésben dolgozza fel Robitz Anikó és Czigány Ákos.

A hármas ritmusokba rendezett páros válogatás tehát nemcsak két egyéni alkotói habitus azonosítását kívánja segíteni, hanem spontán, majd újragondolt kapcsolataikat is próbára bocsátja. Üzenhet-e valami fontosat a két fotóművész alkalmi Triója?

Hír másutt: Cseppek.hu, Port.hu, ikOn, Fotopost, Fotósoldalak.hu, Artportal, Fotoklikk, DesignTerminal.hu.

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap

Rövid ideig, május 5-ig még látható Torben Eskerod és Trine Søndergaard Belső ösvények című kiállítása a Nessim Galériában. Eskerod fotói egy római temető sírköveiről nagyítanak ki portrékat az elhunytakról. Az arc sokszoros áttételen keresztüli átlényegülése, gyász, névtelenedés és remény – megrendítő sorozat. Megismerhető itt vagy ott, avagy albumban.

Torben Eskerod: a Campo Verano sorozatból (2007)

Søndergaard kontemplatív fejábrázolásait korábban már méltattam, és itt látható monokróm portréinak ugyanez jár. Ld. portfolióban (.pdf, 547 KB) vagy albumban.

Trine Søndergaard: Monochrome portraits sorozatból (2009)

A fény dán hullámai című kiállítás-páros másik része, mely már lezárult a Budapest Galériában, szintén egy közös témát közelített meg két változatban: a tájat. Per Bak Jensen kedvéért ide is érdemes volt ellátogatni, majd pedig összességében értékelni a dán anyag igényességét.

Per Bak Jensen: Grass Field (2008)

Két cikk ugyanerről:
Fürth Eszter: Páros ellentétek
Jerovetz György: Táj, emlék, valóság

A zaj miatti panaszkodás helyett inkább arra van szükség, hogy elkötelezetten pártfogoljuk a csendet.

[...]

Azok, akik nagyra becsülik a csend értékeit, összességében eddig keveset cselekedtek azért, hogy közkinccsé tegyék felfogásukat – s még csekélyebb eredménnyel tették ténylegesen mindenkinek hozzáférhetőbbé a csendet. Holott tágabb tereinkben a csendet nemcsak a belső utazással táplálhatjuk, melyre eszköz híján a legtöbben aligha vállalkozhatnak, hanem neveléssel és építészettel is.

– jegyzi meg a “zajtudatosság napjának” (április 28) elnémulása kapcsán George Prochnik, az In Pursuit of Silence című könyv szerzője.