Esszé Tarkovszkij Stalkeréről
Csavar: Tarkovszkij Stalkere a víz alatt címmel megjelent egy írásom a Pannonhalmi Szemle idei utolsó (XVIII/4) számában (83–91. o.).
A kiindulópont azoknak a rendkívüli körülményeknek a szimbolikus jelentősége, amelyek között Tarkovszkij főműve, a Stalker (1979) létrejött, megsemmisült, majd újraforgatásra került. Ennek nyomán az esszé a víz eleme felől közelíti meg a Stalkert, mely elsődleges szerepet játszik mind magában a filmben, mind a rendezőnek a kép–idővel kapcsolatos elméleti nézeteiben. Rámutat arra, hogyan kapcsolhatja össze a tanúság hermeneutikája a filmet, a fotográfiát és az ikonfestészetet, majd rátér a Stalker vizuális egységének és egyes kulcsfontosságú szakaszainak szoros olvasatára.
Ez az írás bizonyos szálakon kapcsolódik a tavalyihoz.
Tarkovszkij fényképeit emlegettük már itt, nézegetni pedig ott lehet őket.
A Pannonhalmi Szemle itt kapható.