A tapasztalás nehézsége
A bakonybéli bencés monostor könyvesboltjában vettem észre, hogy pár éve létezik egy kitűnő folyóirat, a Katekhón.
Egyik számában Gáspár Csaba László egy fénymítosz kapcsán a mítosz létmódját értelmezi remekbe szabott esszéjében. A fény és a sötét ellentétét egyre kevésbé ismerő jelenkor állandó szürkeségével szellemesen jellemez egy világállapotot.
A mi tapasztalati horizontunk [...] állandó szórt fényben mutatja a világot, mert az éjszaka sem egészen éjszaka, és a homály sem egészen homály, hiszen tudunk mesterségesen világítani.
[...]
A mi világunk az alattomos szkepszis homályos kiemelkedések, lényegi, orientáló tapasztalatok nélküli világa. Vagy, ami ugyanaz, az egymásra torlódott kultúrák és egymásba hatoló kulturális minták hihetetlen sokrétűsége oly sok és különböző tapasztalatot kínál orientációként, hogy egyik sem válik kitüntetetté, mert lerontják egymás hatását. Következőleg éppen azt a feladatot nem látják el, amire valók: nem nyújtanak végső orientációt. Így végeredményben a mai kultúra egyetlen súlyos, már-már természetes “orientációs” tapasztalatként a töredékességet, az értelmesség széttöredezettségét kínálja.
— Gáspár Csaba László: A mítosz mint »világ«-alapító gondolkodás, Katekhón 2006/1. 14., 12. o.
A Moltmann-részlettel nemrég utaltam az igazi emberi tapasztalat ritkulására; íme a kifejtés Gáspártól.
A “sokat tudó” és tudása súlyától elnehezült értelem nehezen tapasztal; kivált az eminensen egyszeri, azaz kinyilatkoztató aktusokkal szemben mutatkozik fásultnak és óvatos-okvetetlennek.
[...]
A kritikus tömegű tapasztalatot bizonyos tehetetlenség jellemzi. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egyre nehezebben tapasztal: mivel addigi tudásának egyre stabilabb szerkezetében lát, ezért mindenütt ugyanazt a szerkezetet látja. Egyre kevésbé lát újat és észlel eredendőt. A tudássá gyúrt tapasztalat kritikus tömegének erejében kritikaivá érett értelem mindinkább ki van téve önnön tehetetlenségének, a szkepszisnek. Egyedül magának hisz, minden újat gyanakodva fogad, és igyekszik visszavezetni arra, amit már tud.
— uo. 22., 28. o.
Állandó szórt fényben a világ.
2007 május 8 - 09:55
Nagyon jók, köszönöm.