Robin Friend egyfajta passzivitással, jó értelemben véve fensőbbségesen szemléli a táj sorsát.
Robin Friend: Revisiting Ravilious sorozatból
James Ravilious: Oak tree (after Mondrian),
Marsland, Devon, England (1997)
A golflabdák high-tech anyagösszetételekből készült magja, melyeket (az atombomba-fejlesztéshez hasonlatos titokzatosságba burkolózó) kutatólaboratóriumokban hoznak létre, hozzájárul a golffelszerelés teljesítményének növekedéséhez.
Kíváncsiságból kettévágtam összegyűjtött golflabdáimat, hadd lássam, hogyan néznek ki ezek a “szuperlabda” belsők. Meglepetésemre ilyesmiket találtam: metafora, megjósolhatatlanság, bámulatosan szép formai minőségek ezen a valószínűtlen helyen.
— írja James Friedman Interior Design című sorozata elé. Ld. még itt.
James Friedman: 408 (2007)
Interior Design
Gyászba öltöztetett, búcsúztatott táj, tájképrombolás Adam Thompson fotóin.
Az űr semmi, és oszthatatlansága a monizmushoz közelíti. Az űr igazi ellentéte a törmelék; az összeilleszthetetlen részek egyvelege, mely végtelen különbséget sugall. Thompson munkássága mindkét szélsőséget kutatja: mind a nihilisztikus kétségbeesést, mind a kegyelem feketeség általi lehetőségét. Vajon lehetséges-e transzcendencia Isten gondviselésének jótékony hiányában?
— töpreng Richard Clements.
Művei még itt, ott vagy amott.
Adam Thompson: Highway (2004)
vö. George Ciardi.
Az elmúlt két évben azon az elgondoláson dolgoztam, amit “esztétikai dokumentatív” fotográfiának nevezek. [...] Japán erős gazdasági hatalmat szerzett az ipar fejlődésével, de feláldoztuk apáinkat is.
– írja (.pdf, 24 KB) Tetsugo Hyakutake Pátosz és irónia című sorozata elé. Nézegethető még itt, ott, amott vagy emitt.
Tetsugo Hyakutake: Pathos and Irony:
Industrial Still-Life in Japan 6
Kawasaki, Japan (2006)
Az Iparművészeti Múzeum hagyományos (.pdf, 716 KB) karácsony előtti vásárán Júlia KisVilág fantázianevű mécsesei is kaphatók lesznek. Hogy miért annyira szépek és jók? Ezért.
Nyitva december 5-6-7-én, azaz péntektől vasárnapig 10-18 óráig.
Standunk az I. emeleten található.
Az eseményekkel tarkított kiállítás és vásár plakátja (.pdf formátumban itt, 976 KB) és az összes résztvevő alkotó névsora.
Csak a kép több perces nézegetése után kezdjük hirtelen hallani e fehér edények halk neszét. Nyugodtak, összeszedettek és csendesek, mégis elevenek. [...] “Mivel az eljárás annyira sok időbe és összpontosításba kerül, gondolataim és érzéseim rétegről rétegre halmozódnak. Számomra ez a folyamat maga a művészet.”
— olvasható Sookang Kimről, illetve tőle. Művei itt, ott és amott, emitt, magyarul amott, ezenkívül amottan, emitten és ott.
vö. Bohnchang Koo. Művészetük egy bámulatos tárgykultúra megnyilatkozása, melynek maradékait és esélyeit nálunk oly hatékonyan morzsolják fel a design káros értelmezései. Ld. még: Sandra Kantanen.
Sookang Kim: White Vessel 018 (2006)